Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-8

86 A főrendiház VHI, ülése. láljuk, hogy azok abban az időben, a midőn királyi adomány folytán keletkeztek, azért adattak, ugy a városoknak ós községeknek, valamint egyes nemeseknek és családoknak is, mert azzal kapcsolatosan bizonyos közfunctioik voltak; ők bizonyos nemesi jogon gyakoroltak birói és közigazgatási functiókat. Az idők folyamán azonban ugy alakult a dolog, hogy míg az állam a magánosok által gyakorolt ilyetén functiókat magához vonta ós az állami közegek által végezteti azokat, addig a városoknál megmaradt ez a teher, ós azok mind e mai napig gyakorolnak az állam helyett bizonyos közmegbízásokat, és igy egészen természetes és méltányos, hogy a városok ennek fejében bizonyos kedvezményesebb eljárásban részesülnek. Azonban ismétlem, nem ez vezette a pénzügyi kormányzatot, a midőn ezt a javaslatát tette, ós épen azért, ebből következtetést vonni más alapokra, vagy más jogi személyekre alig lehetséges. Felemlítette azonban ő excellentiája, hogy vannak egyes alapok, — ós ő excellentiája tisztán a katholikus alapok érdekében méltóztatott felszólalni — a melyek bizonyos jótékony és közhasznú functiókat végeznek ós ennélfogva ezeket nem kellene megrövidíteni. Ezt az állapotot elméletileg helyesnek ismerem el, ós ha a kellő időben, a szerződés megkötése és a törvényjavaslat megszövegezése előtt jutnak vala tudomásomra ilyetén kívánságok, akkor talán lehetett volna valami módot találni, ha nem is ugy, mint a városoknál, ezeknek az aggodalmaknak az elhárítására, Ma azonban legélénkebb sajnálatomra ki kell jelentenem, hogy a dolog annyira előrehaladott stádiumban van. hogy sem a szerződésen ma nem tudok változtatni, sem nem volna kívánatos az, hogy a törvény megalkotása késedelmet szenvedjen, mert ez az államkincstárra nézve okvetlenül jelentékeny anyagi hátrányokkal volna összekötve. De megjegyzem azt is, hogy rendkívül nehéz az ilyen kérdésekben eligazodni. Mert ha elvileg arra az álláspontra helyezkedünk, hogy bizonyos alapokat kedvezményes elbánásban részesítünk: ki lesz annak a birája, ki fogja megállapítani azt, hogy melyek azok az alapok, a melyeket kedvezményben kell részesíteni, ós melyek azok, a melyeket nem kell kedvezményben részesíteni ? Mert közismeretű dolog, hogy rendkívül sok, a legkülömbözőbb czólzattal bíró olyan alap és alapítvány létezik az országban, — és pedig részint felekezeti czélokkal, részint másnemű jótékony czélokkal bíró alapok, — a melyek elméletileg és elvi alapokra helyezkedve mindannyian követelhetnék ezt a kedvezményes elbánást, ós én sem képesítettnek sem jogosítottnak nem tartom magamat itt a határvonalakat meghú?ni, ós kimondani, hogy ez az alap például olyan, a melyet kedvezményben kell részesíteni, a másik pedig nem olyan. De nem is bír anyagilag tekintve nagy fontossággal ez az egész kérdés, méltóságos főrendek; nem bir nagy fontossággal azért, mert nem oly rendkívül nagyok azok az összegek, a melyekről itt szó van, és egyáltalában nem nagy az a kamatkülömbözet, a mely bekövetkezni fog. Én részemről összeállítottam magamnak azt, hogy mennyit tesznek ki a kötmónyezett kötvénymennyiségek, melyek az egyházi alapokban, tanügyi alapokban és a jótékonysági alapokban vannak és az eredmény azt mutatja, hogy 43 millió tőkéről van szó. Már most ha tekintetbe vesszük, hogy a kamatcsökkenés alig 3

/io°/o, ugy igen könnyű kiszámítani, hogy 120-— 125 ezer korona évi kamatdifferentiáról van szó az egész országban lévő összes alapok" kötmónyezett kötvényei után. Ez annyira megoszlik,