Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

64 A főrendiház XXX V. ülése, kednek ugy a culturalis mint az anj^agi élet kívánalmai, az állami életben ép . ugy, mint másutt is, ós látja másrészről hogy mindinkább szaporodnak ezek a kiadások, ugy hogy ha egy rossz év következik be, — mint a mostani is például, — kénytelen vagyok azt mondani, hogy nem ki szem, hogy azok a költségvetésben tételek, a melyek benne vannak budgetünkben, t. i. az államjövedelmek, az adójövedelmek be is fognak folyhatni. Azon eredmények iránt, a melyeket az igen t. kormány a rend fentartása körül -— értve ez alatt az obstruetió leszerelését és a parlamenti tárgyalás lehetővé tételét — elért, legnagyobb elismerésemet kell kifejeznem, épen úgy, mint a vasúti strikenak oly gyors és sikeres megszüntetéséért és okainak orvoslásáért. De nem hallgathatom el aggályaimat Ausztriával való viszonyunkra és arra vonatkozólag, hogy az 1867 • XII. t.-czikk fentartható lesz-e ? Nem tudom, nem fog e mindinkább terjedni azok száma, a kik egyáltalában nem hisznek az 18G7 iki törvény alapján való boldogulásban, különösen a midőn azt látjuk, hogy Ausztriáben a kiegyezés ellen való agitátió mind nagyobb mérveket ölt, és ezzel szemben az erőviszonyok terén a magyar kormány közgazda sági megállapodásainknak érvényt szerezni nem tud. Igen félő, hogy ugyanezt fogjuk tapasztalni a kereskedelmi szerződések terén is, mert végre is, ha azok, úgy itt, mint a Lajtán túl alkotmányosan nem tárgyaltatnak, a kellő garantiákkal e tekintetben nem rendelkezünk. S a midőn azt látjuk, hogy a Lajtán túl az összes számbavehető pártok ma már politikai téren is mintegy a separatismust látják a tisztképzés ügyének a tervezett módon való megoldásában ; a midőn e megoldás tulaj dónk épen egy foederalisticus megoldás és nem a dualisj mus alapján történt megoldás; más, j részt, a midőn ugyanakkor azt látjukI hogy közgazdasági tekintetben sem képes a kormány az ország érdekeit kellően megvédeni: lehetetlen, hogy aggályaimat e helyen ki ne fejezzem. Még egy harmadik körülményt kivántam megemlíteni. A XX-ik században egész világszerte a nem| zeti aspirátiók hangoztatásának kor [ szakát Iájuk. Ezek érvényesülését | bizonyos ideig talán meg lehet aka dályozni, de ón igen kérem a t. miniszterelnök urat, hogy fényes tehetségét abban az irányban használja, nehogy ezen törekvések rideg vasszautasitása — a mint azt az utolsó időkben igen gyakran hallottuk I hangoztatni — ezen aspirátióknak I csak még erősebb tápot nyújtson. | Ezeket kivántam megjegyezni. Elnök: Kivan még valaki a ; tárgyhoz hozzászólni? Ha szólni I senki sem kivan, a vitát berekesztettj nek nyilvánítom. Tisza István gróf miniszterelnök : Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! Ugy gondolom, meg fognak a méltóságos főrendek bocsátani, ha előadásomban a lehető I legnagyobb rövidségre iparkodva, ' talán csak egy részére terjeszkedem ki azon érdekes momentumoknak, a melyeket a mai vita során hallottunk. Ugy gondolom, a mai időpont csakugyan nem volna alkalmas arra, hogy mindazok a kérdések, a melyek a maidiscussio folyamán felvettettek, beható megbeszélés tárgyává tétessenek. Ennek folytán legyen szabad igazán csak a legfontosabb kérdésekre kiterjeszkednem és azért, mielőtt rövid beszédemnek főtárgyára áttérnék, tulajdonképen csak két tiszteletteljes megjegyzésre szoritko zom. Az egyik az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtására vonatkozik, a melyre nézve ón is igen nagy súlyt helyezek arra, hogy sem a kormánynak ezen