Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-80

LXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 165 tet képzeljük magunk elé, hogy e részben valami kihágás történik, a mit a törvény nem ismer és az ilyen bűntény politikai jog elvesztésére nem qualificál és hogy azután azt külön egy összeférhetetlenségi törvényben emeljük ki, ezt én nem tartanám tapintatosnak. Mert ez olyan, mint a vörös szin mutogatása, a melynek azután a mint tudjuk, a bika neki szokott rohanni. Ez provocál egy rossz cselekedetre. Azt hiszem, hogy ilyentől félni sincs okunk. Ha szükségünk volna intézkedésre, a büntető törvénykönyvet kellene reformálni, de politikai téren ezt a kérdést czélszerűen megoldhatónak nem tartom. Minden rokonszenvem mellett, a melylyel a nemzeti törekvésekkel szemben viseltetem és minden lelkesedésem mellett a magyar nemzet érdekeinek fentartására irányuló törekvések tekintetében, ezt opportunitás szempontjából nem tudnám elfogadni. A törvényjavaslatot átalánosságban a tárgyalás alapjául elfogadom. Rudnyánszky József b. jegyző: Ernuszt Kelemen! Ernuszt Kelemen: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Mint a bizottsági jelentés előterjesztője engedtessék meg nekem, hogy néhány rövid szólal reflectáljak az imént hallottakra. Fölösleges volna, hogy a bizottság jelentését most ismételjem és mindazokat előhozzam, a mik abban el vannak mondva. Keglevich István gróf szavaira felelve, megjegyzem, hogyha talán nem is láttam be az ily törvényjaslat előterjesztésének sürgősségét, de tény, hogy a törvényjavaslat eiőitünk van és természetes, hogy le kell vele számolnunk. A képviselőházban adatott be, tehát nekünk foglalkoznunk kellett azokkal az argumentumokkal, a melyeket a képviselőházban leginkább hangsúlyoztak, a melyek közt első és fő kiindulási pont volt az, hogy 26 év leteltével az a korszak, a melyben most vagyunk, annyira változott, az egész állam mindenféle rendszerében oly óriási változások álltak be, hogy ezek miatt az 1875-iki törvény már nem felel meg a mostani körülményeknek. Állásbeli és másféle érdekek kérdésével összeköttetésben és ezekre való utalással történtek meg az indítványok és a mennyiben az a bizonyos érzés, a melylyel a két ház egymásnak tartozik és a megfelelő tisztelet azt megengedte, azok részleteibe bele kellett bocsátkoznunk. De épen ebben a törvényjavaslatban előfordul az a szakasz, a mely a mi házunkra, a főrendiházra vonatkozik. Nagyon sajnálom, hogy sem ő nagyméltósága, sem ő méltósága nem voltak jelen azon a bizottsági ülésen, hogy ott az imént elmondott argumentumokat felhozhatják vala, hogy azokkal aztán lényegesen foglalkozhattunk volna. Meglehet, hogy akkor talán némileg megváltoztatott alakban terjesztettük volna elő jelentésünket. A mi azt a részt illeti, a melyet ő nagyméltósága felhozott, hogy a mi főrendiházi tekintélye, erkölcsi súlya emeltetik azáltal, arra nézve megjegyzem, hogy nem lehet eltagadni azt, hogy akkor, a mikor a közvéleményben fel vettetett a kérdés ugy, hogy a parlamentarismus purificatiójáról van szó és mi a parlamentarismusban, mint alkotmányos factor lényeges álláspontot foglalunk el, nem fogja a közvélemény nagy része megérteni azt, hogy azok a hullámok, a melyek a másik házban felléptek és söpörtek, a mi kapunk előtt miért állnak meg, hogy azok a fogalmak, a melyeket akár jogosan, akár nem, akár gyanusitásokképen hangoztattak, mint a tisztesség és az erkölcsi súly emelésére törekvő irányok, hogy miért állnának meg a mi kapuink előtt. Én, a ki határozottan a két ház parlamentaris rendszerének embere vagyok, óhajtom, hogy mindkét háznak meglegyen a nemzet és az egész világ előtt az az erkölcsi súlya, a mely az alkotmány factorait megilleti; s a mely nélkülözhetlenül szükséges arra, hogy ez a ház az ország javára alkotmányosan működhessék. A mi Eszterházy János gróf igen tisztelt barátom indítványát illeti, most az átalános tárgyalás keretében igy átalánosságban teszem meg reá megjegyzésemet. Mély tisztelettel hajlok meg a magyar nemzet, a magyar állam iránt mélyen átérzett és tőlem is megértett érzelmei előtt, a melyek ezeket az indítványokat sugallták. De engedje meg, olykor a legjobb czél elérése csak akkor valósitható meg, ha kellő helyen, kellő időben történik meg az intézkedés, így tehát azt hiszem, hogy nem lehet ezeket az intézkedéseket, a melyek határozottam;