Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-80

166 LXXX. OESI a büntető törvénykönyv keretébe valók, itt incidentaliter felvenni. Azt hiszem, hogy erre talán nem volna most kellő idő sem és épen azokra is visszavezethető, a miket igen tisztelt barátom gróf Keglevich is felhozott és a melyek reá is bizonyos nyomást gyakorolnak az egész kérdésben. A mi a másik módositványt illeti, hogy előbb a főrendiház elé terjesztessék a javaslat, engedelmet kérek ő nagyméltóságától, ezt én szoros összefüggésben látom a kezdeményezési joggal. A mi 1885-iki évi törvényünk, a mely a főrendiházat szabályozta, egyik szakaszában megmondja, hogy az eddig gyakorlott jog áll fenn mindaddig, míg uj törvény nem fogja a kezdeményezési jogot ugy szabályozni, hogy az mindkét házat megilleti és azután hozzáteszi: és pedig a képviselőházat külön. Ez megint egy előttünk álló kérdés megoldása lenne és nem tartanám helyesnek, ha ezt mi most itt akarnók megoldani. Nem akarok tovább részletesen ennek tárgyalásába bocsátkozni, mert a kezdeményezési jog igen kényes kérdés. A törvény szabja meg, hogy mit szabad tennünk a házszabályok keretein belül és épen azért igen kényes dolog vitatni, hogy a mi házszabályainkban előforduló inditványozási jog mire terjed ki. Nem tartom helyesnek, hogy e felett vitát kezdjünk és ebbe mélyebben belemenjünk, mert ez minden esetre okot adna arra, hogy ez a kérdés a képviselőházban is felkaroltatnék és azt gondolom, hogy lényegesen eltérő nézetek fejlődnének ki ebben a kérdésben. Miután a mélyen t. urak mind elfogadták a törvényjavaslatot és ebben niegnjmgszom, de természetesen érthető, hogy én, a ki előterjesztettem a jelentést, ezeket a módosításokat nem fogom elfogadni és kérni fogom a méltóságos főrendeket, hogy az eredeti szöveget megtartsák, annál inkább, miután * a kormány a javaslat beadása alkalmával egy erős ellenáramíattal szemben határozottan kifejtette, hogy a szervezete, jogköre és egyéb viszonyai ennek a háznak egészen mások, mint a képviselőházé és igy hosszú megfontolás tárgyává kell tenni, hogy ezen összeférhetlenség mily mértékben terjeszthető ki erre a mi főrendiházunkra. Igazolja a kormány bölcs előrelátását és higgadtságát az, hogy ezt a kérdést minden oldalról komoly laiGOS ÜLÉS. tolgatásnak akarja alávetni és megnyugtat engem a jövőre nézve, hogy az a törvényjavaslat, melyet a törvény utasitása alapján a kormánynak kötelessége lesz előterjeszteni, számolni fog mindezen körülményekkel és olyan megoldást fog találni, mely valószínűleg megfelel a méltóságos főrendek többsége véleményének és kívánságának. Ajánlom az elfogadását az előterjesztett jelestésnek. Elnök: Kiván-e még valaki átalánosságban szólani ? Széll Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Habár ez a törvényjavaslat, a mint méltóztatnak tudni, nem kormányelőterjesztés folytán jutott a méltóságos főrendek" szine elé, én indíttatva érzem magamat, mert a törvényjavaslattal ugy a mint a képviselőházban elfogadtatott, magamat azonosítottam, a méltóságos főrendek előtt pár szót emelni ezen törvényjavaslat mellett, azon, nem is mondhatnám, támadások ellenében, inkább egyes kijelentések és megjegyzések formájában tett ellenvetések ellenében, a melyeket a törvényjavaslat mostani átalános vitájában a méltóságos főrendek némelyike felhozott. Ennek a javaslatnak jogosultságát elismerem, kétségbe lehet vonni, a mint tette Keglevich István gróf, a ki azt mondja, hogy erre a javaslatra nincs szükség, vagy nem volt szükség, mert nem törvényben és paragraphusban van meg a függetlenség kritériuma és charaeteristikonja, hanem az emberi kebelben és jellemben. Igaza van. De ne felejtse el, a ki ezt mondja, hogy sok törvényt nem kellene és nem lenne szükséges meghozni, ha csak ebből az erkölcsi nagy benső világból meritenők a motívumokat és elegendőknek tartanok arra, hogy tételes törvényt ne hozzunk, mert azok a motívumok elég erősek. Nem igy van az életben. Az élet azt mutatja, hogy viszonyokat kell sokszor szabályozni, és kell jogvesztéssel, büntetéssel és egyéb módon érinteni és sújtani, a melyeket tulajdonképen ethikus és benső nagy motívumok alapján admittálni nem kellene. Igy történt, hogy 1875-ben is érezte a törvényhozás, hogy a képviselők incompatibilitásának kérdését szabályozni kell. És szabályozta.