Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-18

2Í; A főrendiház XVIII. ülése. czímere alkalmaztatik rajtuk, hanem Horvát-Sziavon-Dalmátországok külön czímere. A képviselő úr mint sérelmet mondta el ezt és oda concludált, hogy ez a sérelem tovább fenn nem maradhat, szükséges az egységes rendezés, szükséges úgy, a mint határozati javaslatában mondja, az egységes rendezés különös tekintettel a horvát-szlavonországi viszonyokra és állapotokra. Ennek a határozati javaslatnak alapján, az itt tendált intentiónak megfelelően, kétségtelenül foglalkozott a kormány ezzel a kérdéssel, és szerintem helyesen foglalkozott volna akkor, ha tekintettel a magyar állam egységére, a melynek kifelé föltétlenül érvényesülnie kelb az útleveleken is kizárólag a magyar ós a nemzetközi franczia nyelvet kivánná alkalmazni. Úgy tartom, hogy azok a szakaszok, a melyek az 1868 : XXX. törvényczikk értelmében Horvátország lúszére nyelve szabad használatát megengedik és megállapítják, egyáltalán nem korlátozzák azt, hogy ott, a hol a magyar állam, szent István koronája egységesen jelenik meg, a magyar állam a maga souverainitásának, a maga egységének érvényesítésére ne használja a magyar nyelvet; ós hogy ez igy van, hogy előző időkben az utolsó perczig, még máig is rendelkezések érvényesültek, melyek e tekintetben az ón álláspontomnak adtak igazat, be fogom bizonyitani, hivatkozva rendeletekre, bemutatva eredeti, magyar ós franczia Horvátországban kiállított nem útleveleket, de hasonló természetű okmányokat. Már az első paragraphusa az 1868 : XXX. törvényczikknek azt mondja, hogy Magyarország és Hor vát-Szlavon-Dalmátországok eg^y és ugyanazon államközösséget képeznek úgy az ő Felsége uralkodása, alatt álló többi országok, mint más országok irányában. Azok a szakaszok, melyek Horvát-Szlavonországnak a nyelv használatát engedélyezik, — vegyük akár a 38. §-t, — nem szólnak egyébről, mint belügyekről. Azt mondja a 38. § (olvassa): »A közösügyek, a mennyire lehetséges, a közös országgyűlésen előlegesen ós egymás után tárgyaltatnak ós mindenesetre tekintet lesz arra, hogy Horvát-Szlavon-Dalmátországok képviselőinek saját országgjuilésükön, saját belügyeik intézésére évenkint legalább három havi idő engedtessék. « Itt nem nyelvről szól a törvény, de arról, hogy az a jog ós hatáskör, mely Horvát-Szlavonországnak adatott, kizárólag belügyi jellegű Sőt tovább meg}^, mert a 47. § ban azt mondja, hogy az önkormányzati jog, melv illeti Horvát-Szlavon-Dalmátországokat, úgy a törvényhozás, mint a végrehajtás keretében, autonóm jellegű, a mit zárjel közé tesz. A 48. §. hasonlóképen Dalmátországnak önkormányzati jogot ad és itt korlátozza a hatáskörét, mig az 56. §-ban megállapítja, hogy az egész területen a törvényhozás, a közigazgatás és a törvénykezés nyelve horvát, de sehol sem beszél arról, hogy a belügyi kereten kívül, önállóan a magyar állam mellett kifelé jelentkezhetne vagy érvényesülhetne Horvátország. Igaz, hogy a törvény 10. §-ában, a hol az útlevélügy rendezésének kérdését a. közös országgyűlésnek tartja fenn az útlevélügy administratióját, kezelését az autonóm jogkörnek biztosítja, de ebből egyáltalán nem következik az, hogy e tekintetben a kifelé való érvényesülésnél lehetséges lenne, hogy a magyar állam nyel vének jeladása mellett, Horvát-Szlavonországokból útlevelek adassanak ki, melyek azt mutatják, azt igazolják, hog3

7 Szent, István birodalmának egj^sége, a magyar korona egysége meg van ingatva és ennek az államnak olyan szétdaraboltsága van, a mely kétségtelenül nem tendáltatott az 1868 ;