Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-72

LXXÍI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 6í leg van ugyan egy országos nyugdíjintézet, de oly óriási befizetéssel, hogy lehet mondani, alig van egy-két tagja a nagy költségek miatt. A törvényjavaslatnak, méltóságos főrendek, van még egy más czélja, a melyet szintén érinteni akarok, és ez az, a mely az állampolgárságra és a külföldi diploma notificálására vonatkozik, (Halljuk! Halljuk!) A mi a magyar állam polgárságot illeti, erről nem szólok. Én azt tartom, ha már valaki elhatározza magát arra, hogy bejön Magyarországba, itt telepedik le, itt akar állási szerezni és mintegy kenyeret keresni: az legyen is magyar állampolgárrá. Azonban egyet még sem hallgathatok el. Miután tudjuk, sokszor volt idegen birtokosokra és gazdatisztekre nézve felhozva az a vád, mintha nem részesítenék humánus bánásmódban a magyar munkásokat és gyűlölnék a magyar nyelvet. Ez ellen a vád ellen azonban védelmembe kell őket fognom, mert nekem nagyon sok alkalmam volt idegen gazdatisztekkel érintkezni és arról győződtem meg, hogy igenis humánusak és hogy sok tekintetben, a mi különben nagyon is jellemző épen ezekről az idegen tisztekről, el lehet mondani, hogy majdnem kizárólag katonás, pedáns, szorgalmas, szakképzett kötelességtudó úri emberek, úgy, hogy a magyar gazdatisztek tanulhatnának tőlök úgy kötelességérzet, mint szakképzettség tekintetében. Ezt különben csak úgy mellékesen voltam bátor felemlíteni, mert a fő, a mi engem érdekel, a honosítandó diplomák kérdése. Nekem e tekintetben az a véleményem, hogy ha máimagyar állampolgárrá kell lennie annak az idegen gazdatisztnek, miért ne lehetne viszont magyar embernek, magyar birtokosnak vagy gazdatisztnek külföldi oklevele, hiszen az ilyen külföldi intézetekben igen sok szakképzettséget lehet tanulni és onnan igen sok szakismeretet importáltunk is. Ha tehát nostrifikálásra szorítjuk az illetőket, ezzel azt fogjuk elérni, hogy nem megy majd senki külföldre s igy ezáltal a szakismeretek terjedése elől némileg a kaput elzárjuk. Egy másik czélja a törvényjavaslatnak az, hogy az intelligensebb, szakképzettebb munkaerőket nagyobb mennyiségben vonzzuk a gazdatiszti pályára. Erre nézve csak annyit jegyzek meg, hogy eddig is igen sok intelligens, szép tehetségű uri ember díszítette a gazdatiszti kart és ilyenekben nem igen szenvedtünk hiányt, a mit leginkább bizonyít az, hogy ha pályázatot hirdetünk, mindig igen sok folyamodó jelentkezik. A törvényjavaslattal sem fogjuk elérni azt, hogy az intelligensebb uri emberek ne szivesebben a tisztviselői pályára menjenek, hanem inkább magánszolgálatra, mert tapasztalatból tudom, hogy némileg a korral divő ferde gőg is utjai állja az ilyen irányzatnak. Itt volnék bátor, méltóságos főrendek, miután épen intelligentiáról és szakértelemről van szó, egy ugyan nem teljesen idevágó körülményre is felhívni a földmívelési miniszter úr ő excellentiájának becses figyelmét. Magam is, mint a gazdasági akadémia egyik rég volt hallgatója, tapasztalásból tudom, hogy mily hátránynyal jár az az akadémiai és gazdasági tanintézeti hallgatókra nézve, hogy nincsenek kellő szakkönyveik, a melyek szerint a gazdasági intézetek tanárai előadásaikat tartsák és a hallgatók készülhessenek, hanem e helyett vannak úgynevezett lithographált jegyzetek. Ezeknek pedig óriási hátrányuk van. Hátrányuk először is az, hogy sok szegény tanuló lévén a hallgatóság között, ezeket a lithographált jegyzeteket, a melyek nagyon drágák, megszerezni nem képesek; másodszor e jegyzetek hamar elkallódnak úgy, hogy az év végén nem igen értékesíthetők. Azonkívül méltóztassék elhinni, a vizsga alkalmával a szemnek határozott rontása az ilyen jegyzetből való tanulás. De a mi legfőbb hátrányuk, az abban áll, hogy nem lehet az illető tantárgyat előzetesen lapozgatni, olvasgatni, nem lehet a tanár előadásai alkalmával az előadást kisérni és utólag sem lehet egyhamar tanulni, mert a jegyzet sokszor csak két hónappal az előadás után jelenik meg. Az volna tehát tiszteletteljes kérésem, hogyha a földművelési miniszter úr ő excellentiája oly kegyes volna rendelkezni, hogy minden tantárgyból tankönyvek írassanak a felsőbb gazdasági tanintézetek és gazdasági akadémiák részére, a melyek szerint az előadás történjék és a hallgatók is készülhessenek. Ez a czél nagyon könynyen elérhető, annyival is inkább, mert nagyon