Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-33

l£j A főrendiház meg a többi hozzájáruló faotor is, utolsó sorban az állam is, hogy a kisebb vasutak építése megkönnyebbittessék, és a mi a fő, megolcsóbbittassék. Az építkezések közt feltűnt nekem, hogy e törvényjavaslat a másfél óv előtt előterjesztett javaslattal szemben módosíttatott, a mennyiben az építkezések egész sorozata kihagyatott és ujak lettek felvéve A belügyi és — ha jól emlékszem — igazságügyi miniszterek lemondtak arról, hogy minisztériumuk uj palotája megépíttessék ; ezen áldozatkészség előtt meg kell hajolni. Nem úgy áll a dolog a rendőrfőkapitányságra nézve ; annak épülete benmaradt a beruházási javaslatban. Hogy miért hagyatott ez benn, mikor az említettem két palota nem, e felett magamnak ítéletet formálni nem tudok ; de fájdalmasan érintett, hogy elmaradtak az egészség, a népesedés szempontjából nézetem szerint elodázhatatlan építkezések, mint pl. gyermekkórházak, egészségügyi intézmények. Pedig a magyar íaj fentartására életkérdés, hogy főleg a gyermekek . óriási halandósága ez utón is némileg csökkentessék. E téren sokkal nagyobb szabású actiót reméltem volna; most pedig azt látom, hogy ez nemcsak teljesen elmarad, hanem még az első ízben számbavett építkezések is töröltettek. E felett sajnálkozásomnak kívántam kifejezést adni. , Ugyanilyen helyzetet látok — ismétlem, hogy nem vindicálok magamnak világos ítéletet e tárgyban —- egy más téren is. Azon építkezések közt, a melyek elfogadtattak, a cultusminiszterium réízéről egy milió van praeliminálva, a színiakadémia számára vásárolni szándékolt épületre. Ellenben, ugyan nem a cultusminiszteriurunál, de a belügyminisztériumnál fájdalommal constatáltam teljes hiányát azon szándóknak, hogy a Nemzeti Színház újból felépíttessék. Nem akarom egy XXIIt ülésé, szóval sem vitatni azt, hogy a cultusminiszterium terve indokolt, sürgős ós czélszerü; megengedem, hogy szükség van arra, bár ott, a hol egy intézet elhelyezéséért jelenleg 4400 korona bért fizetnek, annak czélszerübb elhelyezésére egy milió koronát fordítani talán nem egészen helyénvaló. De megengedem, hogy sürgős és hogy czélszerü. De óriási mórtékben és százszor fontosabb ós elodázhatatlanabb előttem az, hogy a Nemzeti Színház uj épülete valahára felépíttessék. Ez nem hiúsági, nem czélszerüsógi és nem mulatozás! kérdés, hanem oly nagy a fontossága, nem színészetünk, de nyelvünk ós irodalmunk érdekében, hogy e szempontok előtt meg kellene hajolni még akkor is, ha íentarfcatik azon elv, hogy csak productiv, csak gyümölcsöző czólokra akarunk befektetéseket tenni. Mert még ezen elmélettel szemben is a Nemzeti Szinház kiépítése nem sorozható az impro • ductiv kiadások közé, a mint azt leszek bátor mi djárt lehető rövidséggel előadni. A mint méltóztatnak tudni, de közismeretü dolog is, hogy a Nemzeti Szinház nem állandó, hanem ideiglenes színháznak épült mintegy ötven évvel ezelőtt. Csak egynéhány esztendeje, hogy én a közönség előtt addig még ismeretlen levelét publicáltam gr. Széchényi Istvánnak, a mely ha jól emlékszem, Döblingben kelt 1854-ben és a, melyben azt írja : »hogy remélem, hogy ezen czólszerütlen, rossz, helytelen ideiglenes szinház már nem fog többé soká fentartatni, hanem egy uj szinház ópül.« Ezt 1854-ben irta Széchényi István, ós ezen ideiglenes szinház még ma is fennáll, ós néha-néha fel-felemelkedő építkezési velleitások után már mos megint siri csend uralkodikezen kérdésben. Pedig ha valaha, hát most ezen forrásból lett volna talán helye, hogy ezen aránylag nem nagy költségeket előteremtsük,