Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-4

A főrendiház IV. ülése. üli concentrált főrendiházi működésnek az volt az eredménye, a mi ellen ő nagymóltósága ma megint oly erősen felszólalt és a mire még bátor leszek egy pár szóval kitérni. A nagyméltóságú gróf úr beszé­dének folytatásában két helyen azt mondja, hogy ezek meg ezek a fel­adatok helyesen vannak formulázva, vagy kifejezésre hozva a feliratban. igy az ország alkotmányának épség­ben tartása és az Ausztriával való kapcsolatnak fentartása stb. Hát hi­szen ezt mélyen tisztelt gróf úr, egyik lényeges része az egész fel­irati munkálatnak és ón nem tar­tam egészen következetesnek, hogy ő a felirati javaslat felett egysze­rűen pálczát tör ós azt mondja, hogy csak oly felirati javaslatot fog eshe­tőleg elfogadni, a. mely a néppárti elvekre lenne fektetve. Panaszkodott is az iránt, hogy ép az a párt van többé-kevésbé negligálva s nem eléggé ponderálva és méltatva. Ké­rem, a főrendiház nincsen hivatva — legalább én igy gondolom — tanácskozásait ós elhatározásait pár­tok szerint hozni, hanem a napi ós egyéb időbeli politikai árnyalatoktól függetlenül kell döntenie. Hogy akkor mikor az úgynevezett egyházpoli­tikai törvények megalkottattak, ta­lán egyik vagy másik pontban tovább is ment a legislátió mint a meny­nyire szükség volt, azt concedálom. De ezt visszacsinálni csakugyan nem lehet. És gondolom, a nagyméltóságú grófúr sem fogná hinni, hogy az köny­nyen vagy az ország békéjének és bel­ső viszonyainak megint újólag való nyugtalanitásával ne történnék. Szólt a liberalismusról is ós ez egyike azon tételeknek az ő beszé dében ós felszólalásában, a melyekre szintén engedjék meg, hogy egy szóval válaszoljak. (Halljuk!) Először is ismerem a liberalis­musnak azt a definitoját, a melyet a mélyen t. gróf úr nemcsak most, hanem általában vall, és tisztelem a nézetét, a melyet kifejezésre hozott. Az igazán liberális ember Magyar­országon is a liberalismusnak, nem azt a definitióját tartja ám helyes­nek, a melyet a nagyméltóságú gróf úr annak tart. Úgy látszik, hogy még mindig a régi felfogások keretében mozog, a melyek ebben a tekintetben uralkodtak, ^megengedem itt is, ott is, amott is. O a liberalismust úgy nézi, mint hogyha az először is a katholi­cisinusnak eo ipso ellensége volna, és másodszor mintha minden állami autoritásnak ezen a módon ós ennek elvnek az alapján a veszélye állana elő. Schlauch Lörincz bíboros, nagy­váradi püspök: Consequentiája! Kautz Gyula : Engedelmet kérek, ezt határozottan tagadom. A katholi­cismus nem ma, hanem századok óta nagyon jól megfér a liberális ideák­kal ós pedig minden vallási köve­telésnek megfelelően. Ezer meg ezer esetre, példára ós ez országra is hivatkozhatom. Az a liberalimus, a melyet méltóztatik érteni ez alatt a szó alatt, nagyon közel jár más vala­mihez, a mivel sem a katholicismus­nak, sem a tiszta és helyes alapon okoskodó és haladó philosophiának, sem pedig az ország politikájának nincsen semmi köze, mert úgy lát­szik, mintha a nagyméltóságú gróf úr azt egyértelműnek venné a vallás­talansággal, talán még az atheismus­salis. Eznemliberalismus, ez destruc­tió, ez az eszméknek és lelkületeknek anarchiája, a mihez akár katholikus, protestáns, akár más vallású ós hig­gadt gondolkozású ember, pláne ha országos dolgok intézéséről van szó, sohasem járulhat. Befejezésül még csak tos észrevételem van, hogy abban is igen nagyot téved ő nagyméltó­sága, ha azt hiszi, hogy szabadelvű eszmék terjedése vagy uralma a leg­felsőbb factornak is háttérbe szorítá­sával, a mint magát kifejezte össze­függésben van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom