Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-26

114 A főrendiház XXVI. ülése. az az évi teher, a mely az államra háramlik. Most méltóztassanak ehhez hozzá­venni azt, hogy az 1902. évben a kifizetett pótlékból szabályszerüleg az összeg egyharmadrésze levonatott, tehát mintegy 5 millió korona ujabb teher jön az 1904. év január hó elsejétől kezdve, mert hiszen ez a bevétel csak egyszer fordul elő és a következő években már elmarad. Ehhez jön azután az investitio­nalis kölcsön szükséglete, a melyre nézve a kormány szintén — remél­hetőleg már a közel jövőben — be fogja terjeszteni javaslat .t, a mely ismét több milliónyi terhet jelent az állam költségvetése szempontjából. Továbbá jön egy jelentékeny teher­többlet, a mely ugyan inkább csak formailag jelentkezik, mint uj teher, de a melylyel a maga egész komoly­ságában számolni kell, és ez az a teher, méltóságos főrendek, a mely a közegészségügyi és gyermekvédelmi teher emelkedésénél mutatkozik, a hol a kiadások az évi előirányzatot évről évre tetemes összeggel haladják meg, ug3^, hogy ez a tényleges kia­dási többlet az 1901. évi zárszám­adásokban 5 millió korona körül mozgott, az 1903. évben pedig már a 6 millió koronát fogja megközelíteni. Ennek az évről évre emelkedő tehertöbbletnek egy részét, hiszem ós remélem, hogy sikerülni fog meg­takarítani az által, hogy mindazon intézményekben, a melyek a gyermek­védelmet és az egészségügyet szol­gálják, a legscrupulosusabb, a leg­messzebbmenő takarékosság szelle­mét visszük bele; igj sikerülni fog — én remélem — ezen kiadások egy részét megtakarítani, a nélkül ter­mészetesen, hogy magának az intéz­ménynek szolgálatképessógót csorbí­tanék. Mert hiszen, méltóságos fő­rendek, épen ezen czéloknál a taka­rókosság azon igen könnyű módjához, hogy az az intézmény ne szolgálhassa a 'maga czélját, olyan fokban és olyan mérvben, mint eddig, nem folyamod­hatunk ós azt, hogy az ember kidobja a beteget a kórházból, vagy a gyer­meket a menhelyből, vagyis a taka­rékosság ezen módját semmiesetre sem követhetnők. Azonban, méltósá­gos főrendek, én hiszem ós remélem, hogj' takarékosabb és szigorúbb keze­léssel a kiadások egy része apasztható lesz; de a mi fenmarad, az több millió korona összeget tevő kiadási többlet, a melylyel számolnunk kell, a melyet a költségvetésbe be kell állítanunk, ha annak realitását fen­tartani kívánjuk. Ily viszonyok között körülbelül 20 milliónyi, vagy azt meghaladó ily többletet látok magam előtt, csak ezen nagy tóteleknél, a melyekkel feltótlenül számolni kell. Gondolom, ebből önként következik, hogy először, ha nem akarjuk az állam pénzügyeit tartósammélyreható bajoknak kitenni, akkor úgy, a mint azt a kormány bemutatkozásakor jeleztem, a taka­rékosságnak és különösen az impro­ductiv kiadások terén való leg­messzebbmenő scrupulositásnak ós takarékosságnak szellemét meg kell valósitanunk az egész vonalon, ós másfelőligyekeznünkkella társadalom minden rétegének, úgy a tisztvise­lőknek, mint más jogosult társadalmi factoroknak igényeit is mérlegelni addig a határig, a mely határig a kielégítés az állani pénzügyi egyen­súlyának megzavarása nélkül jár, mert végre is ne feledjük el, hogy mi mindnyájan egyúttal adófizető közönség is vagyunk ós minden, a mi bár magában véve hasznos czél érde­kében, de az állam erejét meghaladó mértékben történik, végül mégis az egész társadalmon és az egész adó­fizető közönségen bosszulja meg magát és végeredményében az egész nemzet gazdasági erejének gyengíté­sére vezet. Ezeket, méltóságos főrendek, szük­ségesnek találtam megjegyezni. Kü­lönben, ismétlem, hogy a javaslatot

Next

/
Oldalképek
Tartalom