Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-26
A főrendiház XXVI. ülése. 115 általánosságban ós részleteiben változatlanul való elfogadásra ajánlom. (Helyeslés). Zichy Nándor gróf: Félreértett szavaim helyreigazítása érdekében kell szót emelnem, először azon szempontból, hogy a miniszterelnök ur nem értett meg abban, a midőn azt mondottam, hogy ez a törvényjavaslat egy évre terjedő meghatalmazást foglal magában, azontúl pedig a budgetalis törvény fog ezen szükségletekről intézkedni. Én ugy hiszem, hogy e részben fedi egymást állás pontunk, mert ezt a javadalmazást ón magam sem tekintettem olyannak, a mely egy év múlva meg fogna szüntettetni, a mi magában véve igen nevetséges feltevés lenne. A másik az, hogy hiszen itt mindenütt nem a törvény intézkedik, hanem csakis a miniszter felhatalmaztatik az intézkedésre ott is, a hol épen a miniszterelnök ur ő excellentiájának felfogása szerint ez egy alapvető törvény is kivan lenni, a mely, teszem a korszerű előléptetésben, máris intézkedik. Az ón ellenvetésemnek alapja az, hogy itt meghatalmazás adatik és nem törvény intézkedik; ebben van tulajdonképen a lényeges ellentét a felfogásban. A miniszterelnök ur ezt a felhatalmazást törvényes intézkedósnekis te kinti, én pedig a törvényes intézkedést a miniszterre átruházottnak látom A mi azt a megjegyzést illeti, hogy százalékonként nem lehet intézkedni, mert a kevésbbó javadalmazott, szegényebb alkalmazottak sorsán kell leginkább javítani, ez nincs ellentótben az én felfogásommal, mert hiszen a különböző osztályok szerint változhatik lék: lehet azt mondani, hogy ezen osztályban 20, a másikban 5, vagy 10, vagy 40°/o legyen a pótlék. Én egy világos, törvényes intézkedést szeretnék, a mit azonban itt nem látok. Vannak hivatkozások a miniszterelnök ur előadásában, — itt már kissé tovább megyek, mint szabad volna — a melyek egy tervet és oly elveket gyanittatnak, a melyek az indokolásból talán kiolvashatók, de a melyek a törvényben kifejezve nincsenek, ós talán nagyon megbocsátható, hogyha a korszerinti előléptetést én magamban arra is kiterjedőnek értelmeztem, hogy az bizonyos szolgálati évek elteltével a hivatalbeli előléptetésre való tekintet nélkül épen ugy be fog következni, mint a hogy ez az állami néptanítók javadalmazása tekintetében rendszeresítve van Ha engem méltóztatnak megnyugtatni az iránt, hogy ez csakis az állami hivatalokra vonatkozik és nem a többi kategóriákra is, a melyekben ilyen javadalmazás van, vagy hogy a, korszerinti előléptetés nem magyarázható a korpótlókra is, akkor részbeni aggodalmaim el volnának oszlatva. A mi azon álláspontot illeti, hogy az előbbi conceptiók szerint egy el nem viselhető teher háramolhatnék reánk, arra nézve már előbb mondottam, hogy kár volt egy javaslatot eléterjeszteni, vagy ha az be nem is terjesztetett, a nyilvánosságra hozni, ha terheinek elviselésére képtelenek vagyunk. Mert hiszen azokon kivül, a miket a miniszterelnök ur felemlíteni kegyes volt, látok még más, igen jelentékeny terheket, a melyek mi ránk várnak, akár a belügyek, akár a pénzügyek, akár a közös ügyek terén, a melyekkel a financiális téren mindenkor számolnunk kell. Tehát e tekintetben nem elte rők álláspontjaink. Én is azt mondom, hogy nemcsak 16 millióról van itt szó. hanem az ezen rendezésnek szükségképen folyományát képező további öt, hat, sőt tiz millióról is, ós igy financiális helyzetünk a legnagyobb óvatosságot parancsolja. Bocsánatot kérek, hogy kissé hosszabbra nyúltak megjegyzéseim, de mindezek álláspontom megvilágítására szolgálnak, másrészt mél15*
