Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-76

114 LXXVI, ORSZÁGOS ÜLÉS. állapot valóban teljesen megnyugtató. Megval­lom, nem lehetek egészen megnyugtatva az iránt, hogy az igen tisztelt kormány, megenge­dem jó szándékból, az ország közművelődési és közgazdasági ügyeinek fejlesztésé'ől vezéreltetve, nem fog-e ismét a közel jövőben nagyobb mérvű költekezésekkel előállani. Nem tartom továbbá feleslegesnek, méltóságos főrendek, hogy a költ­ségvetésnek egyik, és pedig igen jelentékeny tételére utaljak, tudnillik az államvasutak bevételi és kiadási tételeire, a melyekre nézve, ha számba veszszük mindazt, a mit tulajdonképen az állam­vasutak teherszámlájára kell Írnunk, sokkal, de sokkal kisebbnek mutatkozik az az összeg, a melyet az államvasutak számlájára Írhatunk, tudniillik, ha számba veszszük mindazon köl­csönöknek a kamatait, a melyek vasúti czélokra vétettek fel, és mint ilyenek a költségvetésben számba is vétetnek. Akkor az államvasutak jövedelme oly minimumra száll alá, hogy igen kívánatos ezt a körülményt a legszigorubb mér­legelés tárgyává tenni. És különösen jogosult az az óhajtás, hogy az államvasutaknak a jöve­delmezőségét fokozni is kell. De különösen óvatosságra int e körülmény azon tekintetből, hogy legalább a vasúti épít­kezések ezimén ne terheljük meg ujabban a költségvetést. Ezért sajnálom, méltóságos főren­dek, hogy a költségvetési törvényben benfog­laltatik az a záradék, hogy a helyiérdekű vas­utak segélyezésére felvett összeg korlátozásáról szóló törvény a költségvetési törvényt hatályon kívül helyezi, és a törvényben megállapított 600.000 korona helyett 1,300.000 korona az az összeg, mely a helyiérdekű vasutak segélye­zése ezimén a költségvetésbe felvétetett. Nem támadom meg magát a tételt, hiszen ez a részletes vita sorába tartozik, hanem igen kérem a tisztelt kormányt, hogy a helyiérdekű vasutak építésénél a legnagyobb körültekintéssel járjon el és inkább kevesebbet, mint többet akarjon tenni. Alig van a közgazdasági életnek olyan ága, a melynél a közel múltban több visszaélés történt volna, mint ennél, alig van a közgazdasági életnek ága, a hol méltánytala­nabbul lettek volna megróva községek, és igy közvetve ezen az utón is egyesek oly terhekkel, az állítólagos közérdek ezimén, a melyek csak a magánérdeknek szolgáltak a javára. Félek, hogy e tekintetben az a tartózkodás, a melyet a kormány a legutóbbi időben tanúsított, ma­holnap ismét tért engedhet egy lazább gyakor­latnak. Ezért tartottam kötelességemnek, ezt e helyütt is felemlíteni. A költségvetésnek átalánosságban el- vagy el nem fogadása gyakorlati jelentőséggel bíró kérdés ez idő szerint úgy sem lévén, szükség­telen, hogy én arra nézve nyilatkozzam. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­nister: Nagyméltóságú elnök úr, méltőságos fő­rendek ! Méltó2tassanak megengedni, hogy a tár­czámat közvetlenül érintő dolgokról egész rö­viden egy-két nyilatkozatot tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Polémiába bocsátkozni nem szándéko­zom, azonban kötelességemnek érzem Zeleiíski Róbert gróf ő méltóságával szemben a buda­pesti ipar- és kereskedelmi kamarát, védelmembe venni. Ő azzal vádolta e kamarát, hogy a vám­tarifára vonatkozó munkálatával bujkálni akar és ennek következtében elzárkózik a nyilvános­ság elől. Ezt helyteleníti ő méltósága. Nekem tudomásom van arról, ezen eljárás helyeslésem­mel találkozott, tehát felelős vagyok érte. En­gedjék meg ennélfogva a méltóságos főrendek, hogy röviden megmondjam az okát. Tárgyalások kezdetén vagyunk, készülünk és ennek követ­keztében egyátalában érdekűnkben áll a fegy­vereket kezünkből semmi irányban ki nem adni. Méltóztassanak megnézni, mi történik Német­országban, mi történik Ausztriában. Látott-e valaki előkészített tarifát nyilvánosságra bocsá­tani? Egyátalában nem. Azt mindenki megtartja magának, mihelyt egyszer tárgyalás alapjául szolgál, mert különben igen nehéz helyzetek származhatnának. Ha valaki a kormány javas­lataival szemben az ő saját szakközegeinek ada­taira és propositiójára hivatkozhatik, akkor az a kormány már meg van verve. Ennek követ­keztében azt hiszem, hogy országos, magas érdek követeli azt, hogy bizonyos discretióval éljünk a tervek tekintetében. Mert megjegyzem, hogy ezek mind egyoldalú tervezgetések, de épen azért könnyen veszedelmes fegyverré válhatnak azok kezében, a kik azokkal élni akarnak a kormány esetleges állásfoglalásával és propositióival szem­ben. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy tudó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom