Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-18

Á főrendiház XVIII. ülése. 41 dósben, mely köztünk és a társországok között létrejött, egyik csoportjára az ügyeknek az áll, hogy minden, a mi a magyar állam egységéből folyik és a magyar államnak Ausztriával való közös kapcsolatából folyik, közös a törvényhozásban és a végrehajtásban. Azután felállítja a másik sphaerát és azt mondja: a mit világosan közösül ki nem jelöl a törvény, vagyis ez az egyezmény, az pedig nem közös, hanem az a Horvát Szlavönországok autonóm közigazgatási önkormányzati ügyéül van kijelentve, a mely ugy a törvényhozás, mint a végrehajtás terén teljesen az ő szabad, autonóm hatáskörükbe van relegálva. Ez a törvény az útlevél-rendszer ügyét közösnek jelenti ki, de azt mondja, hogy a mi azonban a végrehajtást vagy a közigazgatást illeti, az utlevélrendszer ügye is horvát autonóm ügy. A 10. §. ekkóp szól: Az iparügy rendezésére nézve, a házaló-kereskedést is ideértve, úgyszintén a közkereseti egyesületek ügyében, az utlevélrendszert, az idegenek felett gyakorlandó rendőrséget, az állampolgárságot és a honosítást illetőleg közös ugyan a törvényhozás, de ezen tárgyakra nézve a végrehajtás Horvát-Sziavon-Dalmátországoknak tartatik fenn. A törvénynek egy másik alapvető rendelkezése azt mondja, hogy mindazokban az ügyekben, a melyek Horvát-Szlavonországok számára a közigazgatás terén autonóm hatáskörükbe reservált ügyeknek jelentetnek ki, a végrehajtás körébe Horvátországot teljes önkormányzati jog illeti meg. Tehát kétségtelen, hogy a végrehajtás terén az önkormányzati jog az útlevelek ügyében is megilleti Horvátországot. Hát hol végződik a törvényhozás és hol kez dődik a végrehajtás? A törvényhozási actus abból áll, hogy törvényt hozunk, a mely közös Horvátországgal, a végrehajtás pedig abból áll, hogy Főrendiházi napló. 1001—1006. II. kötet. Horvátország aztán a törvény értelmében tartozik kiállítani az útleveleket. Már most így tisztázva lévén a kérdés, hog}

T az utlevélügy közigazgatási tekintetben, közigazgatási vonatkozásaiban, a végrehajtás terén tisztán horvát autonom-üg}?, az a kérdés, hogy az autonóm végrehajtásnak ebben az actiójában melyik nyelv az, a melyet törvóm^hozásilag közösen a horvát útleveleknek nyelvéül meg kell állapítani. Az ón nézetem szerint ez nem lehet más, mint a horvát. Miért? Azért, mert az 1868 : XXX. törvónyczikknek, ennek az egyezmény természetével bíró törvényczikknek az B6 §-a azt mondja, hogy Horvát-Sziavon-Dalmátországok egész területén ugy a törvényhozás, mint a közigazgatás nyelve a horvát, sőt még tovább megy: azt mondja, hogy még a közös orgánumoknak a közigazgatási nyelve is tisztán a horvát. Kérdezem tehát én, hogy miután Horvát-Sziavonorozág számára önönmagunk ezen egyezmény természetével bíró törvénynyel, tehát az egyezmény megtartásának a szentsége alatt biztosítottuk azt, hogy az ő területén nem lehet közigazgatási actust másképen megcselekedni, mint horvát nyelven: szabad-e nekünk Horvátország számára olyan törvényt hoznunk, a mely az ő közigazgatási actusuk teljesítését más nyelven rendeli el, mint horvát nyelven ? Az az én határozott véleményem, hogy nem szabad ós nem lehet. Ha ez nem felel meg a magyar állam egységének, akkor az 1868 : XXX. t.-czikket kellett volna máskép csinálni. Ezt megengedem, de ha az 1868-iki töi vényt nem igy csinálták: nekünk ezt a törvényt másképen, mint a horvát országgyűléssel egyetértve módosítanunk nem lehet. Ez az a legfőbb szempont, a mely sokkal magasabb, mint az az érzelmi momentum, a mely bennem is él, nemcsak önökben, de a melyet alá kell rendelni annak a 6