Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

44 A főrendiház SXXV. ülése. megtalálni a piaczot az ő feleslegére. Enuek folytán minden alkalom, a mely arra való, hogy a magyar mezőgazdaság feleslegét belfogyasztás által kissebbitse, Magyarország függetlenségére szolgál. Én azt tarkm, hogy minden uj gyárkémény, a mely ebben az országban épül, egy lépés Magyarország anyagi függetlensége felé. Ha pedig Magyarország anyagi függetlensége meglesz, akkor a politikai függetlenség, mint érett gyümölcs fog ölünkbe hullani, akkor a sok meddő közjogi vita, a melylyel ez a szegény ország oly sok időt, oly sok tehetséget koptat el, a melyre oly sok pénzt ad ki, hiábavaló és fölösleges lesz. Hogy az ipar egy ország közgazdaságára milyen végtelen befolyással van, arra nézve — bár tudom, hogy nagyon türelmetlen ma a ház, de bocsánatot kérek, azt találom, azért vagyunk itt, hogy tanácskozzunk — legj^en szabad pár adatot fehoznom, a mely előttem is feltűnően precise világította meg azt, hogy az iparnak mibyen hordereje van A Magyarország és Ausztria közötti csereforgalom az 1899., 1900. és 1901. évek háromévi átlagában olyan egyforma, hogy azt lehet mondani, egyik anynyit adott a másiknak, mint a másik az egjdknek, mert az, a mit Ausztria Magyarországból fogyasztott, 907 millió korona értékű volt, a mit pedig mi onnan fogyasztottunk, annak értéke 90B millió koronára rúgott, vagyis azt lehet mondani hogy egyik annyit vett a másiktól, mint a másik az egyiktől. Ebből azt a megnyugtató érzést meidtik többen, hogy hála Istennek megvan a paritás : ők anyit fizetnek nekünk, mint mi nekik, tehát egyiknek sincs kára Pedig ez abszolúte nem igy van; mert az a tiz forint, a melyet ón oda fizetek, egészen más tiz forint, mint az, a melyet ők nekem fizetnek. Méltóztassanak csak ide hallgatni. A magyar gyáriparosok szövetségének számítása szerint nem az a kérdés, hogy mi értéket vittünk ki, hanem az, hogy milyen haszon maradt vissza. A Magyarországból kivitt 900 millió értékű czikk után adóban 27 millió maradt az országban az osztrákoknak pedig ebből a 900 millóból 42 millió maradt meg, vagyis összeszámítva az adót ós a keresetet, a végeredmény az, — nem akarom a többi számítással untatni a méltóságos főrendeket — hogy minden tiz iorintból, a melyet mi vittünk Ausztriába, maradt nekünk, értem a kereső munkásokat, vállalkozókat és az államot, 1 forint 94 krajezár és minden tiz forintból, a melyet az osztrákok hoztak ide, maradt nekik 2 forint 97 krajezár, vagyis ők olyan anyagot hoznak át, a melyből csak nem 5 forint haszna marad annak, a ki készítette, míg mi csak nyersterményt vittünk át, a miből körülbelül összehasonlítva a kettőt, csak felényi hasznunk van. De, t. uraim, van az iparnak más irányban is nagy hordereje, amire specialiter felhívom a főrendiház figyelmét. Ez az ipar culturalis hatása. Azt hiszem, mindnyájan igazat fognak nekem adni, hogyha Magyarország jövőben teljesíteni kívánja azt a missiót, e melyre hivatva van, akkor egyik első dolga megerősíteni, körülbástyázni a magyar középosztályt Ezt pedig máskép, mint iparteremtóssel tenni nem lehet. Már most lássuk, hogy a cultura fejlesz tésére milyen hatással van a magyar ipar megalapítása. Hogy lehetőleg röviden ós világosan szóljak, egy parallel példát fogok felhozni. Tegyük fel, hogy van két vállalkozó Mindegyiknek van egy millió koronája. Az egyik vesz rajta földbirtokot, a másik gyárat állit fel az 1 millió koronán. Nem beszélek arról, hogy ki mennyit fog nyerni, milyen kamatot fog hozni a pénze, csak arról, hogy mennyi jut az alkalmazottaknak és igy az országnak. Az,