Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 125 én magam is azt mondanám, inkább a külön vámterület terére lépek, semhogy egy olyan szerződést vagy szövetséget fogadjak el, gazdaségi viszonyainknak olyan rendezését fogadjam el a közös vámterület alapján, a mely az ország termelési és iparfejlesztési érdekeit háttérbe szorítva nem engedné, hogy az ország gazdasági érdekei védelmet találjanak. Olyan rendezkedéssel szemben, bármilyen rázkódtatással jár, bármennyire nem tartom politikailag sem kívánatosnak, a mennyiben gazdaságilag a mi érdekeink meg vannak óva, igenis, meg tudnék barátkozni avval az eszmével, hogy kényszerhelyzetképen visszatérjek arra a visszavonulási vonalra, a mely a jogok tekintetében .és az elhatározás tekintetében az ország számára szabadon hagyná az utat. De addig, a mig az ország gazdasági érdekeit és pedig a gazdasági érdekek egyetemét, — úgy a termelésieket, mint az iparfejlesztési érdekeket — megóva látom az Ausztriával való vámközösségben, addig igenis előbbre teszem, kívánatosabbnak tartom ezt, mert azon átalakulással, azon átmenettel járó nagy rázkódtatásoktól akarom mentesíteni az országot, a melyekkel az önálló vámterületre való átmenetel kétségkívül járna. (Élénk helyeslés.) És tessék nekem elhinni, engem nem az vezet, hogy az osztrák iparon még nagyobb csapás történjék. Igaz, a jövő szempontjából alá lenne kötve életere, mert hisz megvonjuk tőle a magyar piaczot s akkor halálos seb esik rajta. De ez engem nem csalogat. Én nem azt nézem, hogy habár ott nagyobb lenne a kár és nem bánom, ha ez kihangzik ebből a teremből, tudják meg odaát azok is, a kik olyan elfogultan ítélik meg a mi gazdasági viszonyunkat Ausztriával, — mondom — habár elismerem, hogy ott nagyobb lenne a kár, azt tartom, — és ezt nem habozom kijelenti — hogy mi reánk az átmeneti idő bajai, nehézségei ez idő szerint sorvasztólag nehezednének. Átmenetileg mi nagyon szenvednénk; ki tudnók heverni, ennek az országnak a vitalitásában bizom, ki tudnók heverni, ha rákerülne a sor, hogy szükség esetében erre a visszavonulási vonalra kellene helyezkednünk, de ezt a küzdelmet nem akarnám provocálni, ezt nem akarom előidézn^ mert attól tartok, hogy ez az átmeneti idő hosszas, szenvedésteljes és az ország anyagi és szellemi viszonyaira káros lenne. (Élénk helyeslés.) Hát én azt tartom, hogy ennek a két nagy területnek, az osztráknak és a magyarnak, különbözők az érdekei, de egyben az érdekök azonos: az osztrákoknak van egy nagy fogyasztási területe a mi nyersterményeink számára s nekünk van egy nagy fogyasztási területünk az ő ipartermékeik számára. Itt kell találni a kiegyenlítést, a méltányosát, az igazságosat s nem az egyoldalút. Egyoldalú egyezség mellett sohasem volnék, hanem olyan mellett vagyok, a mely egyezteti a kétféle érdeket. S ha egyeztetni tudjuk, akkor igenis azt tartom, hogy a vámközösségben való megmaradás, érdekeinknek a vámközösségben való egyeztetése Magyarország ez idő szerintigazdasági érdekeinek inkább felel meg, mint a külön vámterület. De sohasem tudnék hozzájárulni olyan vámszövetséghez, és olyant nem is ajánlanék, a mely Magyarország gazdasági életének önállóságát, fejlődését meggátolná, a mely a földmívelés és őstermelés érdekeinek biztosítása mellett iparfejlesztésünket tenné lehetetlenné. Egyoldalú gazdasági élet mellett meg nem állhat az ország. Az országnak mulhatlanul szüksége van iparfejlesztésre. Ezt biztosítani az egyezkedés és az érdekek egyeztetésének czélja Magyarország és Ausztria közt. (Élénk helyeslés.) Csak még egyet kívánok megjegyezni. Higyje meg nekem a méltóságos báró úr, hogy ha az ő panaceáját ma elfogadná a magyar törvényhozás, a másik lépés, melyet tenni kellene, az volna,, hogy Ausztriával, mint a melylyel a közösségnél fogva, a politikai váihatatlan kapcsolatnál fogva, a természetes configuratiónál fogva, nemcsak a geographicusnál fogva, hanem gazdasági életünknél fogva, a mely az érdekek azonosságának és az érdekek közösségének egész hálózatát teremti meg, s a mely az érintkezési pontok számos részében érdeksolidaritást teremt, — ki kellene egyeznünk mennél kedvezőbb kereskedelmi szerződésre. Miért? Mert csak nem képzeli a méltóságos báró úr, hogy mindkettőnek, teszem a magyar gazdasági szervezetnek, érdekében álljon a vámháború. Hogy a vámháborút elkerüljük, egyez-