Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-28

140 A főrendiház XXVIII. ülése. gedem — a törvény talán érinteni nem akarta. Erre vonatkozott kétségen kivül az, a mit Keglevich István gróf felemiitett, hogy 1867ben az az elv vezérelte a kiegyezés létesítőit, hogy: quieta non movere, ne bolygassuk azt, a mi nyugszik, tartsuk fenn változatlanul a tényleg létező állapotot. 1867-ben azonban a hadseregre nézve a ténylegesen létező állapot lényegesen különbözött a mai helyzettől. Hiszen a végleges szervezés is csak 68-ban következett be. 1867ben tehát a magyar csapatok létszáma, különösen, ha hozzáveszszük a tartalékosokat, egészen más, mint 1868-ban. Nagy különbség a nemzet közéletére nézve, hogy minő a védrendszer. Ha valamely államban pl. a védrenszer zsoldos csapatokból áll — tudjuk, igy volt igen soká európaszerte — akkor nem bir olyan je lentősóggel, ha ezen zsoldos csapatok egy része idegen jellegű és egészen más a nemzet életére nézve, mintha a vódrendszer az átalános katonai kötelezettségen alapul. De ha elfogadjuk is azt az állítást, hogy 1867-ben a jelszó az volt, quieta non movere, a hadseregre nézve mi volt az, a mi nyugvópontnak volt tekinthető? A nyelvkérdést 1867-ben expressis verbis nem szabályozták, hä*nem az 1867 : XII. t.-cz.ben benne van ez a kifejezés, hogy magyar hadsereg, azt abból kivenni nem lehet. Legfeljebb lehetne a törvényt megváltoztatni, de kimagyarázni azt, hogy a szavak a törvényben nincsenek benn, ezt semmiféle magyarázattal elérni nem lehet. A 67-es törvényben ezen szavak: »magyar hadsereg* benne vannak. Ezt tehát kótségbevonni nem lehet. Hogy az összes hadseregen belül a magyar csapatoknak bizonyos összefoglalása, mint magyar hadsereg miként jelentkezik, hogy ez a jelenség miből látható, azt a törvény nem irja körül. Ez nyilt kérdés maradt 1867-ben, nyílt és eldöntetlen kérdés ma is. Ha ma Magyarországon minden párt arra az álláspontra helyezkedik, hogy az 1867-iki törvényben foglalt ezen kifejezés »magyar hadsereg«, olyan, a melyre nézve a törvény végrehajtva nincsen, ez tökéletesen igaz, ezt vitatni nem lehet. Hiszen méltóságos főrendek, a szabadelvű pártnak u. n. katonai programmja szintén csak nyilt kórdós Lényegében ezt is még csak nyilt kérdésnek kell tekinteni. És kérdem: szolgálatot teszünk-e mi az országnak azzal, ha egy legfontosabb intézményre nézve fenn hagyjuk az örökös kételyt azon intézmény jellege tekintetében? Szolgálatot teszünk-e mi az által magának a véderőnek, hogy a véderő jellegére nézve örökkön-örökké egy vita tárgyát képező nyilt kérdés foglalkoztathatja a közvéleményt? En azt hiszem, hogy nem teszünk vele szolgálatot E kórdós megvitatásában ma szünet állott be, hogj miért, annak fejtegetése messze vezetne. De ez a szünet beállott, és nekem is számolnom kell azzal. Ez arra késztet engem, hogy röviden foglalkozzam az ügygyei, de nem birhat rá arra, hogy a kérdéssel egyáltalában ne foglalkozzam. A kérdés lényege, méltóságos főrendek, az hogy az 1867 : XII. t.-czikkben egyrészről világosan benne lévén a magyar hadsereg, bent foglaltatik az is, hogy minden, a mi a hadsereg vezérletére ós vezényletére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el. A felségjogok értelmezésének kérdésével bonvolódik össze tehát a magyár hadseregnek a kérdése. És itt, méltóságos főrendek, nem a magam nézetét akarom felállifcani, hanem egy más nézetet, a mely nem az ón nézetem ugyan, hanem feltétlenül nézete lehet sokaknak. Felállítom, tehát a tételt. Tegyük fel, hogy mindaz, a mi a hadsereg vezérletére és ve-