Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.
Ülésnapok - 1901-4
24 A főrendi: Én azt tartom, a magyar szabadelvű aera bebizonyította, hogy a legfelsőbb factort sohasem tisztelte jobban, sohasem szerette kifejezettebben a nemzet, mint abban az időben, — a melyekről — persze hibásan, ő azt állítja, hogy a liberalismus volt benne uralkodó. Sohasem volt a magyar korona oly tisztelet tárgya, mint éppen ez alatt a korszak alatt. Mindezeknél fogva részemről az előttünk fekvő válaszfölirati javaslatot elfogadom [Helyeslés.) Zichy Sándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Méltóztassanak megengedni, hogy helyreigazítsam félreértett szavaimat, inert most csakugyan azt kell tennem. De ez a félreértés oly általános, és egész beszédem szövegére kiterjedő, hogy először is az általam mélyen tisztelt és valóban szeretett nagyméltóságú főrendi tag urat arra kell kémem, hogy olvassa el beszédemet, mert akkor azután nem fogja ugy értelmezni beszédemet, mint most értelmezte. Másodszor szükségesnek tartom kijelentem, hogy nem az én beszédem az, a mit méltóztatott megczáfolni. És harmadszor nagyon örülök annak, hogy ő excellentiáját az európai értelemben vett szabadelvűek közé nem sorolhatom többé. (Tetszés jobbfelöl.) Elnök: Kíván még valaki hozzászólni átalánosságban a felirati javaslathoz? (Nem!) A ministerelnök úr kivan szólni. Széll Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Mindenekelőtt őszinte és mély köszönetet akarok mondani a méltóságos főrendeknek azon kegyes jóakaratú ós tárgyilagos megbirálásáért annak, a miről ma szó van, hogy miképen adassék válasz a méltóságos főrendek részéről arra a beszédre, a melyet a mi urunk királyunk ő Felsége a nemzethez intézett, tehát arra a fejedelmi nyilatkozatra, a mely tartalmára és min.2 IV. ülése. den részére nézve parlamenti felfogás szerint a kormánynak a nyilatkozata ós actio-programmja, a melyért a kormány vállalja el a felelősségetAz a felirat, a melyet a méltóságos főrendeknek bizottsága készített, egészen hozzásimul a trónbeszédhez és azt oly melegséggel, oly objecti vitással ós előzékenységgel tárgyalja, hogy a magam részéről azért a törekvésért, de nemcsak törekvésért, hanem azért a munkálatért, a melyben ezek a törekvések sikeresen vannak letéve, csak a legnagyobb köszönettel adózom. így tehát talán nem is kellene ennek a feliratnak vagy a trónbeszédnek egyes részeire kiterjeszkednem. De kötelességem azokra, a miket hallottam a vita folyamán, megjegyzéseimet megtennem, kötelességem ezt megtennem annál a tiszteletnél fogva, melylyel ezen ház iránt viselkedem és azon bennem élő erős érzés folytán, hogy én mindenkinek meggyőződését minden időben és minden téren csak tisztelettel fogadom. Ordfne inverso leszek szerencsés pár megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólt nagyméltóságú úr két dolgot ajánlott a méltóságos főrendek figyelmébe. Az egyik, a mire némi vonatkozás is történik a felirati javaslatban, az, hogy óv bennünket attól, hogy eltérjünk a szerződéses politikától. Ebben a t. barátommal tökéletesen egy véleményen vagyok. Az ő nagy tekintélye a közgazdasági téren csak megerősíti azt, a mit én vallok, hogy kereskedelmi vonatkozásainkban a külfölddel igyekeznünk kell lehetőleg szerződéses alapokra helyezkedni, mert ezek az alapok adnak egyedül biztosságot, ezek adnak nyugalmat, ezek adják a gazdasági érintkezések szabályozásában azt, a minek híján zavar nélkül nem rendezhetők: a a kölcsönös méltányosság ós a kölcsönös érdekek tekintetbe vételének lehetőségót. (Helyeslés balfelöl.)
