Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-71

LXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 47 számolnia kellett is minden gondolkodó hazafi­nak, a melyekre máris számolt a külföldnek nem egy irigye, mig szerény véleményem szerint világosságot teremtett az előttünk fekvő nyilat­kozat, mely e fekete képeket eloszlatja. Érzel a nyilatkozattal a Fenséges trón­örökös biztosítja első sorban a saját maga belső békéjét, boldogságát azon tentatio ellen, mely könnyen megmételyezhetné, ezzel a nyilatkozat­tal biztositja a két országot újabb ellentéttel szemben; ezzel megnyugtatja az országot, a népeket és midőn kifelé fennen hirdeti, hogy »hiába örültök, irigyek, a Habsburgházban crisis nincs, nem is lesz*, ezzel megőrzi az uralkodó­ház prestigét. Már pedig akárhogy vegyük a dolgot, a dynastia prestige a monarchia ten­gelye. Nem kivánok újat mondani, hiszen ma­napság közhely számba megy az a tény, hogy ellentétben minden más országgal, nálunk nem az ország adja az uralkodóháznak a positiót, a hatalmat, a nymbust; ellenkezőleg az a gyenge kötanyag és heterogén elemekből álió conglo­meratum, a melynek hivatalos neve osztrák­magyar monarchia, épen az ősrégi dynastia fényében sütkérezik. Ez a legnagyobb erőnk, ezt becsüli meg a külföld, ezt kell féltékenyen őriznünk, érintetlenül fentartanunk. Ha erről van szó, vitális kérdés ez úgy a monarchiára, mint a külön Magyarországra nézve. Voltak idők, fájdalom, soká tartottak, hogy Magyarország érdekét és a dynastia érdekét ellentéteseknek tartották, egymással szembe-, állították. Ezeken az időkön hála Istennek túl vagyunk. Ma már nem kényes kérdés ezekről szólni. Megengedem, ma is vannak, különösen közeli jó szomszédságunkban, a kik a látszatot fentartaní szeretnék. Ezeknek nem hisz senki, ezeknek mala fidese ma már köztudomású. Ma már, méltóságos főrendek, minden jó­zan ember tudja, hogy az uralkodóház és Ma­gyarország a legszorosabb, elválaszthatatlan érdekközösségben él, olyannyira, hogy akár magyar létemet, akár alattvalói minőségemet tekintsem, vagy politikai hitvallásomat nézzem, egyaránt apretialom e nyilatkozatot, a melyet törvényesnek, szükségesnek, fontosnak és hasz­nosnak látok. Hogy miképen iehet e nyilatkozatból ki­magyarázni, hogy complicatioknak legyen oka, azt egyszerű eszemmel megérteni nem tudom. Csak azt látom, hogy igenis elejét veszi a compli­catioknak; azt látom, hogy e nyilatkozat üdvös első sorban arra nézve, a ki tette,, Magyarország egykori királyára; üdvös az ország belső nyu­galmára, külső positiojára, bitelére és az ural­kodóházra. Én azt hiszem, méltóságos főrendek, ez elég és épen ezért örömmel ragadom meg az alkal­mat, hogy üdvözöljem a kormányt, mely ezen esetben a bonus páter familias gondosságával járt el és mert azon volt, ne quid respublica detrimenti capiat, hiven teljesítette kötelességét a koronával és az országgyűléssel szemben és megtette azt, a mit e felette kényes kérdésben megtenni lehetett. A javaslatot örömmel elfoga­dom. (Helyeslés.) Rudnyánszky József b. jegyző: Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Én még sokkal rövi­debben venném a méltóságos főrendek figyelmét igénybe, ha azon helyzet, a melybe bizonyos nyilatkozatok juttattak, nem tenné erkölcsi kö­telességemmé, hogy talán néhány szóval többet is mondjak annál, a mit maga a tárgy kivan. Én mindig azon álláspontot foglaltam el, hogy ezen főrendiházban pártok nem léteznek, de a felvetett kérdések természete szerint azok, a kik egy szempontból indulnak ki, ezen szem­pontnak megtelelőleg együtt járnak el, viszik a discussiot és szavaznak. De ez nem akadályozza azt, hogy akármelyikünk is a házon kivül ne tartozzék valamely politikai párthoz és párt­árnyalathoz és ezt nem veheti le e ház küszö­bénél, hanem hozza magával e házba is. így én egész őszintességgel és határozottsággal is­métlem itt is, a mit különben méltóztatnak úgyis tudni, hogy én a néppártnak embere vagyok és az álláspont, melyet ezen kérdésre vonatkozólag elfoglalok, ugyanaz, a melyet Zichy János gróf a képviselőházban elfoglalt. A miket ő ott mondott, azokat én helyesnek, töivény előtt megállóknak, magyar közjogi szempontból az én nézetem szerint nem vitathatóknak tekin­tem és úgy, mint ő, én is ezen nyilatkozat be­czikkelyezéséhez járulok és azt elfogadom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom