Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.
Ülésnapok - 1896-76
LXXV1. ORSZÁGOS ÜLÉS. 115 mányos kutatás, discrét tanulmányozás ezéljából akár Éelenski Róbert gróf discrét keze, akár másé ezekhez ne jusson; s ennek következtében kötelességemnek ismerem, gondoskodni arról, hogy a gróf úr ennek a munkának birtokába jusson. (Helyeslés.) Azon érdekes fejtegetésekkel szemben, melyekkel a gróf úr a vámtarifára előre világot kivánt vetni, valamint azon igen érdekes felszólalással szemben, melyet a határidő üzletre vonatkozólag tőle ismételten hallottunk, tüzetesebb tárgyalásba nem fogok bocsátkozni. Én azt hiszem, a gróf úr oly érdekeket képvisel, melyek teljes méltánylást érdemelnek és ezzel szemben nekem mint ipar- és kereskedelmi ministernek csak egy kötelességem van: (Halljuk! Halljuk!) az országos érdekeket kellő tekintetbe venni minden irányban, de egyúttal esetleg az elhamarkodással és túlzással szemben is óvni. E tekintetben én örültem leginkább annak, hogy például csak egy concrét esetet hozzak fel, hogy lisztforgalmunk az őrlési forgalom megszüntetése daczára az 1900. évben meglehetős szépen fejlődött és e tekintetben hivatkozom adataimra, melyek szerint mig az 1899. évben csak 973.236 métermázsa lisztet vittünk tengerentúl Angliába és Braziliába, addig a múlt évben 1,192.899 métermázsát vittünk ki; ennek következtében, mint méltóztatik látni, emelkedett a kivitel. De, épp azért, mert igy áll a dolog, kötelességem egyúttal közölni az újabb adatok alapján azt az aggodalmamat, hogy ez igy nem fog tovább menni. Most már tényleg, például télen, volt egy hónapunk, november, mely határozott visszaesést mutatott; deczember csekély emelkedése ezt pótolta; de hogy az 1900. év eredménye elég kedvező, azt annak tulajdonithatjuk, hogy júliusra nagyon sok készlet halmozódott fel, s hogy augusztusban és szeptemberben rendkívül kedvező volt a kivitel. Természetes dolog, hogy lényeges befolyást gyakorolt erre az a sok tarifa-kedvezmény, a melyet kötelességemnek tartottam adni, és pedig országos szempontból, vidéki malmoknak épugy mint a központi, illetőleg budapesti malmoknak, mert e tekintetben teljesen egyeiértek Zeleriski Róbert gróffal, nekünk ezt a kérdést is, mint minden mást országos szempontból kell megítélnünk és ennek következtében a vidéki malmok fejlődése elé gátakat vetni nem szabad, sőt ellenkezőleg ebben a tekintetben, a nélkül, hogy ártani akarnánk a budapesti malmoknak, a melyek szintén jelentékeny szerepet visznek és úttörői az exportnak, a vidéki malmok exportképességét is határozottan elő kell mozdítani. (Élénk helyeslés.) Ez lebegett eddig szemeink előtt és ezt fogjuk követni ezentúl is. Azonban azt megint constatáiui kell, hogy a folyó évben határozott visszaesés volt kivitelünkben. Nem szabad ebből azt következtetni, igénytelen nézetem szerint, hogy a jelenlegi helyzet már tarthatatlan lenne, vagy hogy azok az intézkedések, a melyeket tettünk, és tenni szándékozunk, tarifális tekintetben nem elégségesek. Nem szabad ebbe a hibába esnem, hogy azt következtessem, miszerint itt mindjárt nagyobb és visszamenő intézkedésekre lenne szükség, de mindenesetre szükség van óvatosságra, mindig éber figyelemmel kell kisérni a forgalom fejlődését, mert határozottan minden és főleg ezen kiviteli czikkünkben arra kell törekednünk, hogy az exportot szem előtt tartsuk, mert ebben a tekintetben azt hiszem, mi, a kik eladósodott ország vagyunk és pedig nemcsak a belföldön, de a külföldön is, erőteljes nemzetgazdasági fejlődésünket csak akkor biztosithatjuk, ha nemcsak a belfogyasztást, nemcsak a beltermelést fokozzuk, hanem egyúttal emeljük a kivitelt is, mert hiába, nemcsak a magunk vagyonából, hanem egyúttal a csereüzletből, a kereskedelemből kell, hogy az országba pénz jöjjön be, mert különben nem fogunk oly mértékben fejlődni és haladni és oly mértékben fizetésképesek lenni, mint más, külföldi államok. Nem szándékozom ennek következtében továbbmenni, csak az óvatosságot tartottam kötelességemnek hangsúlyozni a dolgok megítélésére. Még csak azt engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy Prónay Dezső báró ö méltóságának a vasulakra tett megjegyzéseire két észrevételt b gyek. Igaz, hogy az államvasutak jövedelmét, a mely ma már 4*37 százalékra rúg, szokták devalválni, sőt azt lehet mondani, 15»
