Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

A főrendiház XKX.V. ülése. 53 érdeme iránt, akár az azt benyújtó kormány iránt bizalommal viseltetik vagy nem viseltetik, azt lehetőleg kifejezésre juttassa. Alkotmányos államokban ez a jog ilyen fontos lóvén, mindig arra kell igyekezni, hogy ez ne vészé lyeztessók, A veszélyeztetés pedig szerintem semmi által nem történhetik annyira, mint azáltal, ha azok a testületek, a melyeknek elsősorban feladatuk az, hogy a költségvetéshez hozzászóljanak, a költségA^etóst sem meg nem szavazzák, sem el nem vetik, hanem olyan, talán törvény szerint megengedett, de mégis erőszakos magaviseletet tanúsítanak, hogy határozathozatal erre a tárgyra nézve nem történhetik meg. Nagy veszedelem ez nemcsak eredményeinél, hanem azon zavarnál fogva is, a melyet a nagyközönségnél, sőt avatott embereknél, magánál az állami tisztviselői karnál előidéz. Nevezetesen igen sok ember, a ki felületesen ismeri a dolgokat, azt tartja, hogy ha a költségvetés megszavazása megakasztatott, az annyi, mintha a költségvetés elvettetett volna ; pedig a két dolog nevezetesen különbözik egymástól, mert az ilyen eljárás csak arra jó, hogy az alkotmányosság szine alatt utat egyengesen az absolutismusnak. Látjuk a hozzánk nagyon közel lévő államot, Ausztriát, a hol nagyon szépen megélnek törvényesen megszavazott költségvetések nélkül, mert határozatot nem hoznak a dologra vonatkozólag. Épen azért nagyon fontos, hogy a költségvetés ugy, a mint a törvény azt kívánja, a maga idejében elkészíttessék ós ilyen mesterséges utón habár törvényes formák felhasználásával, meg ne akasztassék. íme a mai napon egy költségvetést tárgyalunk, a mely — akár érdeme, akár szerencséje ez a mostani kormánynak — sok más kísérlet után ugy jött ide, hogy tárgyalásában erőszakosan meg nem akasztott Én tehát elismerésemet fejezem ki a kormány iránt, hogy ugy vezette az ügyeket, hogy a költségvetésnek törvényes, rendes formában való tárgyalása, habár későn, a mikor annak kétharmadrésze tényleg végre is van hajtva, mégis lehetséges. Én tehát a költségvetést ezen okból is elfogadom. De elfogadom azt tárgyi tekintetből is és legfeljebb abban a tekintetben gyakorolok bírálatot, vájjon elment-e a kormánv az önálló magyár nemzeti állam kiópitésónek alaprakásában annyira, a mennyire a jelen körülmények közt is szerintem el kellett mennie ? És itt nem hagyhatok figyelmen kivül olyan dolgokat, a meryek az államóletben igen lényegesek, de hatásuk a költségvetésben még sem nyilatkozik meg. Az első, a mit a költségvetésben a multakhoz képest látok, az. hogy a magyar állam költségvetése a tisztviselői fizetések javítása czimén tetemes uj terhekkel terheltetett meg, a mi még a nyugdijaknak sok millióval való emelkedését is maga után fogja vonni. Bár a közigazgatás igen sok ágazatánál sokan részesültek várakozáson felül fizetésjavitásban, még sem tett ez ellen senki sem a képviselőházban, sem másutt ellenvetést. Azt hiszem, a főrendiházban sem fog senki kifogást tenni, mert a nemzet méltányolja azok fáradozását, a kik a közigazgatás vezetésével foglalkoznak és szívesen viseli azt a terhet, hogy kisegítse, azokat, a kik ilyen nehéz anyagi helyzetben vannak. Azonban, méltóságos főrendek, ón azt tartom, vannak olyan tekintetek, melyek nekünk semmiféle nagy kezdeményezésnél, uj tehervállalásnál figyelmen kivül hagynunk nem volna szabad, nevezetesen azt tartom, hogy államunk életerejének gyökere a népességben, a népesség számának