Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-80

168 LXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. den tételében erre a törvényre nincsen; de ha nincs is, azt nem engedhetem meg, hogy a közvéleménynek ilyen praedispositiójával szemben helyes lett volna ezt a törvényjavaslatot elodázni és ezt a gyanút, ezt a meggyanusitását, ezt a deeapitatióját, diminutióját a nemzet képviseletének tovább is meghagyni a nemzet felfogásában. Zichy Nándor gr: Úgy van! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez lehetetlen volt, teljességgel lehetetlen. Ezen javítani kellett és a ki az ország törvényhozásának tekintélyét, súlyát és függetlenségétakarja, pedig azt mindenki akarja, annak ettől elzárkóznia nem volt szabad és mindent meg kellett tennie arra, hogy ezt a gyanút, ezt a vélelmet, ezt a praedispositiot a közvéleményből kivegye. Ezért volt szükség erre a törvényre és szükséges ez minden irányban, mert azt hiszem, hogy habár egyes dispositioit e javaslatnak méltán kritika alá lehet venni, talán tökéletlen, talán hézagos egyes részeiben, talán mert exemplificál, nem felel meg minden tekintetben, talán itt-ott túlmegy -a határon, de egészben véve egészséges, mert egy felfogásból indul ki, — és ez az ok, a miért én hozzá hozzájárultam és mindent elleneztem, a mi túlmenni akart ezen a határon, de odáig elmentem, a meddig ezt a határt láttam, — hogy az 1875-íki törvényben lefektetett elveket, vagyis azt a karakteristikonját és határvonalát a képviselő függetlenségének, explicitivebben, világosabban, teljesebben megmagyarázva kell behozni a törvénybe. És azért, mert ez igy van, daczára annak a kifejezésnek, — hiszen az én t. barátom néha tetszeleg magának az exoticus kifejezésekben, — hogy el kellett volna előbb olvasni azt a törvényt: nem fogadom el azt az ellenvetést, a melyet ő tett ezen javaslat ellen, hogy ez a törvény a kérdést egyátalában meg nem oldja és ez a törvény felesleges, mert az 1875-ikit kellett volna alkalmazni és végrehajtani. Mielőtt áttérnék azokra, a miket Esterházy János gróf úr ő méltóságától hallani szerencsém volt, még csak pár megjegyzést akarok tenni. Azt mondja Keglevich István gróf őnagyméltósága, hogy ez kizárólag a képviselőháznak a belső ügye. Engedelmet kérek, ezt a tételt én alá nem irom és helyesnek el nem ismerem. A törvényhozó qualitasainak és qualiflcatiojának a kérdése nem belső ügye sem a képviselőháznak, sem a főrendiháznak. Ez a törvénynek és a törvényhozásnak az ügye; azért van itt ez a törvényjavaslat, azért nem házszabályban akar gondoskodni a képviselőház erről, a mint nem is gondoskodhatott volna, mert törvényen kivül korlátozni a passiv választói képességet nem szabad és nem lehet. Miután pedig törvény kell hozzá, a mely csak a törvényhozás mindhárom paritásos factorának a hozzájárulásával jöhet létre, nem belső ügye és nem is kezeltetett belső ügyeként a képviselőháznak, a mint nem is kezeltethetik, és azért bocsánatot kérek, minden tiszteletem mellett a méltóságos főrendek azon óhajtása iránt, hogy első sorban a főrendiház foglalkozzék a főrendiház ineompatibilitas kérdésének szabályozásával, meg kell jegyeznem, hogy a mint ez a törvény, mely a képviselők incompatibilitását szabályozza, nem a képviselőház belső ügye, úgy az a törvény, a mely a főrendiház incompatibilitását szabályozni lesz hivatva, szintén nem kizárólag a főrendiház ügye, az is épigy a nemzet törvényhozásának és egészének az ügye, és nem is szeretném a főrendiházat kivenni és a főrendiháznak az állását, a súlyát és a positioját alterálni azzal, hogy ezt a főrendiház belső ügyének declarálnám, a midőn a nemzet képviseletére nézve a törvényhozás szabályozza a kérdést. És higyje meg nekem Zichy Nándor gróf úr ö nagyméltósága, hogy a jelentésnek — bár nem én tőlem származik, hanem a bizottságtól — az a passussa, a mely azt mondja, hogy az erkölcsi súlya veszne a főrendeknek, ha nem szabályoztatnék a kérdés, nem oly helytelenül választott szó, de nem is abban az értelemben van mondva, a melyben ő nagyméltósága difficultálja, mert ha abban az értelemben volna mondva, akkor igaza volna. De nem abban az értelemben van mondva, mint hogyha erkölcsileg sülyedt volna a nagyméltóságú főrendiház — és ez a törvény vagy ez a szabályozás volna az, ami majd emelni fogná; nem, Isten mentsen! Én a kérdést nem igy fogom fel,