Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

A főrendiház XXXV. ülése. 63 geltetik minden kezdeményezéshez abban a tekintetben, hogy valami eredmény legyen elérhető ós ha látjuk, hogy a nemzeti követelmények terén épen az utóbbi időben, egy oly időben kezdődött ezen karcz, midőn nem volt meg ezen erőmérlegben sem a kellő erő, sem a kellő összetartás és látjuk, hogy mi volt az eredménye: kormánybukások, crisi. sek, utolj obstructió, a melv azt lehet monda,ni, két évig teljesen megakasztotta parlamentáris és alkotmányos életünket, és a végeredmény az, hogy a tisztképzésben állítólag bizonyos vívmányok érettek el; de másrészről az erőmérlegben meggyengültünk Ausztriával szemben és Jsülönösen félő, hogy azon kiegyezésnél, a mely már hat esztendeje a levegőben van ós melynek megkötésére nézve igen kérdéses, hogy az 1867: XII. t. ez. értelmében alkotmányos utón létre fog-e jöhetni, kormányunk nem fogja azon erőt kifej t_ hetni, a melyre szükség van ugy a kereskedelmi szerződések tárgyalásánál, mint másrészről Ausztriával szemben az összes függő kérdések megoldásánál. Mert sajnos, látjuk, hog}^ a garantiális 1899. évi XXX. törvónyezikk, a mely közgazdasági életünket biztosítaná, és a mely a viszonosság alapján 1907-ig szabályozza közgazdasági viszonyainkat, eddig csak papíron van meg. Hiszen ennek a törvénynek az a legfőbb intézkedése, hogy alkotmányos utón tárgyaltassék az autonóm vámtarifa és csak ennek alapján legyenek megköthetők a kereskedelmi szerződések, a miniszterelnök urnak a képviselőházban tartott beszéde szerint most félretétetett, mert igaz ugyan, hogy egy felhatalmazási törvény utján, a kereskedelmi szerződési • tárgyalások megkezdődtek, de igen félő, hogy azon erőmórlegi viszonyban, a melyben Ausztriával vagyunk, hogy a szerződések megkötésekor szintén nem fognak érdekeink kellőleg biztosittatni. Látjuk ugyanis, hogy a ezukorsurtaxe kérdésében azon megállapodás, a mely az osztrák kormány és a magyar kormány között köttetett és a mely tulajdonképen a brüsseli conventiónak már megszegését involválta, még ma is tulaj donképen csak papiroson vanmeg, mert nincs semmiféle biztosítók ai ránézve, hogy ezen megállapodás a két kormány között valóban érvényesülni fog ós végre fog hajtatni. Ha másrészről egy másik vitális kérdésünket tekintjük, az állatforgalmat Ausztria és Magyarország között, itt is minden gyakorlati gazda, a ki ezen kérdésekkel foglalkozik, naponta azt látja, hogy amikor akarják, Ausztriában egyszerűen azt mondják, hogy nem adatik meg ezen vag}?" azon kerületnek a marhabeviteli engedély, ugy hogy marhakivitelünk egyenesen a contumáe-vásárra van utalva, a mi minden marha eladásánál kilónkónt két vagy három krajezár különbséget tesz ki. Szerintem az 1687 : XII t.-czikk' ben létrejött közgazdasági megállapodásnak épen az az alapja, hogy mind a két fél boldoguljon ós hogy egyáltalában azok a megállapodások, a melyek a két kormány között közgazdasági tekintetben köttetnek, valóban érvényesüljenek is. Ha ilyen körülmények között azt mondják, hogy a külön vámterület az, a mely a mi érdekeinket meg tudja óvni, nem lehet rossz néven venni, hogy ennek következtében mindig nagyobb meg nagyobb azoknak a száma, a kik ebben a nézetben osztoznak, mert látják, hog}" ezek a megállapodások csak papiroson vannak meg ós egyáltalában nem hajtatnak végre sem jóhiszemüleg, sem valóban ugy, a mint megköttettek. De eltekintve ettől, az államháztartás megbomlása szintén előttünk áll. Mert a ki körülnéz az országban, látja, hogy mindinkább emel-