Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-26

114 A főrendiház XXVI. ülése. az az évi teher, a mely az államra háramlik. Most méltóztassanak ehhez hozzávenni azt, hogy az 1902. évben a kifizetett pótlékból szabályszerüleg az összeg egyharmadrésze levonatott, tehát mintegy 5 millió korona ujabb teher jön az 1904. év január hó elsejétől kezdve, mert hiszen ez a bevétel csak egyszer fordul elő és a következő években már elmarad. Ehhez jön azután az investitionalis kölcsön szükséglete, a melyre nézve a kormány szintén — remélhetőleg már a közel jövőben — be fogja terjeszteni javaslat .t, a mely ismét több milliónyi terhet jelent az állam költségvetése szempontjából. Továbbá jön egy jelentékeny tehertöbblet, a mely ugyan inkább csak formailag jelentkezik, mint uj teher, de a melylyel a maga egész komolyságában számolni kell, és ez az a teher, méltóságos főrendek, a mely a közegészségügyi és gyermekvédelmi teher emelkedésénél mutatkozik, a hol a kiadások az évi előirányzatot évről évre tetemes összeggel haladják meg, ug3^, hogy ez a tényleges kiadási többlet az 1901. évi zárszámadásokban 5 millió korona körül mozgott, az 1903. évben pedig már a 6 millió koronát fogja megközelíteni. Ennek az évről évre emelkedő tehertöbbletnek egy részét, hiszem ós remélem, hogy sikerülni fog megtakarítani az által, hogy mindazon intézményekben, a melyek a gyermekvédelmet és az egészségügyet szolgálják, a legscrupulosusabb, a legmesszebbmenő takarékosság szellemét visszük bele; igj sikerülni fog — én remélem — ezen kiadások egy részét megtakarítani, a nélkül természetesen, hogy magának az intézménynek szolgálatképessógót csorbítanék. Mert hiszen, méltóságos főrendek, épen ezen czéloknál a takarókosság azon igen könnyű módjához, hogy az az intézmény ne szolgálhassa a 'maga czélját, olyan fokban és olyan mérvben, mint eddig, nem folyamodhatunk ós azt, hogy az ember kidobja a beteget a kórházból, vagy a gyermeket a menhelyből, vagyis a takarékosság ezen módját semmiesetre sem követhetnők. Azonban, méltóságos főrendek, én hiszem ós remélem, hogj' takarékosabb és szigorúbb kezeléssel a kiadások egy része apasztható lesz; de a mi fenmarad, az több millió korona összeget tevő kiadási többlet, a melylyel számolnunk kell, a melyet a költségvetésbe be kell állítanunk, ha annak realitását fentartani kívánjuk. Ily viszonyok között körülbelül 20 milliónyi, vagy azt meghaladó ily többletet látok magam előtt, csak ezen nagy tóteleknél, a melyekkel feltótlenül számolni kell. Gondolom, ebből önként következik, hogy először, ha nem akarjuk az állam pénzügyeit tartósammélyreható bajoknak kitenni, akkor úgy, a mint azt a kormány bemutatkozásakor jeleztem, a takarékosságnak és különösen az improductiv kiadások terén való legmesszebbmenő scrupulositásnak ós takarékosságnak szellemét meg kell valósitanunk az egész vonalon, ós másfelőligyekeznünkkella társadalom minden rétegének, úgy a tisztviselőknek, mint más jogosult társadalmi factoroknak igényeit is mérlegelni addig a határig, a mely határig a kielégítés az állani pénzügyi egyensúlyának megzavarása nélkül jár, mert végre is ne feledjük el, hogy mi mindnyájan egyúttal adófizető közönség is vagyunk ós minden, a mi bár magában véve hasznos czél érdekében, de az állam erejét meghaladó mértékben történik, végül mégis az egész társadalmon és az egész adófizető közönségen bosszulja meg magát és végeredményében az egész nemzet gazdasági erejének gyengítésére vezet. Ezeket, méltóságos főrendek, szükségesnek találtam megjegyezni. Különben, ismétlem, hogy a javaslatot