Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-18

40 A főrendiház XVIIt. ülése. léséről vagy becsempészésről alaposan szólani nem lehet. A tisztelt főrendiházi tag ur azt mondja, hogy közjogokat is fel lehet adni kellő aequivalens előnyökért, de hol látni itt előnyöket? Én egészen más nézetben vagyok és a méltóságos főrenddel épen nem értek egyet. Én közjogi kérdésben semmiféle transactiot, semmiféle compensatiot nem ismerek, s higyje meg nekem, bármily előny nyújtatnék nekem akár ebben, akár más kérdésben, az ország közjogából egy szemernyit feladni soha hajlandó nem volnék. (Helyeslés) Azt mondja a méltóságos főrend, ós itt csatlakozik -— ámbár ő más alakban állította fel a kérdést — ahhoz, a mit most előttem ő méltósága, Prónay Dezső báró igen tisztelt barátom mondott, hogy a törvényhozás csak felette áll a közigazgatásnak, tehát hiába mondják ezen javaslat védői, hogy az utlevólügy közigazgatásilag a horvát autómon hatáskörbe tartozik. Mi vagyunk az • ura: mi, a közös törvényhozás, mi parancsolunk, nekik engedelmeskedniök kell. Prónay Dezső t. barátom ezt már közjogilag simább, talán classicusabb és kidolgozottabb formákban adja elő O tudniillik azt mondja, hogy el van ismerve az 1868 : XXX. törvényczikkben az útlevél-ügynek a törvényhozásban való közössége, tehát mi feltétlenül rendelkezünk ugy, a hogy nekünk tetszik, s ha akarjuk, tisztán a magyar nyelvet, ha akarjuk más nyelvet decretálunk, ugy, a hogy nekünk tetszik. Alapos tévedésből indul ki szerény nézetem szerint ez a felfogás, mert közös a törvényhozás az 18ü8 : XXX. törvényczikk 10. §-a alapján és ez a közös törvényhozás egészen korlátlanul rendelkezik ezen ügyben, ugy, a mint rendelkezik Horvátországgal közös minden más ügyben, teljes szabadsággal ós belátása szerint, egyetlenegy korlátozással, a melyet az 1868 : XXX. t-.czikk elénk szab; mert semmiféle közös törvényt Horvátországgal ezen törvényczikk ellenére hozni nem lehet, mert ez egy szentséges, irott alapszerződós, a mely törvényeink, szerződéseink szentsége alá van helyezve; mert meg van irva, hogy az 1868 : XXX. törvónyczikket módosítani csak azon a módon lehet, a mely módon létrejött. Ha tehát az 1868-iki törvényhozás jónak látta Horvátországgal a politikai kérdésekben az egyezkedést ugy csinálni meg, a hogy megcsinálta és melléje egészen ünnepélyesen kijelentette, hogy ezt pedig nemzetközi szerződós természetével bírónak tartja — nem mondja ugyan, hogy nemzetközi, de azt mondja, hogy egyezmény s én ahhoz tartom magamat betű szerint, — tehát egyezmónyi szerződós természetével bírónak tartja, a melyet semmikópen módosítani nem szabad: akkor törvényeinknek és a magyar állam és a magyarnemzet törvénytiszteletónek paizsa alá van helyezve az 1868 : XXX. törvényczikk, a melyhez egyoldalúlag nyúlni nem szabad. Azt kell bizo^dtani, hogy nyulunk-e hozzá, vagy nem ? Ha azt be tudják a méltóságos urak bizonyítani, hogy az 1868. évi XXX. t.-czikk megengedi nekünk, hogy rendezkedjünk az útlevél nyelve tekintetében, a hogy akarunk, akkor önök mellett szól az igazság; ha ezt nem tudják bebizonyítani s ha én ellenkezőleg be tudom bizonyítani azt, hogy az 1868. évi XXX. t.-czikk pedig ezt nem engedi meg, mert itt korlátot szab nekünk, akkor mellettem szól az igazság és a törvény valóságos és igazi értelme. Igyekszem ezt bizonyítani. Először is ki kell emelnem, hogy az 1868 : XXX. t -czikk, a mint azt mindenki tudja, az ügyeknek két sphaeráját állítja fel. Abban a — mint maga mondja — politikai egyezke-