Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-33

A főrendiház XXXHI, ülése. 21 terium, vagy, a mi jóformán egyre megy, a monarchia másik állama. Bátor vagyok azonban e tekintetben a méltóságos főrendek figyelmét felhívni arra, hogy ugy, a hogy Magyarország kénytelen oly vasutakat is építeni, a melyek talán nem elsősorban közgazdasági jelentőségűek, hanem a melyek elsősorban honvédelmi és stratégai szempontból szükségesek, ugy a monarchiának a másik állama ugyanebben a helyzetben van; és hogy ha mi magunk részéről azt óhajtjuk ós azt kívánjuk, hogy a Magyarországon épülő stratégai vasutak költségeihez a monarchia, másik állama hozzájáruljon, ennek természetes folyománya az volna, hogy viszont mi is hozzájáruljunk azoknak a vasutaknak ópitési költségeihez, a melyek a monarchia másik államában szintén stratégiai szempontból épülnek. Azt hiszem, hogy az erőknek és a hozzájárulásoknak mérlegelése, a hozzájárulás mértékének megállapítása vajmi nehéz volna és csak szaporítaná, még pedig nézetem szerint, nem egészen indokolatlanul azoknak a controvers kérdéseknek a számát, a melyek a monarchia két állama között ter mószetszerüleg úgyis fennállanak. Nézetem szerint jobb a mai állapotot fentartani; mert így mindenik állam a saját területén épülő vas utak költségeit maga viseli és az természetes, hogy ha nem is egyszerre, de idők folyamán a természetes kiegyenlítés itt is be fog állani. Azok között a vasutak között, a melyek honvédelmi szempontból kiválóan fontosak, a nagyméltóságú gróf ur felemlítette az érsekujvár — komáromi vasutat is. Megjegyzem azonban, hogy bár ennek a vasútnak fontosságát honvédelmi szempontból teljes mértékben elismerem, épen ennek a vasútnak közgazdasági nagy jelentősége is van; mert méltóztassanak azt venni, hogy a dunántúli vidéket az országnak északnyugati részével ez a vasút van hivatva összekötni ós az ország ezen két része közt kétségtelenül az a természetes kereskedelmi csereviszony, a mely ma csak nehézségekkel létesül, e vasútnak kiépítése által tetemes könnyítést fog nyerni. Hogy egyebet ne említsek, az országnak észak-nyugati része ma már kiválóan vag}

? legalább részben külföldi szénre, a sziléziai és porosz szénre van utalva. Ezen vasút megépítése által lehetséges lesz a dunántúli gazdag vidékekből az északnyugati részt szénnel ellátni. Lehetne ezeket a példákat szaporítani,. de azt hiszem, nem szükséges, mert ha az ember a geographiai viszonyokat tekinti, eo ipso felötlő, hogy az egész dunántúli rész, az országnak a Duna balpartján fekvő része ma csak vagy Pozsonynak kerülve, vagy Budapestnek merülve közlekedhetik egymással és így az érsekujvár—komáromi vasút direct összeköttetést fog létesíteni. Áttért azután a nagyméltóságú gróf ur a vicinális vasutak kérdésére ós noha ez a törvényjavaslat ezekkel a vasutakkal nem foglalkozik, kétségtelen, hogy a vasutügygyel a vicinális vasutak építésének és kezelésének kérdése okozati összefüggésben áll, mert az országban a fővonalakat már másfél évtized óta elfogadott elv szerint az állam épiti és kezeli, az inkább helyi érdekű vasutakat pedig a helyi érdekeltség áldozatkészsége ós — mint a nagyméltóságú gróf úr helyesen mondta — a magánvállalkozás létesíti. E tekintetben a nagyméltóságú gróf ur sürgette a vicinális vasutaknak ópitési és kezelési részleteit újonnan szabályozó törvény alkotását. Annak a visszaesésnek, a mely körül belől 2—3 esztendő óta az ország nagy kárára a vicinális vasutak építésében észlelhető, különböző okai vannak. Az egyik természetes oka az, hogy először megépültek azok a vasutak,- a melyeknek építése-