Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-33

A förendih'iz XXXIII. ülése. 15 elsősorban feltűnt nekem ama nagy kilométerszámú ós nagy költségű vas­utak száma, a melyeknek építésére a kormány felhatalmazást kér. Van azok között több olyan, a melynek 'kihatása a földmivelósügyre és a ke­reskedelemre kétségbe nem vonható, de a melynek építése annyira magas tőkét vesz. igénybe, hogy azt állítom, hogy habár az építés, körüli közvet­len haszon kétségtelenül be fog állni, ele közvetve magok azok a vonalak nem igen, vagy csak hosszú évek után lesznek jövedelmezők. Daczára annak, azok építése elodázhatatlan ­nak mondatik még pedig, a mit magam is elfogadok, elsősorban hadá­szati szempontból. Hanem ez esetben méltányosnak tartanám ós csodál­koztam is, hogy erre vonatkozólag a tör vényja vaslat indokolásában semmi nyomot nem találtam, hogy az ilyen vasutak kiépítéséhez, a melyek óriási magas költséggel épül­nek és a melynek költségei közgaz­dasági utón nem igen térülnek meg, nem járul hozzá azon forrás, a mely­nek érdekében azok létesíttetnek, t. i. Magyarországon kívül Ausztria is, és hogy a közös kiadások forrásából nem vétetik igénybe egy bizonyos oly mérvű, hozzájárulás, a mely leg­alább részben megtéríti Magyarország­nak azon többköltségeit, a melyeket a- közös monarchia érdekében hoz. Ilyen vasút elsősorban az érsek­újvár- komáromi vonal. Nem akarok erről részletesebben beszélni; csak annyit jelzek, hogy annak kiépítése oly tetemes összegbe kerül, hogy azt hiszem, ez lesz a legdrágább vasút, a mely eddig Magyarországon épült vagy a jövőben építtetni fog. Meg­engedem, hogy annak kiépítése szük­séges ; hiszen ha jól emlékszem, 1865­ben nekem volt szerencsém erre a vasútra concessiót birni; hogyha tehát már 1865-ben is kívánatosnak tartottam e vasút kiépítését, ma nem formulázhatok magamnak ezzel ellen­tétes véleményt. De akkor is, bol­dogult Strousberg életében, azt hittük, hogy ha ez a vasút ki is épül, annak közgazdasági fontossága semmiféle arányban nem fog állani azon óriási költséggel a melybe ezen vasút ki­építése kerül Ha tehát hadászati szempontból oly nagy költségekkel áll szemben az építkező vállalkozó — ebben az esetben az állam —, hogy ezek majdnem lehetetlenné teszik e vonal jövedelmezőségét, akkor elsősorban indokolt, hogy az, a kinek érdekében ilyen óriási összegek el­költetnek, t. i. a monarchia, a közös kiadások forrásából hozzájáruljon a költségekhez. Á törvényjavaslattal nincs ugyan közvetlenül összefüggésben, de legyen szabad ez alkalommal a vicinális vasutak építésének törvény által való szabályozása iránt is a kormányhoz kérdést intéznem. Már esztendők egész sora múlt el azóta, hogy e kérdést először felvették; már annyi kereskedelemügyi miniszterhez és annyi fórumhoz hallottam e tárgyban kérdést intézni és intéztem magam is, és még sem látom, hogy ez az ügy valahára ujabb stádiumba lépett volna. Pedig ez ügy helyes szabá­lyozása óriási mórtékben fokozná másod-, harmad-, negyedrendű vas­utak ezer kilométerszámra menő épí­tését, a mitől közgazdaságunk fel­virágzását várhatnék. E téren azon­ban ma is a régi rendszertelenség folytattatik mint rendszer; ós ennek első következése az, hogy vicinális vasút csak ott épülvén, a hol a vállal­kozónak igen nagy nyereségre van kilátása, nag^^on sok vidéken, a hol pedig kifizetné magát, az építkezés óriási drágasága miatt nem építenek. Ebben pedig közgazdasági szempont­ból igen nagy kár van Ugy emlék­szem, hogy néhányszor már a keres­kedelemügyi miniszter kilátásba he­lyezte oly törvény létesítését, a mely­nek alapján ott, a hol az illető érde­keltség részéről bizonyos áldozatok hozatnak, kötelezőleg állapíttassák

Next

/
Oldalképek
Tartalom