Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-8

A főrendiház VIII. üláse. 79 tóságos főrendeket arra kérni, hogy eltekintve ezen három napi időköz­től, méltóztassanak ezen javaslat tár­gyalásába azonnal belemenni. (He­lyeslés), Elnök: Méltóságos főrendek! A mint tudni méltóztatnak, a sürgősségi indítvány mellett ós ellen csak egy-egy felszólalásnak van helye. Méltóztat­nak hozzászólani? (Felkiáltások: El­fogadjuk !) Ha nem méltóztatnak hozzászó­lani, úgy felteszem a kórdóst: méltóz­tatnak-e a sürgősségi indítványt el­fogadni: igen, vag}^ nem? (Elfo­gadjuk !) Felkérem a méltóságos főrendek közül azokat, a kik a sürgősségi in­dítványt elfogadják, méltóztassanak helyeikről felemelkedni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek a sürgős­ségi indítványt elfogadták és ennek folytán a kérdéses törvényjavaslat., illetőleg bizottsági jelentés azonnal tárgyaltatni fog. Tel fog olvastatni a pénzügyi bi­zottság jelentése. Latinovits János jegyző (olvassa a pénzügyi bizottságnak a némely állam­adósság beváltáséiról szóló törvényjavaslatra vonatkozó jelentését). Elnök: Kíván-e valaki átalános­ságban a törvényjavaslathoz hozzá­szólni ? Zichy Nándor gr.: Nagyméltó­ságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Az előttem levő törvényjavaslat ré­szint a sajtóban, részint a képviselő­házban amxyira, a memryire az is­mert adatok ós a dolog természete megengedte, bőven tárgyaltatott és ón annál kevósbbé vagyok abban a helyzetben, hogy a méltóságos főren­deknek e részben újat tálaihatnék fél, minthogy az a kevés anyag, mely előttünk fekszik, még sokkal gyérebb, mint az, a melyet a képviselőház birt, a mely azonban hozzám hiva­talosan el nem jutott. De ezenkívül is a képviselőház részint a zárt ülés, részint pedig pénzügyi bizottsága által bővebb tudomást szerezhetett a dolog iránt, mint a minővel mi bírunk. Én tehát arra szorítkozom, kivált, még avval is indokolván elő­adásomat, hogy bizony az előadás ma nekem nagy terhemre esik, mint­hogy erősebb catarrhalis affectioban szenvedek, egyszerűen tehát annak felemlitésére szorítkozom, hogy sze­rintem ez a művelet úgy, a mint előttem áll, elméleti szempontból nem felel meg annak, a mit elvi szem­pontból helyeselni lehetne. Gyakor­lati szempontból is Amannak egyéni oly nehézmónyeim, a melyek egyéni megítélésemnek tárgyai ós a melyekre nézve, megengedem, bog}' sub iudice lis est és mindenki úgy gondolkoz­hatik, a mint jónak látja. Én a törvényjavaslatot nem vélem időszerűleg előterjesztettnek, mert én a pénzbőségét nem oly múló tüne­ménynek tekintem, a mely miatt sietni kell a dolgot bevégezni, de oly átalános ós a művelt világra kiterjedő processusnak, a mely Isten segítségével maholnap a mi kamat­lábunknak is lejebb szállítására fog vezetni. A kamatláb mérséklése, a pénz vételerejónek csökkenése pedig úgy a munkásosztály, mint a föld­míves osztálynak ós átalában az ér­téktermelő világnak nagy hasznára lehet. Ez tehát üdvözlendő jelenség, a melyhez kötött reményeinkről nem szívesen mondanék le és azért e részben tán rózsaszínűbbnek látom a dolgot, mint a t. pénzügyminister úr. Hogy melyek azok a financiális mozzanatok, a melyek a conversiot követelik, minő a világhelyzet az államok közti viszonjdDan és az eb­ből fejlődhető tünetekben, — a mint itt az indokolás mondja, — a béke reményét illetőleg, e részben a kor­mány bizonyára illetékesebb, és ala­posabb ismeretekkel birhat, mint ma­gam. Csakhogy itt fordítva áll a dolog. ISÍem a békéhez kötött remé­nyek, hanem a békés idők felhasz­nálása az, a mi ezen operatiónak

Next

/
Oldalképek
Tartalom