Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-72

62 LXXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. jól tudom, vannak is igen jó könyveink, de nem használják azokat, de meg a hiányzókat nagyon könnyen meg lehet Íratni, mert hisz ott vannak Cserháti, Linhardt, Sporzon, Kossutány, mind megannyi igazán magas képzettségű tanár, a kik nagyon szívesen vállalkoznának a még hiányzó tankönyvek megírására. Ez által eléretnék az is, hogy a hallgatóság olcsón juthatna tankönyvekhez és azonkívül az előbb felemlített hátrányok nagyban devalváUatnának. Én magam, mint akadémikus, ha jól emlékszem 36 tantárgyból vizsgáztam és alig volt öt tantárgybtíl könyvünk, a többi tárgyakat mind lithographált füzetecskékből tanultuk. A midőn ezt mellékesen voltam bátor megemlíteni, azt hiszem, hogy a törvényjavaslat mindenesetre üdvös czélokat követ, azt tehát csak örömmel üdvözölhetem és sok tekintetben, a mint említettem, várok is tőle jót. A mi speciális intézkedéseit illeti, azokra nézve majd bátor leszek a részletes tárgyalás alkalmával ő excellentiája becses felvilágosítását kikérni. Mielőtt pedig a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadnám, újból kinyilatkoztatom, hogy a földmívelési miniszter úr ö excellentiája iránt csak a legnagyobb bizalommal viseltethetem, mert reánk, mezőgazdákra nézve, a mióta ö áll a földmívelési tárcza élén, igazán kiderült az ég és róla valóban el lehet mondani, hogy elve a mezőgazdaság, a mezőgazdaság és újból csak a mezőgazdaság pártolása. A törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom. Elnök: Kivan még valaki a törvényjavaslathoz átalában hozzászólani? (Nem!) Ha senki nem kivan felszólalni, úgy a vitát bezárom. Darányi Ignácz földmívelésügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Mindenekelőtt köszönettel veszem azt a rokonszenves és meleg hangot, melyen báró Solymossy ő méltósága úgy a törvényjavaslatról, mint igénytelen személyemről nyilatkozni méltóztatott. A mi a felvetett kérdéseket illeti, a báró úr ő méltósága mindenekelőtt hangsúlyozta a czímkérdés megoldását és azt az észrevételt tette, hogy nem lett volna-e helyesebb, ha ott, a hol ezen czímekröi beszélünk, a melyeket csak az okleveles gazdatisztek vannak jogosítva használni, az ispáni czímet is felvettük volna. Erre nézve azzal a felvilágosítással szolgálhatok, hogy az ispáni czím nagyon el van terjedve, hogy az nagyon régi és inkább gyakorlati czím, s mondhatom, éppen azon gazdatiszteknek nagy többsége viseli ezt az ispáni czímet, a kik oklevéllel nem birnak. Ezért azt tartottuk, hogy mikor ilyen törvényjavaslatról van szó, a mely mégis az életbe vág, a régi, ha mindjárt vélt jogokat, a mennyire lehet, bizonyos fokig kíméljük. Ezért tartottuk fenn ezt a czímet azok részére, a kik oklevéllel nem birnak. Felvetette a méltóságos főrendiházi tag úr a gazdatisztek nyugdíjkérdésének a megoldását is. Tökéletesen osztozom a méltóságos báró úrnak abban a nézetében, hogy a nyugdíjkérdés megoldása ennek a törvényjavaslatnak mintegy a kiegészítését van hivatva képezni. Azonban az iránt tisztában voltam, hogy egyfelől állami eszközökkel ezt a kérdést megoldani nem lehetséges, másfelől annyi complicatioval, előzetes kérdéssel is járt volna a nyugdíjkérdés szabályozása, hogy ha azt felöleljük, s mintegy ezzel összekapcsoljuk, akkor ezen törvényjavaslat sorsát odázzuk el bizonytalan időre. De magara is azt tartom, hogy igenis társadalmi, szövetkezeti úton rendezést igényel a gazdatisztek nyugdíjügye s a méltóságos báró úrral teljes egyetértésben vagyok abban a tekintetben, hogy a kormánynak és a földmívelésügyi ministernek kötelessége támogatólag fellépni, kötelessége azt a mozgalmat mintegy irányítani és helyes mederbe terelni. Eddig is van a gazdatiszteknek, bár szerény keretben működő nyugdíjintézménye. Ezt az intézményt én eddig is segítettem. A befizetések azonban azért olyan magasak, mert aránylag kevés a résztvevő. Azt hiszem, hogy esetleg ki lehetne ebből az intézményből is indulni és vállvetett erővel lehetne ebből egy nagy átalános nyugdíjintézetet alkotni. A méltóságos főrendiházi tag úr szólt az idegen gazdatisztekről is, s kiemelte az idegen gazdatisztek kiválóságát, szakképzettségét. Én megvallom, úgy kívánom felfogni a méltóságos báró úr beszédét, hogy ezt nem kívánta a hazai