Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-28
A főrendiház XXVIII. ülése. 129 minden néven nevezendő más hitbelieknek általános hozzájárulásával. És igy az alkotmányosság alapjában megtámadtatván, mintegy ebből folyt másrészt az az obstructio, a mely Bánffyt megbuktatta. Az obstructio győzedelmeskedett, ós ezzel bevonult diadamiaskodólag az alkotmány szentélyébe, a törvényhozás termébe. És ime, egy évet meghaladó elmaradása a közügyek intézésének ós ezen indemnitás azon nagy botlásból és hibából eredett, a mely az én lelkiismeretemet mólyen sebzi, a mely ellen tiltakozni meg nem szűnhetek és a melyen az alkotmányos téren az én egyházam, hitem és különösen ós általában is a keresztény hit alapjának elismerése érdekében küzdeni meg nem fogok szűnni. Legyenek szívesek elnézéssel lenni irántam, hogy talán csak egymagam vallom ily határozottan és ily hévvel ezen elveket. Elmondottam ón ezt egy más alkalommal. Azt, a mi engem idehí, azt a jogot, a melyet én itt gyakorlok, azt Isten és alkotmány, az alkotmányos és koronás király nem azért adta nekem, hogy mások eszén járjak, hanem hogy az ón eszemnek ós meggyőződésemnek itt bátran kifejezést adjak. Én ezen indemnitást meg nem szavazhatom. (Helyeslés jobbfelöl.) Almássy Imre gróf jegyző: Báró Prónay Dezső! Prónay Dezső báró: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Kétségen kívül kivételes helyzet az, hogy az esztendő harmadik hónapjában tárgyalja a törvényhozás azt a törvényjavaslatot, a mefy a már majdnem egy negyedrészében letelt esztendő első hat hónapjára nézve megadja a kormánynak a felhatalmazást az adó beszedésére, kezelésére, szóval azt a pénzügyi felhatalmazást, a melyet röviden indemnitásnak szokás nevezni. Nem szándékozom, méltóságos főrendek, kiterjeszkedni mindannak a Főrendiházi napló. 1901—1906. H. kötet. fejtegetésére, hogy mi idézte elő ezt a kivételes helyzetet. Azok az események, a melyek a helyzetet előidézték, némi részben még nem is zajlottak le, részben még azoknak a közvetlen hatása alatt állunk. Nem annyira az imént lefolyt körülbelül másfél év alkotmányos küzdelmeire akarok én elsősorban visszapillantani s azokról itt a méltóságos főrendek engedelmével elmélkedni, azokról nézeteimet röviden előadni, mint inkább tovább kutatni, vagy nem is annyira kutatni, mint csak ráutalni azokra a távolabbi okokra, a melyek ezt a másféléves sajátságos alkotmányos küzdelmet és ezt a helyzetet hazánkban előidézték. Mindenkor megbőszülj a magát és visszás dolog az, havaiamely intézménynek külalakja és lényege között nincs meg a megfelelő összhangzás. Hazánkban 1867 óta az u. n. parla mentáris rendszer keretében mo^og az alkotmányosság, a nélkül, hogy megvolnának .azok a feltételek, .a melyek a parlamentáris rendszernek a maga teljés tisztaságában való érvényesüléséhez mellőzhetetlenül szükségesek. Ez a visszás helyzet előbbutóbb megboszulja magát, további visszáságok keletkeznek ebből. Azon az alapon, a melyen 1867-ben egyrészről Magyarországnak, másrészről Ausztriának egymáshoz való viszonya rendeztetett, a parlamentáris, rendszer a maga teljes tisztaságában ismétlem e szót: teljes, mert ezt hangsúlyozom — nem érvényesülhet. A parlamentáris rendszer mindig tökéletlenül fog működni ós ennek a tökéletlen működésnek kárát vallja maga az alkotmányosság. A parlamentáris rendszernek egyik lényeges ismérve és teljes tisztaságában való érvényesülésének mellőzhetetlen feltétele az, hogy arra nézve, hogy kik alkossák, a kormányt, két tényező birjon döntő befolyással: az egyik a nemzet akaratát képviselő törvényhozás, illetőleg annak többsége ós a 17