Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-72

60 LXXIL ORSZÁGOS ÜLÉS. igénybe venni, de mint a törvényhozás szerény tagja és mint birtokos, tehát mint érdekelt fél és azonkívül a gazdatiszti intézménynek is nagy barátja, kötelességemnek tartom, hogy az ily természetű törvényjavaslatnál felszólaljak és nézetemet kifejtsem. (Halljuk! Halljuk!) Hogyha e törvényjavaslat főczélját különféle irányú intentiők szerint taglaljuk, azt látjuk, hogy az először is a földmivelő állam egyik legfontosabb factorának a biríokos osztálynak jogviszonyát akarja praecisirozni egy nem kevésbbé fontos közgazdasági és társadalmi factorral, a gazdatiszti karral szemben. Hát erre sok tekintetben szükség is volt, különösen a felmondási és az elbocsátási idő tekintetében, mert átalánosságban azt tapasztaltuk, hogy mig a földes ur, a gazda- vagy kezelőtisztet csak hosszabb felmondási idő után bocsáthatta el rendesen, addig volt reá eset, hogy a gazdatiszt, ha jobb állást kapott, röviden ott hagyta az uradalmat és hogy a földbirtokosnak ^z irányban tett panaszai eredménytelenek maradtak. Fontosak továbbá az özvegyek végkielégítéséről, a betegségi esetekről és a kölcsönös viszonosságok megállapításáról szóló intézkedések. Egy másik czélja a törvényjavaslatnak a czím- és rangjelzést illeti. Ennek az intézkedésnek valóban csak Örülhetünk, mert méltányos, hogy az olyan gazdatiszt, a ki szellemi és anyagi capitalist fektetett be, más rangjelzésben és más czímezésben részesüljön, mint a ki egy-két iskolát végzett, avagy talán béresgazda nevelésére hivatva földmives iskolában neveltetett. De egy megjegyzésem mégis van, és ez az, hogy a számtartó és ispán elnevezést nem hagytam volna ki, mert ez utóbbi ősrégi elnevezés és mert attól félek, hogy ez által devalválni fogjuk a többi törvényszabta rangjelzést és ezimezcst. Egy további czelja a törvényjavaslatnak a gazdatisztek existentiájának biztosítása. E tekintetben azt hiszem, hogy a törvényjavaslattal, ha törvényerőre emelkedik, a gazdatisztek existentiája nem lesz jobban biztosítva, mert e törvényjavaslat és törvény nélkül is nagyon jól tudta minden gazdasággal foglalkozó birtokos, hogy minő fontos egy jó szakképzettségű, megbízható, becsületes gazdatiszt. A jó gazdatisztnek különben is volt bizonyos positiója és így ő kettős missót is végzett, mert nemcsak őre és előmozdítója volt gazdája magán. és vagyonérdekeinek, hanem társadalmi téren, a közügyek terén is szerepet játszott. "Éppen azért minden birtokos iparkodott is az ilyen jó tulajdonságokkal felruházott gazdatisztet törvény nélkül is megtartani. Mig az olyanoknak, a kikben az ilyen jó tulajdonságok hiányoznak, ezentúl sem fogja ezen törvényjavaslat existentiájukat biztosítani. Máskép állunk, méltóságos főrendek^ a rokkant, munkaképtelen gazdatisztek existentiájának kérdésével. E tekintetben magam is azt mondom, hogy e kérdés még mindig megoldásra vár, mert a munkaképtelen gazdatiszteknek existentiája túlnyomó részben az egyes birtokosok jó- és nemesszivüségétől, de viszont szeszélyétől és más különféle eshetőségtől is függ, csakhogy természetesen ezt a törvényhozás által rendeztetni nem lehet, mert végre is az államkormány magánjellegű ügyekbe nem avatkozhatik. Ezt legkönnyebben még talán olyképen vélném megoldhatónak, hogy ha az általunk igen t. közbecsülésben álló, jelenlegi nagymélt. földmívelésügyi ministerünk kezébe venné a dolgot és a gazdasági egyesületek közreműködésének igénybevételével dolgoztatna ki statutumot. Ez a statútum egy ily országos gazdasági nyugdíjintézetre vonatkoznék s azután enquéten történnék a végleges megállapodás. Meg vagyok győződve, ha ily nyugdíjintézetre vonatkozó statútumban úgy a nyugdíjigény elnyerhetésére, mint annak elvesztésére nézve szigorú rendszabályok fognak foglaltatni, esetleg abba a nyugdíjintézetbe a birtokosok túlnyomó része be is fog lépni. Én teljes tudatában vagyok annak, hogy épen ez az, a mit a gazdatisztek leginkább várnak ezen törvényjavaslattól. És, mint mondám, ez csak úgy lenne lehetséges, ha a földmívelésügyi kormány inkább magánjellegű initiativájával segítené elő az ügyet, a mely esetben a birtokosság, de a gazdatisztek is kölcsönös társulással és anyagi támogatással karolnák fel ezen intézetet. Bizonyos tekintetben okvetlenül szükséges lenne ez, a mit jelenleg nem akarok részletezni, mert csak igy volna lehetséges egy bizonyos, alacsony befizetési quota, mert jelen-