Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-8

A főrendiház VIII. üláse. 79 tóságos főrendeket arra kérni, hogy eltekintve ezen három napi időköztől, méltóztassanak ezen javaslat tárgyalásába azonnal belemenni. (Helyeslés), Elnök: Méltóságos főrendek! A mint tudni méltóztatnak, a sürgősségi indítvány mellett ós ellen csak egy-egy felszólalásnak van helye. Méltóztatnak hozzászólani? (Felkiáltások: Elfogadjuk !) Ha nem méltóztatnak hozzászólani, úgy felteszem a kórdóst: méltóztatnak-e a sürgősségi indítványt elfogadni: igen, vag}^ nem? (Elfogadjuk !) Felkérem a méltóságos főrendek közül azokat, a kik a sürgősségi indítványt elfogadják, méltóztassanak helyeikről felemelkedni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek a sürgősségi indítványt elfogadták és ennek folytán a kérdéses törvényjavaslat., illetőleg bizottsági jelentés azonnal tárgyaltatni fog. Tel fog olvastatni a pénzügyi bizottság jelentése. Latinovits János jegyző (olvassa a pénzügyi bizottságnak a némely államadósság beváltáséiról szóló törvényjavaslatra vonatkozó jelentését). Elnök: Kíván-e valaki átalánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólni ? Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Az előttem levő törvényjavaslat részint a sajtóban, részint a képviselőházban amxyira, a memryire az ismert adatok ós a dolog természete megengedte, bőven tárgyaltatott és ón annál kevósbbé vagyok abban a helyzetben, hogy a méltóságos főrendeknek e részben újat tálaihatnék fél, minthogy az a kevés anyag, mely előttünk fekszik, még sokkal gyérebb, mint az, a melyet a képviselőház birt, a mely azonban hozzám hivatalosan el nem jutott. De ezenkívül is a képviselőház részint a zárt ülés, részint pedig pénzügyi bizottsága által bővebb tudomást szerezhetett a dolog iránt, mint a minővel mi bírunk. Én tehát arra szorítkozom, kivált, még avval is indokolván előadásomat, hogy bizony az előadás ma nekem nagy terhemre esik, minthogy erősebb catarrhalis affectioban szenvedek, egyszerűen tehát annak felemlitésére szorítkozom, hogy szerintem ez a művelet úgy, a mint előttem áll, elméleti szempontból nem felel meg annak, a mit elvi szempontból helyeselni lehetne. Gyakorlati szempontból is Amannak egyéni oly nehézmónyeim, a melyek egyéni megítélésemnek tárgyai ós a melyekre nézve, megengedem, bog}' sub iudice lis est és mindenki úgy gondolkozhatik, a mint jónak látja. Én a törvényjavaslatot nem vélem időszerűleg előterjesztettnek, mert én a pénzbőségét nem oly múló tüneménynek tekintem, a mely miatt sietni kell a dolgot bevégezni, de oly átalános ós a művelt világra kiterjedő processusnak, a mely Isten segítségével maholnap a mi kamatlábunknak is lejebb szállítására fog vezetni. A kamatláb mérséklése, a pénz vételerejónek csökkenése pedig úgy a munkásosztály, mint a földmíves osztálynak ós átalában az értéktermelő világnak nagy hasznára lehet. Ez tehát üdvözlendő jelenség, a melyhez kötött reményeinkről nem szívesen mondanék le és azért e részben tán rózsaszínűbbnek látom a dolgot, mint a t. pénzügyminister úr. Hogy melyek azok a financiális mozzanatok, a melyek a conversiot követelik, minő a világhelyzet az államok közti viszonjdDan és az ebből fejlődhető tünetekben, — a mint itt az indokolás mondja, — a béke reményét illetőleg, e részben a kormány bizonyára illetékesebb, és alaposabb ismeretekkel birhat, mint magam. Csakhogy itt fordítva áll a dolog. ISÍem a békéhez kötött remények, hanem a békés idők felhasználása az, a mi ezen operatiónak