Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-33

l£j A főrendiház meg a többi hozzájáruló faotor is, utolsó sorban az állam is, hogy a kisebb vasutak építése megkönnyeb­bittessék, és a mi a fő, megolcsóbbit­tassék. Az építkezések közt feltűnt nekem, hogy e törvényjavaslat a másfél óv előtt előterjesztett javaslattal szem­ben módosíttatott, a mennyiben az építkezések egész sorozata kihagya­tott és ujak lettek felvéve A belügyi és — ha jól emlékszem — igazság­ügyi miniszterek lemondtak arról, hogy minisztériumuk uj palotája meg­építtessék ; ezen áldozatkészség előtt meg kell hajolni. Nem úgy áll a dolog a rendőrfőkapitányságra nézve ; annak épülete benmaradt a beruházási javas­latban. Hogy miért hagyatott ez benn, mikor az említettem két palota nem, e felett magamnak ítéletet formálni nem tudok ; de fájdalmasan érintett, hogy elmaradtak az egészség, a népe­sedés szempontjából nézetem szerint elodázhatatlan építkezések, mint pl. gyermekkórházak, egészségügyi intéz­mények. Pedig a magyar íaj fentar­tására életkérdés, hogy főleg a gyer­mekek . óriási halandósága ez utón is némileg csökkentessék. E téren sokkal nagyobb szabású actiót remél­tem volna; most pedig azt látom, hogy ez nemcsak teljesen elmarad, hanem még az első ízben számba­vett építkezések is töröltettek. E fe­lett sajnálkozásomnak kívántam ki­fejezést adni. , Ugyanilyen helyzetet látok — ismétlem, hogy nem vindicálok ma­gamnak világos ítéletet e tárgyban —- egy más téren is. Azon építkezések közt, a melyek elfogadtattak, a cultusminiszterium réízéről egy milió van praeliminálva, a színiakadémia számára vásárolni szándékolt épületre. Ellenben, ugyan nem a cultusminiszteriurunál, de a belügyminisztériumnál fájdalommal constatáltam teljes hiányát azon szándóknak, hogy a Nemzeti Színház újból felépíttessék. Nem akarom egy XXIIt ülésé, szóval sem vitatni azt, hogy a cul­tusminiszterium terve indokolt, sürgős ós czélszerü; megengedem, hogy szük­ség van arra, bár ott, a hol egy in­tézet elhelyezéséért jelenleg 4400 ko­rona bért fizetnek, annak czélszerübb elhelyezésére egy milió koronát for­dítani talán nem egészen helyén­való. De megengedem, hogy sürgős és hogy czélszerü. De óriási mórték­ben és százszor fontosabb ós elodáz­hatatlanabb előttem az, hogy a Nem­zeti Színház uj épülete valahára felépíttessék. Ez nem hiúsági, nem czélszerüsógi és nem mulatozás! kér­dés, hanem oly nagy a fontossága, nem színészetünk, de nyelvünk ós irodalmunk érdekében, hogy e szem­pontok előtt meg kellene hajolni még akkor is, ha íentarfcatik azon elv, hogy csak productiv, csak gyü­mölcsöző czólokra akarunk befekteté­seket tenni. Mert még ezen elmé­lettel szemben is a Nemzeti Szinház kiépítése nem sorozható az impro • ductiv kiadások közé, a mint azt leszek bátor mi djárt lehető rövid­séggel előadni. A mint méltóztatnak tudni, de közismeretü dolog is, hogy a Nem­zeti Szinház nem állandó, hanem ideiglenes színháznak épült mintegy ötven évvel ezelőtt. Csak egynéhány esztendeje, hogy én a közönség előtt addig még ismeretlen levelét publi­cáltam gr. Széchényi Istvánnak, a mely ha jól emlékszem, Döblingben kelt 1854-ben és a, melyben azt írja : »hogy remélem, hogy ezen czólsze­rütlen, rossz, helytelen ideiglenes szinház már nem fog többé soká fen­tartatni, hanem egy uj szinház ópül.« Ezt 1854-ben irta Széchényi Ist­ván, ós ezen ideiglenes szinház még ma is fennáll, ós néha-néha fel-fel­emelkedő építkezési velleitások után már mos megint siri csend uralkodik­ezen kérdésben. Pedig ha valaha, hát most ezen forrásból lett volna talán helye, hogy ezen aránylag nem nagy költségeket előteremtsük,

Next

/
Oldalképek
Tartalom