Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

66 A főrendiház XXXV. ülése. az állami adót egyáltalán nem fizető cselédek ós teljesen vagyontalan napszámosok egyházi adója 20 - 30 koronára megy és a hol oly kisebb gazdák, a kik húsz koronánál kisebb állami adót fizetnek, átlagban 25— 30 korona egyházi adóval vannak megróva évenként, de vannak oly cselédek is, hogy tandíj és más mellékköltségek czímén 40—50 koronára megy fel az egyházi adójuk. Ezek olyan viszonyok, a melyeknél a segit ség csakugyan égetően sürgős és szükséges, és a melyeknek radicalis orvoslását hajlandók vagyunk a sürgősen megoldandó feladatok közé felvenni. Ő méltósága kérdést intézett az iránt, hogy az 1905 évi költségvetés fog-e erre vonatkozólag bizonyos tótelt tartalmazni ? Erre nézve én jelenleg nvilatkozatot még nem tehetek, mert az 1905 évi költségvetés összeállítása most van folyamatban, de megjegyzem már most, hogy akár felvétetik ily tétel az 1905, évi költségvetésbe, akár nem, az sokat nem nyomhat a latban, nem azért mert magának ennek az actiónak rószleteil az egyház nevében kötelezőleg csak az a zsinat fogja megállapíthatni és az államkor mánynyal le tárgyalhatni, a mely folyó évi november havában fog összeülni és a mely valószínűleg csak a jövő óv derekán vagy azontúl fog ebben a kérdésben végleg határozatokat hozhatni. Igen valószínű tehát, hogy maga ez* az actió a legjobb esetben is a jövő év derekán indulhat meg s alig képzelem, hogy tényleg a segélyösszeg igénybevételére és az illető egyházaknak való kiszolgáltatásira kerülhetne a sor az 1906. óv előtt. De bármint álljon is a dolog, ismétlem azt a kijelentést, hogy ezt a kormány sürgős feladatnak tekinti és hogy a kormány nem fogja ezen reform megvalósítását és annak az életbe való tényleges átvitelét egyetlen nappal sem késleltetni. A másik nagy kérdés a lelkészi korpótlékok kérdése. Itt rneg kell ő móltóságának jegyeznem, hogy azaz egyesült bizottság, a mely a két protestáns egyház nevében memorandumot adott át az államkormánynak, nem kívánta a fixfizetésnek 1600 K-ról 2400 K-ra való felemelését, a mint ő méltósága ezt kifejezni látszott, hanem az e korpótlékok rendszerében kereste a mostani anyagi helyzett orvoslását. A mi ezt a kérdést illeti, készséggel elismerem, hogy ma, midőn úgy a tanítói, mint a jegyzői fizetések tetemesen megjavít tatnak úgy, hogy annak idején, midőn a korpótlékok magasabb osztályai a tanítóknál és a korpótlékok egyáltalában a jegj^zőknél érvénybe fog lép| ni, a tanítói és jegyzői fizetések imitt: amott tényleg felülhaladhatják a ! lelkészi fizetést; ezt én is anomáliának tekintem, olyannak, a melyen lehetőleg segíteni kell. Azonban méltóztassanak nekem megengedni, itt ismét milliókra menő kiadásról van ! szó s végre is az a köteles tekintet ' az ország pénzügyi helyzetére és a nagy adófizető közönség érdekeire és az a szigorú kötelességérzet, a mely kell, hogy ebből a tekintetből következzék, szabja elém azt az utat, hogy ezen kérdés megoldására nézve ma praeclusiv terminust ne mondjak, hanem hogy kijelentsem, hogy ezt a kérdést a megoldandó kérések so rába felveendőnek és megoldandó nak tartom, a mint az állam pónzügyi hetyzete ezen néhány milliónyi ujabb teher elvállalását lehetővé teszi. Ezek után csak egész röviden legyen szabad még megemlítenem, hogy a pénzügyi helyzetet rózsás színben ez a kormány sem látja. Erre vonatkozólag talán elég lesz a kormány bemutatkozása alkalmával itt ebben a házban elhangzott tiszteletteljes nyilatkozatomra utalnom, a mely egyenesen a legnyomatékosabban igyekezett figyelmeztetni ugy a