Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-28
A főrendiház XXVIII, illése. 141 zónyletóre vonatkozik, felsógjoglévón, felségjog volna a hadsereg nyelvére vonatkozó intézkedés is. Mi következik ebből ? Először is felállítom azt a kérdést: lehet-e Magyarországon, a magyar alkotmány értelmében, más felségjogról szó, mint a magyar király felségjogáról ? Azt hiszem, hogy nem lehet. Az összes hadseregben belül tehát a törvény szerint létező magyar hadseregre nézve a felségjogok a magyar királyt illetik. Jogok és kötelességek, méltóságos főrendek, egymást feltételező fogalmak. Azt megengedem, hogy nem minden törvényben biztosított jognak felel meg egyszersmind a törvényben biztosított kötelesség, hanem akkor a törvényben biztosított joggal szemben annál súlyosabb erkölcsi kötelesség áll. Ha a törvényben levő összes hadsereg körén belül lévő magyar hadsereg nyelvére nézve a döntés a felségé, az a magyar király felségjogán alapszik, akkor azt, mint magyar király gyakorolja, ós nem gyakorolhatja máskép, mint a magyar alkotmány szellemében. Megengedi-e a magyar alkotmány szelleme, hogy az ország legfőbb, legmagasztosabb, legnagyobb jelentőségű intézményében ne érvényesüljön a magyar államiság? Ezzel a felségjoggal tehát az az erkölcsi kötelesség áll szemben: hogy annak gyakorlásával a magyar államiság fenségének is kifejezést kell nyernie. Máról holnapra oly soká húzódó kérdéseket, mint az összes hadseregen belül lévő magyar hadsereg nyelvének ós jelvényeinek megájlapitását, megoldani természetesen nem lehet, a hiba és a mulasztás az, hogy harmincz és egynéhány esztendőn át ezt a kérdést megoldani vagy megoldását legalább előkészíteni meg sem kísérelték. 1868-ban jött egy rendelet, hogy a magyarországi honpolgárok, a kik, mint tisztek szolgálnak a hadseregben, a magyar csapatokhoz helyeztessenek át. 1868 óta ezt a rendeletet nem hajtották végre. Mi ez egyéb, méltóságos főrendek, mint a szó régi magyar alkotmányjogi értelmében sérelem, a legsúlyosabb gravamen. A hol 35 esztendeig ilyen közjogi sérelmek létezhetnek, ott a parlamentáris rendszer okvetlenül csonka Bizonyos derültséggel fogadták — hisz erre el voltam készülve, — azt a beszédem végén elmondott dolgot, hogy döntő politikai tényező annak idején Albrecht főherczeg volt. Pedig hiszen azt nem annak a gazdatisztnek, a kiről ő nagymóltósága és a miniszterelnök ur is megemlékezett, hogy »hisz az csak egy gazdatiszt* véleménye volt, mert concrét pódát is idézhetek, hogy ez a befolyás minő irányban érvényesült. A magyar hadsereg kérdése megoldásának nagyon különféle feltótelei vannak. Ilyen feltétel az, hogy legyen magyar tisztikar. A magyar hadsereget törvénjdien dectretáhii nem lehet, azt csak évek hosszú során, megfelelő előkészületek után lehet létesíteni. Már 1867-ben volt szó magyar tiszti nevelésről. Tudjuk, méltóságos főrendek, mennyi időnek kellett eltelnie addig, a mig a Ludovika-Akadémiát sikerült felállítani. Ráday Gedeon gróf volt honvédelmi miniszternek nagy érdeme, hogy ezt az intézményt létesítette. Politikai ellenfelem volt, ós éppen azért érzem kötelességemnek, hogy ez alkalommal is megemlítsem, hogy ez az ő erdeme. De azután a Ludoviceum nem volt elég arra sem, hogy a honvédséget ellássa tisztekkel. Kellett volna tehát a katonai intézeteket szaporítani. Felmerült az a kérdés nem egyszer, felmerült vagy húsz esztendővel ezelőtt, — én magam is felhoztam több ízben — hogyha bár a közös hadsereg intézményét fentartotta az 1867: XII. törvényezikk ós fentartották a későbbi véderőről
