Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-80

172 LXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. azzal, hogy a képviselőházban egyszerűen megígérte volna, hogy 1902-ben tőrvényjavaslatot fog eléterjeszteni, •— a mi szerintem tökéletesen elégséges lett volna, — mondom, ha csak arról van szó, a mit az elébb kifejtett, hogy annál inkább biztosítsa ennek bekövetkeztét: akkor megszűnt a köztünk való félreértés. Ha csak azt akarta elérni, hogy azt mondja a világnak : nemcsak igérem, nemcsak akarom, de azt kívánom, hogy ha más kormány lesz is, a törvény kötelezze azt a kormányt, hogy legalább valamit tegyen ebben a kérdésben, és azt kívánom, hogy még erősebben affirrnáltassék az én akaratom, ha tehát csak forma akar ez lenni, akkor jól van. Nem is ezt támadtam meg, hanem gyakorlatunkat, a mely — szerintem — nem correct, nem parlamentaris, nem helyes. Mondom, akadémicus ez a kérdés. Csak fel akartam világosítani, helyre akartam állítani szavaim értelmét. Nem azt támadtam meg, hogy 1902-ben ily törvény ne terjesztessék elő, hanem azt jegyzem meg, hogy helytelen a kormányt igy törvény által kötelezni. Bocsánatot kérek, akadémicus a kérdés, haligatok. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, méltóságos főrendek. Ennek folytán az átalános vitát befejezettnek nyilvánítom. Egyúttal felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a méltóságos főrendek a kifejtettek és hallottak után a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni: igen, vagy nem? Azok a méltóságos főrendek, a kik elfogadják a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, kegyeskedjenek helyűkről felemelkedni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadták. Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a tőrvényjavaslat csímét és 1. és 2. §-ait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 3. §-t). Prónay Dezső báró! Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Az összeférhetlenségről szóló törvényjavaslatnak átalánosságban való tárgyalásakor nem szólaltam fel azon oknál fogva, mert e törvény létrejövetelének előzményei arra indítottak, hogy leghelyesebbnek véljem' ha azt a méltóságos főrendek minden módosítás nélkül részleteiben is elfogadják. Midőn most a 3. §-nál felszólalok, nem az a ezélom, hogy valamely módosítást indítványozzak, hanem mivel ez a szakasz az, a hol a törvény a főrendiház tagjait először emliti és e szakaszszal kapcsolatban a főrendiház közjogi bizottságának jelentésében egy oly kifejezés foglaltatik, a mely szerintem ezen szakasz egy rendelkezésének értelmezésénél talán kételyekre szolgáltathatna okot. E miatt látom szükségét annak, hogy ez a kétely itt a tárgyalás folyamán eloszlattassék. Ugy hiszem, miként világosan kitűnik, a törvényjavaslatnak már czíméböí, egész szerkezetéből, de különösen azon szakaszából is, a melyben meg van mondva, hogy a főrendiház tagjainak összeférhetlenségéről majd külön törvény fog intézkedni: mindezekből világosan következik az, hogy ezen törvény a főrendiház szervezetéről szóló, 1885 : VII. törvényezikket sem a maga egészében, sem egyes rendelkezéseiben nem érinti, értelmét nem módosítja. Ámde a. főrendiház közjogi bizottságának jelentése, illetőleg ennek egy része annak a kételynek enged helyet, mintha az összeférhetienségről szóló tőrvényjavaslatnak 3. §-a és pedig ennek azon része, hogy országgyűlési képviselő nem lehet egyszersmind a főrendiház tagja, az 1885 : VII. törvényezikk 12. §-ának második alineájára vonatkoztatva, módosítja annak értelmét illetve alkalmazását. Felolvasom az 1885: VII. törvényezikk 12. §-át és pedig a második alineát (olvassa): »A 4. §. c) pontjában említett hitfelekezetek egyházi vagy világi főtisztviselői helyét, ha képviselővé választatnak és a választást elfogadják, a főrendiházban még nem levő legidősebb hivataltársa tölti be és e helyet, mig él és hivatalt visel, meg is tartja, habár az, a kinek helyére jött, megszűnt is képviselő lenni.« Már most a főrendiház közjogi bizottságának jelenlésében ezek foglaltatnak (olvassa): »Midőn arról gondoskodik a törvény, hogy mi történjék azon képviselőnek mandátumával, a ki akár kinevezés útján, akár pedig valamely