Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-80

LXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 167 Ez a törvény, a mely máig is fennáll, és esak úgy módosul, ha ez a törvényjavaslat elfogadtatik a méltóságos főrendek részéről és szentesittetik a korona részéről, ez a törvény a közjogi és az érdekeltségi incompatibilitási eseteket bizonyos elvekben irta körül. Most a törvény alkalmazásától, a melyet nem talált meg Keglevich István gróf úr, különbözők voltak a felfogások. Az mondatott — és sok oldalról, — hogy ha az a törvény szigorúan alkalmaztatott volna, akkor talán nem lett volna szükséges egy új törvénynek meghozatala. Lett légyen bármiképen, az tény, hogy az 1875-iki törvénynek revisióját elhatározta a képviselőház, és ennek a már processusba, már folyamatba tett revisiónak örökségét volt szerencsém átvenni. Már most kérdem én Keglevich István gróf urat: helyes lett volna-e^ ha én felállók a képviselőházban és azt mondom, hogy szüntesse meg a képviselőház ezt a határozatát, állítsa meg a revisióra kiküldött bizottság munkálatát, mert revideálni nem kell? Ezt csak két okból tehettem volna. Ha vagy azt mondom, hogy nem törvényben van a garantia arra, hogy nem jő elő az az összeütközés kötelesség és kötelesség között, hanem az egyéni jellemben. Az egyéni jellemben van meg a függetlenségnek igazi garantiája, és én képzelek magamnak, tudok is, láttam is, látok is emberi, a ki közvetve — ha nem is közvetlenül — bizonyos szerződési és érdekeltségi viszonyban van a kormánynyal és absolute független. így is van. Nemcsak képzelem magamnak, de látom is, tudom is nem egy esetben. Ha tehát ez elég volna, és én elégnek tartanám ezt, mert ilyen emberek is vannak, akkor azt mondanám, nincs motívum arra, hogy revideáltassék a törvény. De ezt nem tartom elég motívumnak. Miért? Azért, mert ilyen jellemek vannak, de nem minden ember ilyen jellemű és nem minden ember áll ellent a kísértésnek, hogy ha kettős kötelesség előtt áll, hogy ha kettős kötelesség súlya nyomja és hogy ha esetleg ez a kettős kötelesség őt az érdekösszeütközés nehéz helyzetébe hozza. Hát törvénynyel kell bizony az ilyen dolgoknak elejét venni. így akarta az 1875-iki törvényhozás is. Már most a másik ok, a mi talán elégséges lett volna arra, hogy sistáltassék az a revisio, csak az lehetett volna, hogy jó az 1875-iki törvény, hogy az í 875-iki törvény megmaradjon és azt alkalmazni keli. Ilyen hangok is voltak. Én azt tartom, daczára annak, hogy engem t. barátom Keglevich István gróf kitanított arra, hogy először is alkalmazni kellett volna a törvényi, mielőtt a revisióhoz fogunk és másodszor, hogy küanitott arra, hogy mielőtt e revisíőt valaki megpróbálja, el kellett volna olvasni e törvényt, mondom daczára e kitanitásnak, nem vagyok az ő nézetén. Pedig én elolvastam azt a törvényt, sőt többet mondok, t. barátom, én már akkor részt vettem annak a törvénynek a megalkotásában és daczára annak, hogy el is olvastam azt a törvényt, tudnám én t. barátomnak annak a törvénynek az érdekeltségi esetekre vonatkozó minden tételéből és minden szavából kiolvasni, hogy elvei helyesek, de egyetlen egy dispositiója sem világos, nem szabatos, sőt egymással ellentmondó. Már most, hogy ha nem világos, nem szabatos valamely törvény dispositiója, ha még épen hozzá tág is és elasticus, az a legrosszabb, mert akkor az áll elő, hogy ha valaki egy tág, átalános, nagyon elasticus rendelkezését a törvénynek alkalmazza, vagy szigorúan alkalmazza, túlságosan, hogy mindent bele von, vagy pedig mert elasticus, kihagy belőle, még pedig nagyon sokat és akkor épen nem alkalmazza. Nincsen rosszabb törvény az elasticus, az átalános, a nem praecis törvénynél, mert mindent megenged és semmit sem enged meg, mindent tilt és semmit sem tilt, és ez volt ennek a törvénynek a hiánya. És azért nincsen igaza a t. barátomnak, hogy azt nem kellett volua revideálni. Mihelyt a közvéleményben föltámadt az a gyanú, és feltámadt, — jogosultan vagy nem jogosultan, azt most nem vitatom, — hogy az ország képviseletének egy nagy része nem független, ezt a gyanút meg kellett szüntetni az ország törvényhozásának, a törvényhozás integritásának, erkölcsi reputatiójának és erkölcsi súlyának érdekében, (Helyeslés.) és nincsen érdekében sem főrendnek, sem képviselőnek, sem senkinek ezt a gyanút az ország és a nemzet képviselete fölött meghagyni, mert ennél nagyobb nincsen. (Helyeslés.) És én megengedem, hogy I égető szükség, talán oly mértékben vagy min-