Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-71

46 LXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Erről ugy az illető megválasztottak, mint a képviselőház elnöksége szokott módon értesíttetni fog. Következik a szavazás a bizottságokra és pedig a közjogi és törvénykezési bizottság 34 tagjára, a pénzügyi bizottság 34 tagjára, a közgazdasági és közlekedési bizottság 34 tagjára és szintúgy a naplóbirálő bizottság 34, ezenkívül a gazdasági bizottság egy rendes tagja, az igazoló biróság egy rendes, a királyi országos legfőbb fegyelmi biróság két rendes és egy póttagjára, valamint a királyi és országos közigazgatási biróság egy póttagjára. Felkérem a méltóságos főrendeket, hogy szavazólapjaikat beadni méltóztassanak. (Megtörténik.) Méltóságos főrendek! Kiván-e még valaki szavazni ? Ha nem, a szavazást berekesztem. Felkérem Ernust Kelemen ő excellentiáját, hogy a rendelkezésére álló jegyző urakkal a szavazás eredményét összeállítani és azt még ez ülés folyamán bejelenteni szíveskedjék. Méltóztatnak tudni, hogy a törvény szerint e nagyméltóságú háznak elnöke egyúttal elnöke a két legfőbb fegyelmi bíróságnak is és hogy e minőségében e háznak szine előtt tartozik az esküt letenni. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy én most a két esküt a nagyméltóságú ház szine előtt letegyem. (A főrendiház tagjai felállanak.) Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa az eskümintát. Csáky Albin gróf elnök mint a királyi és országos legfelsőbb és a királyi országos közigazgatási fegyelmi biróság elnöke leteszi az esküt). Elnök: Kérem, méltóztassék most a közjogi és törvénykezési bizottság jelentését felolvasni Ferencz Ferdinánd császári és királyi főherczeg ő Felsége házassági nyilatkozatának beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Következik az átalános tárgyalás. Rudnyánszky József b. jegyző: Ambrózy István báró! Ambrózy István b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Azok, a kik eddig a trónörökös úr ő császári és királyi Fenségének előttünk fekvő nyilatkozatával foglalkoztak, akár az országgyűlés másik házában, akár egyebütt a nyilvánosságban, nagyobbára csak ezen nyilatkozatnak törvényes vagy nem törvényes voltát kutatták. Nem szándékozom erre visszatérni, hiszen tették ezt nálamnál sokkal nagyobb auctoritások, mert teljesen egyetértek én is Magyarország közvéleményének túlnyomó többségével, a mely szerint ez a nyilatkozat törvényeinknek igenis megfelel. Hogy mégis felszólalok a mai tárgyalás alkalmával, ennek oka az, hogy foglalkozni kívánok a nyilatkozat egy másik oldalával, tudniillik annak czélszerűségével, fontosságával és részben eredményeivel. Tagadhatatlan, méltóságos főrendek, hogy a mikor nyilvánosságra jutott a Fenséges trónörökös úr házasságának hire, országszerte, sőt az ország határán kivül is némi bizonytalanságot keltett. Foglalkozott vele a nagyközönség, ezt főleg a situatio új volta érdekelte, iiitrigálta, izgatta, holott a törvény íabyrinthusaiban jártasabbak, a politikusok és jogászok körének a jövő okozott némi aggodalmat és némi gondot. És ez érezhető, méltóságos főrendek, mert ha acceptáljuk és fel is teszszük, hogy a nyilatkozat előtti helyzet tiszta és világos volt, még akkor is ki és mi állja útját annak, hogy a trónörökös, ha majdan trónra lép, nem változtatja-e meg a Hausgesetzet 1 Ki állja útját annak, hogy maholnap Magyarország és Ausztria között a trónörökösnek hitvese, esetleg ivadékai közjogi állása körül könnyen végzetessé váló ellentét ne fejlődjék ki? Ezzel meg van adva a trónörökösi crisis alapja, az uralkodóház meghasonlása, pártokra szakadása és az, a ki hivatva lesz majdan, hogy minden pártoskodás felett álljon, épen ezen pártoskodás központjává lesz, és az uralkodó uralkodói fáradalmait nem pihenheti ki boldog családi élete szentélyében, de kitéve folytonos kísértéseknek ugyanott a boldogság, a nyugalom helyett, megtalálja a legádázabb tusát, a melyet vívnak családapai és férji érzelmek az uralkodói kötelességérzettel. Ezek nem valószínűségek, de igenis eshetőségek, a melyekkel számolhatott és a melyekkel