Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

54 A főrendiház XXXV. ülése. szaporodásában van, a mely pedig egyrészről a kevés születés, az egygy érmek-rendszer következtében nem gyarapodik kellő fokozatban, másrészről a kivándorlás által folytonosan csökken Arra nézve, a mit itt Széchényi Imre gróf ós némileg Prónay Dezső báró is mondottak, hogy az. ipar létesítésének mi a feltótele, én azt tartom, hogy az iparnak legelső feltétele a sűrű népesség. Nincs ipar olyan államban a hol ritka a népesség, a hol a földmivelésre sem kerül elég munkaerő. Tehát igenis mindenütt gondolni kell arra, bármily kórdós jöjjön is* elő, hogy elégséges magyar népességet mikép lehet megtartani és szaporítani. S már most ha visszatérek arra a kérdésre, hogy itt az egész vonalon a tisztviselők fizetése javíttatott abból az indokból, hogy a megélhetés nehézségei miatt az emelésre szükség van, azt kérdezem: vájjon egyenlő nehéz e a megélhetése a nőtlen és családos embernek ? Nem órzi-e, nem tudja-e mindenki, hogy a mely fizetésből a nőtlen ember tisztességesen megélhet s a mely lakbérből urasán lakhat egy nőtlen ember, abból a fizetésből a családos ember nagyon nehezen tud megélni s arra a lakbérre a fizetésből még rá is kell fizetnie, tehát nemcsak hogy nincs előnyben a fizetés tekintetében a családos ember a nőtlen ember felett, de hátrányban van. Épen ezért én ezt oly lényeges dolognak tartom, hogy legalább is a lakbéreknél különbséget tettem volna családos és nem családos emberek között. Nézzük a másik dolgot, a korpótlékot. A korpótléknak alig van más értelme, mint az, hogy az a hivatalnok, az a tisztviselő, ki életidejének növekedésével, mikor a családja folyton szaporodik és a gyermekeket neveltetni kell, az állásában mégis megmarad, e téren azoknak a követelményeknek, a mely követelményeket nemcsak a sziv, az atyai vagy szülői szeretet, de az állam,' a haza szeretete is dictál, eleget tehessen. Ezért adunk korpótlókot. De itt is valóban a családos és nem családos emberek között a legnagyobb jogosultsággal lehet különbséget tenni. Épen azért szerettem volna, ha a mélyen t. kormány és annak tagjai erre, mint igen lóm^eges dologra, akkor, a mikor most ez a nagy teheremelés hárult az állam pénztárára, gondoltak volna De nemcsak a hivatalnokoknak, ha családosok, nehéz a megélhetés, hanem azoknak az embereknek is, a kik nem hivatalnokok, a kik fizetésemelésben nem részesülnek, de viselik és hordozzák az állam terheit. Ug3^anezért én azt tartom, nagyon elérkezett az ideje annak, hogy az ország kormánya gondoljon arra, hogy igenis az egyszerű családos embereknek valami előnyt, valami kedvezményt nyújtson, a mivel nekik, a nélkül, hogy az igazságot, a jogosságot, a méltányosságot megsértené, a nólküh hogy talán erőszakkal a családi viszonyokba beleavatkoznék, segítségökre lehessen. Ilyen többek között — s hiszem, hogy a nagyméltóságú vallás- ós közoktatásügyi miniszter úr ezt meg fogja szívlelni — az, hogy legalább is ebben az országban minden tanintézetben, a mely elemi iskola, a tandíj eltöröltessék, hogy azok az egyszerű szegény emberek ne a gyermekek arányában viseljék ennek a közügynek a költségét, hanem viseljék a vagyon arányában, tudniilik mint közálla.dalmi terhet. Készül már az a törvényjavaslat, a melynek beadását igazán nagyon várjuk, de abban az legyen egyik kiemelkedő pont, ezzel tegye nevét sok századra halhatatlanná a miniszter úr, mert ez oly nagyjelentőségű a szegén^y cseléd és napszámos népre, a melynek legtöbb gyermeke van, csodálatos módon, míg ellenben jobb gazdáink, nagyobb jólétnek örvendő embereink inkább hajlanak azon