Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

A főrendiház XXXV. ülése. 48 Méltóztassanak szótnézni bármely határban, legyen' az az aszálynak jobban vagy kevésbé kitéve, egymás mellett lehet látni oly földeket, a melyek tűrhetően állják — kivált a kapások — a, szárazságot, és mindjárt mellette van olyan föld, a hol még a gyökér is kipusztult. Mi ebből a tanulság? Az, hogy nem áll azon maradi gazdáknak a tétele, a kik azt állítják, hogy az intensiv gazdálkodás csakis a civilizált Nyugatra való. a magyar embernek ahhoz tulajdonkóp semmi köze. Ellenkezőleg, ez azt bizonyítja, hogy mennél nagyobbak az időjárás szélsőségei, annál jobban kifizeti magát az intensiv gazdálkodás, mert annál jobban meghálálja annak a gazdának, a ki a földjét jól trágyázza és mélyen szánt. A földmivelésügyi miniszter ő excellentiája, a kit legnagyobb sajnálatomra itt nem tisztelhetek, úgy látszik, már hasonló észleleteket tett, midőn a képviselőházban elmondott beszédében azt emiitette, hogy a mély szántást propagálni kívánja. Én ezt nagyon melegen üdvözlöm, de mégis óva intem ő excellentiáját, hogy ne feledkezzék meg arról, hogy kivált a mi viszonyaink között a mély szántás kétélű fegyver, mert a mély szántás ott, a hol annak előfeltételei nincsenek meg, többet árthat, mint amennyit használ. Nemcsak a talaj pyhsikája szem pontjából értem ezt, a hol az által az alsó sivár talaj össze lesz keverve a felső talajjal, de a talaj chemiai szempontjából is, mert végre is, ha én több földet túrok, akkor több földön gazdálkodom Mert a "több földet* függőlegesen ép ugy lehet értelmezni, mint horizontál irányban. Akár, mint ama bizonyos sopronmegyei hétszilvafás nemes ember szavát, a ki, midőn megharagudott Esterházy herczegre, mert ez kicsinylőleg nyilatkozott róla, azt mondta neki: Az én földem kisebb ugyan, mint az uré, de van legalább is olyan mély. Visszatérve már most a mély szántásra: mennél több földet szántok én fel alulról, annál többet használok, tehát annál többet kell trágyáznom. Az a gazda tehát, a ki ezt nem veszi tekintetbe, helytelenül jár el, és az a földmivelésügyi miniszter, a ki propagálja a mély szántást akkor és oly helyen, a hol a gazdának még a trágyáié folyik ki az emésztőjéből, nem hasznot csinál, hanem mérget ad neki. Az aszály e kérdéséből azonban még más következtetést is kell levonni és ez az, hogy mindent meg kell tenni, hogy közgazdaságunk egyoldalú termelése lehetőleg csökkentessék. Mert méltóztassanak elhinni, egy ország, a mely oly rövid idő alatt a milliárdos budget határát elérte, á la clurée nem lesz képes horrens kiadásait tisztán csak a mezőgazdaság jöA^edelmeiből fedezni. Meg kell tehát mindent tennünk ezen a téren. , Azt hiszem, a pénzügyminiszter úr nagy örömmel üdvözölné, ha adófizetői között volna egy csomó olyan nagy gyáros, a ki csak indirecte függ az időj befolyásától; sőt ránk, gazdákra,földmivelőkre nézve milyen nagy segítség volna, ha azt a milliárdos terhet mások, a kik nem függnek a májusi esőtől, segítenének vállainkról levenni és segítenének viselni ezt a nagy terhet, a mely alatt már úgyis roskadozunk. De az iparnak propagálása még más szempontból is — hogy ugy moudjam — agrárius szempontból is nagyon szükséges. Méltóztassanak elgondolni, hogy ma, midőn Ausztriával közös vámterületben vagyunk, a mi nyers terményeink számára, ha nem is jó, de mégis biztosított piaczot bírunk. De ha netalán megtörténnék, hogy valaha, előbb-utóbb az önálló vámterület állapotába jutnánk, miiyen nagy csapás lesz a magyar mezőgazdaságra nézve ha nem tudja, ö*