Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-6

A főrendiház VI ülésa. 61 pótadókat a szükséges korlátok közé szorítsa, hanem hogy a megyei szükségletet és a normális szükségleteket, sőt a hivatalnokainak a fizetését is pótadókkal legyen kénytelen pótolni ós különösen ilyen pótadókat destináljon permanens czélokra, akkor az ilyen intézkedés irányzatát, lehetetlen, hogy örömmel üdvözöljem, sőt olyannak kell tekintenem, a mely a megyei ügyek rendezése oly irányzatának útját kell, hogy vágja, a melyet én részemről kívánatosnak tartok. Ha egyszer a megyei pénztárakat a municipalis pénztárakat megszüntetjük, a helyett, hogy azokat kellő ellenőrzés alá helyeznők, a helyett, hogy azok kezelését javitanók, akkor a jövőre nagyon nehéz lesz ezen irányzatok mellett a központi kezelés alól ismét kivenni a municipalis érdekeknek szolgáló és a municipalis adók által kiegészített pénzeket ós nehéz lesz reconstruálni egy olyan dolgot, a" melynek nemcsak hogy sajátszerű rendeltetése volna, hanem a mely évszázadokon át fejlesztett sajátos jogi viszonyainkba belenyúl. Mert hiszen a megyék bizonyos alapjai ós alapítványai állami kezelés alá vétetnek ós hiába mondja a törvény azt, hogy a megyéknek a joga ezen intézkedés által nem érintetik, mert hogyha ez az alap, vagy alapítvány a megyéhez van intézve, ós ha azt egy más hatóság veszi át, akkor bizony ez az alap, vagy alapítvány a, maga lényegében érintetik és annak minden kezelése meghiúsul és lehetetlenné válik. Mert kétségtelen, hogy az emberi intézkedéseket nagy részét utóbb más elvek szerint kell módosítani, de hogyha egy transitorius állapotban a municiphtmoktól efveszszük a pénztári kezelést, ós azt a törvények és ministeri rendelkezések keretébe szorítjuk, akkor úgy hiszem, hogy a municipiumok rendelkezése irányában körülbelül ott állunk, a hol a mai tárgyalások folyamán ez a ház áll, a most leszállott sűrű köd sötétségében. Oly sötétségben, a melynek eloszlatására ez a néhány mécses, ha meggyujtatik is, nem elégséges. Csak az elégséges, hogyha úgy, mint most, az égi erők megkönyörülnek rajtunk ós ismét egy kis világosság kezd körülöttünk derengeni. Szükséges, hogy egy ilyen világosságot adjon a kormány az iránt mielőbb, hogy nemcsak a központot szereti, nemcsak azt ápolja, nemcsak elnyomni nem akar mindent, a mi még a tagokban és végtagokban megvan. Szükség van erre, mert különben a sötétség a mi ügyeink rendezésében sem fog egyhamar elenyészni. Mert méltóztassanak elhinni, nemcsak anyagilag szüksége és állapotainknak javítása, de erkölcsileg is azokban az irányzatokban, a melyek a nemzet jellemére, életképességére ós minden téren való tevékenységére nagy behatást fognak gyakorolni. Én ennek következtében ezt a törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. Ernuszt Kelemen: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy röviden felszólaljak, mint a közjogi bizottság elnöke, a mely a méltóságos főrendek elé terjesztett jelentésében ezt a törvényjavaslatot kegyes elfogadásra ajánlotta. Méltóságos főrendek! Meggyőződhettek, elolvasván igen részletes hosszú, ós a legminutiosusabb pontig elmenő jelentését ós indokolását a kormánynak, a melylyel eredeti törvényjavaslatát beadta, továbbá volt alkalmuk olvasni, a képviselőház úgy közjogi, mint pénzügyi bizottságának a törvényjavaslatnak legkisebb részleteit is bonczolgató és azt elfogadó jelentéseit, végül szerencsések voltunk mi is igénytelen jelentésünket a méltóságos főrendek figyelmébe ajánlani, a melyekben mind ki van mutatva, hogy az az elv, a melyet mi egyáltalában egy modern korszaknak minden intézkedésénél, törve- --