Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

^Q A főrendiház XXXV. ülésé. Elnök: Következik az általános tárgyalás. Prónay Dezső báró! Prónay Dezső báró: Méltóságos főrendek! Széchényi Imre gróf: Bocsána­tot kérek, rajtam van a sor; ketten vannak előbb felírva. Elnök: Sorrend szerint Széchényi Imre gróf van feljegyezve, azután Ambrózy b. utána, Prónay Dezső b. Széchényi Imre gróf: Nagy­méltóságú elnök úr! Méltóságos fő­rendek ! Bocsánatot kérek, hogy ön­hatalmúlag szóltam bele, de mint­hogy az elébb én voltam a jegyző­helyettes, magam jegyeztem fel a neveket, tehát tudnom kellett. Méltóságos főrendek! Alig fogja valaki tagadni, ha azt állítom, hogy a tisztelt kabinet, a melynek első költségvetésével van dolgunk, nem valami rózsás utakon kezdte pálj'a­futását. De azt sem fogja állítani még ellensége sem, hogy ne állta volna meg becsületesen, derekasan a helyét."Az obstructió tengeri kígyójá­val alighogy végzett, máris jelent­kezett a vasúti strike sárkánya és alig küzdött meg a vasúti strike al, az aszály mérhetetlen szerencsétlen­sége veti sápadt tekintetét erre a szegény országra. Kénytelen lesz a pénzügyminiszter sokkal ke\ esebb jövedelemmel beérni, sőt rendkívüli áldozatokat is kell hoznia. Mégis remélem, hogy Isten segítségével, eg}^ kis ügyességgel és szerencsével sikerül áthidalni a nagy űrt is. Hiszen már Luther Márton is felirta a vár falára: ?Ohne Glück und Gunst ist Kunst umsunst «­A mi az aszály kórdósét illeti, nagyon szerencsés gondolatnak tar­tom a takarmánykiviteli tilalmat ós azt hiszem, hog}^ az elég jókor bo­csáttatott ki, mert eddig a külföldre eladott takarmányfóléknek csak na­gyon kis része mehetett ki, míg a többinek ittmaradása biztosítva van. Annál nagyobb szerencsétlenségnek tartanám azonban, h cl cl behozatali vám felfüggesztése lépne életbe, nem­csak azért, mert ez őrült speculatió­nak adna alkalmat és nyitna tág kaput, de azért is. mert a mit a gazda megnyerne a vámon, azt el­vesztené a réven. Nem képzelem ugyanis, hog;y bár­mily takarmányfólének vámtételeit fel lehetne függeszteni, a nélkül, hogy ez visszahatással ne lenne a helybeli áralakulásra, értem a kenyér­terményeket és így megtörténhetnék, hogy a felfüggesztés mellett olcsób-„ ban juthatna ugyan búzához az ínséges gazda, de legalább is ug}^an­olyan arányban kénytelen volna búzáját olcsóbban eladni Általában öngyilkos politikának tartanám, ha a közös vámterület elő­nyeit olyankor függesztenek fel, abban a ritka esetben, midőn a vámszövet­ség épen nekünk, Magj^arországnak válik hasznára. Nagyon jól mél­tóztatnak tudni, hogy a közös vám­területnek a gabonafélékre vonatkozó tételei csakis akkor lépnek érvénybe, midőn a közös vámterület nem ex­portál, sőt ha importra szorul. Ez eddig még a legritkább esetek közé tartozott; ilyen feltűnő világosan tud­tommal most másodszor következik be; ha tehát mi most az áralakulást befolyásolnék, Magyarországnak ká­rára és csak Ausztriának hasznára cselekednénk. Azt hiszem mégis, hogy az intéző köröknek nemcsak 'az a kötelessége ilyenkor, hogy a momentán baj követ­kezményein segítsenek és enyhítsenek a mennyire lehet, ele kötelessége tovább tekinteni, levonni a tanulsá­gokat a jelen nehéz helyzetből, hogy lehetőleg jövőre hasonló esetben kevesebb kár háramoljék az országra. Én a magam részéről kétféle tanul • ságot vonok le ebből. Az egjdk az, ho^y alig volt még esztendő, midőn a természet úgy megmutatta a különb­ségét a jól mívelt ós a rosszul mí­velt föld között, az extensiv és az intensiv gazdálkodás között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom