Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-71

LXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 47 számolnia kellett is minden gondolkodó hazafinak, a melyekre máris számolt a külföldnek nem egy irigye, mig szerény véleményem szerint világosságot teremtett az előttünk fekvő nyilatkozat, mely e fekete képeket eloszlatja. Érzel a nyilatkozattal a Fenséges trónörökös biztosítja első sorban a saját maga belső békéjét, boldogságát azon tentatio ellen, mely könnyen megmételyezhetné, ezzel a nyilatkozattal biztositja a két országot újabb ellentéttel szemben; ezzel megnyugtatja az országot, a népeket és midőn kifelé fennen hirdeti, hogy »hiába örültök, irigyek, a Habsburgházban crisis nincs, nem is lesz*, ezzel megőrzi az uralkodóház prestigét. Már pedig akárhogy vegyük a dolgot, a dynastia prestige a monarchia tengelye. Nem kivánok újat mondani, hiszen manapság közhely számba megy az a tény, hogy ellentétben minden más országgal, nálunk nem az ország adja az uralkodóháznak a positiót, a hatalmat, a nymbust; ellenkezőleg az a gyenge kötanyag és heterogén elemekből álió conglomeratum, a melynek hivatalos neve osztrákmagyar monarchia, épen az ősrégi dynastia fényében sütkérezik. Ez a legnagyobb erőnk, ezt becsüli meg a külföld, ezt kell féltékenyen őriznünk, érintetlenül fentartanunk. Ha erről van szó, vitális kérdés ez úgy a monarchiára, mint a külön Magyarországra nézve. Voltak idők, fájdalom, soká tartottak, hogy Magyarország érdekét és a dynastia érdekét ellentéteseknek tartották, egymással szembe-, állították. Ezeken az időkön hála Istennek túl vagyunk. Ma már nem kényes kérdés ezekről szólni. Megengedem, ma is vannak, különösen közeli jó szomszédságunkban, a kik a látszatot fentartaní szeretnék. Ezeknek nem hisz senki, ezeknek mala fidese ma már köztudomású. Ma már, méltóságos főrendek, minden józan ember tudja, hogy az uralkodóház és Magyarország a legszorosabb, elválaszthatatlan érdekközösségben él, olyannyira, hogy akár magyar létemet, akár alattvalói minőségemet tekintsem, vagy politikai hitvallásomat nézzem, egyaránt apretialom e nyilatkozatot, a melyet törvényesnek, szükségesnek, fontosnak és hasznosnak látok. Hogy miképen iehet e nyilatkozatból kimagyarázni, hogy complicatioknak legyen oka, azt egyszerű eszemmel megérteni nem tudom. Csak azt látom, hogy igenis elejét veszi a complicatioknak; azt látom, hogy e nyilatkozat üdvös első sorban arra nézve, a ki tette,, Magyarország egykori királyára; üdvös az ország belső nyugalmára, külső positiojára, bitelére és az uralkodóházra. Én azt hiszem, méltóságos főrendek, ez elég és épen ezért örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy üdvözöljem a kormányt, mely ezen esetben a bonus páter familias gondosságával járt el és mert azon volt, ne quid respublica detrimenti capiat, hiven teljesítette kötelességét a koronával és az országgyűléssel szemben és megtette azt, a mit e felette kényes kérdésben megtenni lehetett. A javaslatot örömmel elfogadom. (Helyeslés.) Rudnyánszky József b. jegyző: Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Én még sokkal rövidebben venném a méltóságos főrendek figyelmét igénybe, ha azon helyzet, a melybe bizonyos nyilatkozatok juttattak, nem tenné erkölcsi kötelességemmé, hogy talán néhány szóval többet is mondjak annál, a mit maga a tárgy kivan. Én mindig azon álláspontot foglaltam el, hogy ezen főrendiházban pártok nem léteznek, de a felvetett kérdések természete szerint azok, a kik egy szempontból indulnak ki, ezen szempontnak megtelelőleg együtt járnak el, viszik a discussiot és szavaznak. De ez nem akadályozza azt, hogy akármelyikünk is a házon kivül ne tartozzék valamely politikai párthoz és pártárnyalathoz és ezt nem veheti le e ház küszöbénél, hanem hozza magával e házba is. így én egész őszintességgel és határozottsággal ismétlem itt is, a mit különben méltóztatnak úgyis tudni, hogy én a néppártnak embere vagyok és az álláspont, melyet ezen kérdésre vonatkozólag elfoglalok, ugyanaz, a melyet Zichy János gróf a képviselőházban elfoglalt. A miket ő ott mondott, azokat én helyesnek, töivény előtt megállóknak, magyar közjogi szempontból az én nézetem szerint nem vitathatóknak tekintem és úgy, mint ő, én is ezen nyilatkozat beczikkelyezéséhez járulok és azt elfogadom.