Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-41

Á. főrendiház XLI,'ülés<í. 107 magamóivá teszek és aláírok: igenis, azt hiszem, hogy a kormány a törvény keretén belül maradt és az alkotmányosság szellemében járt el, a midőn ő, Felségének a kibontakozás ezen útját tanácsolta, (Élénk helyeslés) s ezért magára vállalta a felelősséget Kötelességemnek tartottam ezeket előadni ós mély tisztelettel kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak az előterjesztett határozati javaslatot mellőzni. (Helyeslés.) Széchényi Bertalan gr. jegyző: Keglevich István gróf! Keglevich István gróf: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Igen kevés mondani valóm maradt azok után, a miket a miniszterelnök úr elmondott. Részemről is kérem a méltóságos főrendeket, hogy * méltóztassanak a beadott határozati javaslatot mellőzve, egyszerűen tudomásul venni a miniszterelnök úr közlését. A mennyiben itt nem egy királyi actusról, hanem a miniszterelnök urnak egy közléséről van szó és ahhoz hozzá lehet szólni: legyen szabad néhány szóval erre vonatkozó nézetemet elmondanom. Az egyik, a mit elmondani kívánnék, az, hogy magam is — a nélkül, hogy vindicálnám magamnak annak helyes megitólhetósét, vájjon szükséges és czélszerű-e az országgyűlés időelőtti feloszlatása — legalább, a mennyiben magánember ily körülmények felett Ítéletet formálhat, kijelenthetem, hogy azt szükségesnek nem tartom. Részemről egy országgyűlés feloszlatását akkor tartom szükségesnek, a midőn alkotmánycrisis állott be, vagyis a midőn a korona és az országgyűlés többsége között vélemény- és akaratkülönbség állott be. Akkor igenis az egyetlen parlamentáris eszköz ezen crisis sanálására az országgyűlés feloszlatása és a választókhoz és a nemzethez való appellálás, a mely hivatva van dönteni azon kérdés felett, vájjon az ország többsége helyesnek tartja-e a kormány és az előbbeni többség által követett irán}

r

t vagy nem. De ez a helyzet nálunk nem állott be. Itt kétségbe nem vonható többség helyesli azon utat ós eljárást, amelyet a többséget képviselő ós vezető kormány követelt. Egy kétségbe nem vonható többség kész volt a kellő időben gyakorolni azon jogot és - a mint az imént idézett Deák Ferencz mondja — teljesíteni azon kötelességet is, hogy a maga idején megszavazza a budgetet ós a kormány többi előterjesztéseit Hogy ezen többség nem szavazhatta meg a kellő időben ezeket, ez egyrészt tényleg olyan állapot, — a mint a t. miniszterelnök úr előbb mondotta — a melyet minden jóslói ihlet daczára nem láthattak előre azok, a kik az 1867-iki kiegyezést létesítették, de egyúttal olyan állapot, a mely miatt ez az appellátió a nemzetre véleményem szerint még szükséges nem volt. A midőn egy, ismétlem, kétségbevonhatatlan többség a maga akaratát, rendes normális viszonyok között és mormalis időben nyilván.tani hajlandó és kész volt: akkor nézetem szerint módot kellett volna keresni — nem tudom, hogy lehetséges volt-evagy nem módot találni — ezen akarat érvényesítésére. Ismétlem : igaz, hogy nem vagyok azon helyzetben, hogy határozottan ítéletet mondhassak azon kérdésre nézve, hogy ez lehetséges volt-e vagy sem és ebből következőleg szükséges volt-e a feloszlatás. Bekövetkezett az utóbbi és így most már csak arra nézve kívánok még néhány szóval nyilatkozni, a mi több oldalról és előbb az indítványozó Prónay Dezső báró főrendiházi tag úr által is jeleztetett, — ha jól értettem szavait, — hogy t i. ezen feloszlatás nem egészen felel meg a törvényes correctség kellékeinek. Erre nézve épen ugy, a mint a u*