Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-76

126 LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. kednünk kellene, hogy miképen kerüljük azt el, ha nem csinálunk közös vámterületet, egyezkednünk kellene, hogy miképen egyeztessük össze kölcsönös érdekeinket. A mienk az, hogy mi bevihessük nyersterményeinket arra a piaczra, a mely piacz nekünk a legközelebb s a mely mégis csak inkább van előttünk nyitva, mint Európa magát elzáró többi piacza ; az ő érdekök az, hogy ide hozzák azon iparczikkeket, a melyeket odahaza nem tudnak elfogyasztani és máshová nem vihetnek. Ha nem akar vámháború lenni, ha a kölcsönös érdekek mérlegelésével és a kiegyezés czélzatával, szándékával indul meg az az egyezkedés, mire vezet ? Arra fogna vezetni, hogy azon czélból, hogy nekünk szabad bevitelünk legyen, a melyre szükségünk van és a melyet óhajtunk, azon czélból, hogy mennél mérsékeltebb vámot vessenek a mi nyeisterményeinkre, vagy egyátalában ne vessenek, azon czélból, hogy mi ne vessünk vámot az ő iparczikkeikre, kénytelenek volnánk igen közel jutni egyezkedéseinkbea ahhoz, a mi tulajdonképen a vámközösség. (Helyeslés.) Bocsánatot kérek, méltóságos főrendek, ha kissé messze mentem ennek a kérdésnek fejtegetésében, (Halljuk! Halljuk!) de olyan felhívást találtam ebben a felszólalásban, annyira csábított engem ez a thema, a melyet olyan fontosnak, olyan eminensnek tartok s a melylyel életemben annyit foglalkoztam, hogy nem tudtam megtagadni magamtól ezeket az észrevételeket, a melyeket a kérdés kellő megvilágítása czéljából ö méltóságának megjegyzésére tennem kellett. (Élénk helyeslés.) Azt mondja ő méltósága egy másik megjegyzésében, hogy a mi a költségvetésnek pénzügyi részét illeti, azt megnyugvással veszi tudomásul. Hát én köszönettel tartozom ezért: ez bizonyítja azt az objectivitást, loyalitást és azt a szakismeretet, a melyet én a méltóságos báróban annyi ideje tisztelek. Köszönettel tartozom azért, mert objectiv az ítélete és csak egy észrevételt teszek arra, a mit a méltóságos főrendeknek tisztelt felszólaló tagja tett, midőn magát úgy méltóztatott kifejezni, hogy beismeri, hogy rendezettek háztartási viszonyaink, mert a költségvetés nem záródik deficittel, de pénzügyeinket jóknak csak akkor fogja tartani, ha meglesz a valutarendezés is és ha az államadósságok törlesztéséhez foghatunk. Előrebocsátom, hogy én mind a két dologban teljesen egyetértek t. barátommal; egészséges, igazán kielégítő financiális politikának kell hogy czélja legyen mind a kettő és hogy mind a kettőt felölelje magában. Csak arra vagyok bátor ő méltóságát figyelmeztetni, hogy niind a két elementum már ebben a költségvetésben, illetőleg a mi kormányzatunk és pénzügyi politikánk egész keretében benne van. Mert ez nemcsak czélunk, hanem erre komoly törvényhozási lépéseket is tettünk és pedig nemcsak akademicus, de tényleges lépéseket is, mert hiszen a függő államadósságnak már két harmadán felüli részét beváltottuk. A valutarendezés nagy processusa folyamatban van és adja Isten, hogy nemsokára odaérjünk, a hova akarunk: a készfizetések felvételéhez. A másik kérdés az államadósságok törleszlésének kérdése. Igaza van e tekintetben t. barátomnak, de bátor vagyok őt arra figyelmeztetni, hogy szerényen bár, de bizonyos mértékig teszszük ezt és eszközlünk törlesztést ma is. Igaz, hogy az utóbbi esztendők conversiója folytán, azért, hogy a mai nemzedék vállairól levegyük azon terhek egy részét, a melyek azon invesíitiókból támadtak, a melyeknek legnagyobb részét a jövő nemzedék fogja élvezni: azon amortisatiós quota egy részének törlesztését hosszú időre kitoltuk, de azért járadékfizetéseinkben kamatfizetések mellett törlesztési részlelek is foglaltatnak, úgy, hogy ebben a költségvetésben is 16 millió korona fordittatik kölcsöntörlesztésre, a mint ezt a költségvetés részleteinek tárgyalásakor ki fogjuk mutatni; tehát nemcsak hogy megvan jogosultsága annak, a mit a báró úr ő méltósága mondott, hanem megvan bennünk a törekvés is erre, sőt tényleg teszszük is — habár kisebb mértékben, mint a hogy óhajtanok — és azt lehet mondani, hogy akkor is active állanánk budget-bilance-unk tekintetében, ha 16 millió korona deficitünk volna, mert azt is csak a kölcsöntörlesztések quotája idézné elő. De nem akarunk mi oda lesülyedni, Isten mentsen ettől, hanem azt akarjuk, hogy ez az államháztartás és költségvetése ne csak igy a papiroson maradjon egyensúlyban, hanem,