Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-33

A förendih'iz XXXIII. ülése. 15 elsősorban feltűnt nekem ama nagy kilométerszámú ós nagy költségű vasutak száma, a melyeknek építésére a kormány felhatalmazást kér. Van azok között több olyan, a melynek 'kihatása a földmivelósügyre és a kereskedelemre kétségbe nem vonható, de a melynek építése annyira magas tőkét vesz. igénybe, hogy azt állítom, hogy habár az építés, körüli közvetlen haszon kétségtelenül be fog állni, ele közvetve magok azok a vonalak nem igen, vagy csak hosszú évek után lesznek jövedelmezők. Daczára annak, azok építése elodázhatatlan nak mondatik még pedig, a mit magam is elfogadok, elsősorban hadászati szempontból. Hanem ez esetben méltányosnak tartanám ós csodálkoztam is, hogy erre vonatkozólag a tör vényja vaslat indokolásában semmi nyomot nem találtam, hogy az ilyen vasutak kiépítéséhez, a melyek óriási magas költséggel épülnek és a melynek költségei közgazdasági utón nem igen térülnek meg, nem járul hozzá azon forrás, a melynek érdekében azok létesíttetnek, t. i. Magyarországon kívül Ausztria is, és hogy a közös kiadások forrásából nem vétetik igénybe egy bizonyos oly mérvű, hozzájárulás, a mely legalább részben megtéríti Magyarországnak azon többköltségeit, a melyeket a- közös monarchia érdekében hoz. Ilyen vasút elsősorban az érsekújvár- komáromi vonal. Nem akarok erről részletesebben beszélni; csak annyit jelzek, hogy annak kiépítése oly tetemes összegbe kerül, hogy azt hiszem, ez lesz a legdrágább vasút, a mely eddig Magyarországon épült vagy a jövőben építtetni fog. Megengedem, hogy annak kiépítése szükséges ; hiszen ha jól emlékszem, 1865ben nekem volt szerencsém erre a vasútra concessiót birni; hogyha tehát már 1865-ben is kívánatosnak tartottam e vasút kiépítését, ma nem formulázhatok magamnak ezzel ellentétes véleményt. De akkor is, boldogult Strousberg életében, azt hittük, hogy ha ez a vasút ki is épül, annak közgazdasági fontossága semmiféle arányban nem fog állani azon óriási költséggel a melybe ezen vasút kiépítése kerül Ha tehát hadászati szempontból oly nagy költségekkel áll szemben az építkező vállalkozó — ebben az esetben az állam —, hogy ezek majdnem lehetetlenné teszik e vonal jövedelmezőségét, akkor elsősorban indokolt, hogy az, a kinek érdekében ilyen óriási összegek elköltetnek, t. i. a monarchia, a közös kiadások forrásából hozzájáruljon a költségekhez. Á törvényjavaslattal nincs ugyan közvetlenül összefüggésben, de legyen szabad ez alkalommal a vicinális vasutak építésének törvény által való szabályozása iránt is a kormányhoz kérdést intéznem. Már esztendők egész sora múlt el azóta, hogy e kérdést először felvették; már annyi kereskedelemügyi miniszterhez és annyi fórumhoz hallottam e tárgyban kérdést intézni és intéztem magam is, és még sem látom, hogy ez az ügy valahára ujabb stádiumba lépett volna. Pedig ez ügy helyes szabályozása óriási mórtékben fokozná másod-, harmad-, negyedrendű vasutak ezer kilométerszámra menő építését, a mitől közgazdaságunk felvirágzását várhatnék. E téren azonban ma is a régi rendszertelenség folytattatik mint rendszer; ós ennek első következése az, hogy vicinális vasút csak ott épülvén, a hol a vállalkozónak igen nagy nyereségre van kilátása, nag^^on sok vidéken, a hol pedig kifizetné magát, az építkezés óriási drágasága miatt nem építenek. Ebben pedig közgazdasági szempontból igen nagy kár van Ugy emlékszem, hogy néhányszor már a kereskedelemügyi miniszter kilátásba helyezte oly törvény létesítését, a melynek alapján ott, a hol az illető érdekeltség részéről bizonyos áldozatok hozatnak, kötelezőleg állapíttassák