Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-76

112 LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. félben levő uj társadalom megfelelő szervezetre találjon. Kétségtelem hogy a közgazdasági kérdések állanak előtérben. Nagyban és egészben osztozom mindazokban, a melyeket ^elenski Róbert gróf mint agrártörekvéseket jelzett; helyesen utalt arra, hogy az úgynevezett agrárprogramnak egyik jelentőségteljes jellemvonása az is, hogy az nem egy termelési ágnak más termelési ágak rovására való kifejlesztésére irányul, hanem a nemzeti termelést a maga egészében öleli fel, a nemzeti termelés helyes egyensúlyára törekszik és átalában a nemzeti termelés védelme ennek a programnak a fő jellemvonása. Csal hogy engedje meg nekem Zelenski Róbert gróf ő méltósága: nem vonta le ebből a helyes tételből a megfelelő következtetést, vagy legalább nem utalt rá beszédében. Csatlakozom teljes mértékben ahhoz, hogy a nemzeti termelés védelme legyen közgazdasági politikánk alapelve. Ámde sikeres ez a védelem csak önálló vámterület és önálló vámpolitika melleU lehetséges. Avagy nemzeti termelés-e az, ha egyrészről védjük ugyan, vagy sikerülne védenünk a magyar nyersterményeket a megfelelő vámmal, de a dolog természeténél fogva mégis az iparra is bizonyos mértékig kiterjedő védelemnél fo^va Csehország, Ausztria, Tirol nagyiparának is adnánk védelmet? Nem hiszem, hogy valaki itt e házban a jó szomszédi viszony fentartására irányuló minden törekvés mellett is az osztrák-magyar nagyipar védelmét a nemzeti ipar védelmének (ledarálhatná. Tudom, méltóságos főrendek, hogy az önálló vámterület kérdése ma nincs napirenden és ezért ezzel tovább nem is foglalkozom ; csak arra utalok ismét és minden kínálkozó alkalommal fogok erre utalni, hogy helyes, önálló közgazdasági politikát önálló vámterület nélkül követni nem lehet. Ez szerintem a természeti törvény és a mathematikai igazság jelentőségével bir. Csak annyit jelzek még e tekintetben, hogy a helyes megoldás szerintem az volna, ha oda törekednénk, hogy önálló magyar vámterület legyen, önálló autonóm tarifával, még pedig minimális és maximális tarifával, a melyen belül elsősorban Ausztriával igyekeznénk kereskedelmi szerződésre lépni. Tehát korántsem vámháború Ausztriával, hanem autonóm, minimalis és maximális tarifa keretén belől mindenképen oda kell törekedni, hogy Ausztriával vámszövetséget kössünk. De nemcsak a helyes közgazdasági politika az egyedüli út, a melylyel a magyar társadalom szervezésének keretét meg kell teremteni, hanem a törvényhozásnak igen tág mezeje az, a mely előttünk áll és a melyre most lépünk reá. Az előkészületek legalább, hála Istennek, megtörténtek. A magánjogi törvényhozás az, a melynek keretén belől le kell fektetni a társadalom megfelelő szervezésének alapfeltételeit. Itt is nem kisebb fontosságú kérdések lesznek szabályozandók, a melyeknek hatása a közgazdaságra is, a földmívelésre is kiterjed és melyek ezt a czélt közvetlenül felölelik. Ilyen az örökjog szabályozása, a birtokminimum kérdése, a földbirtok oszthatóságának egy bizonyos mértéken túl korlátozása és végre az idegenek számára a magyar földbirtok megszerzésének kizárása vagy bizonyos feltételekhez való kötése : ezek a mellőzhetetlen föltételek, a melyek helyes alapját képezik a társadalmi szervezésnek. Ezeket is íermészetesen ma csak egész átalánosságban jelzem. Ezek után engedjék meg, méltóságos főrendek, hogy még az átalános vita keretében felmerült egy kérdésre tegyek rövid megjegyzést. (Halljuk! Halljuk !) A mióta tagja vagyok a főrendiháznak, tehát 30 év óta, ismétlődik minden költségvetés tárgyalásánál egy bizonyos tiszteletteljes észrevétel, sőt — úgy hiszem, méltán nevezhető annak — tiltakozás a budapesti magyar királyi tudományegyetem állami jellegével szemben. Utalás történik arra, hogy az egyetemet annak idején, a mint köztudomású, Pázmány Péter esztergomi bibornok-érsek alapította és ezt az alapítványt azután Lósy gyarapította. E czímen az egyetemnek katholikus jelleget vindicálnak. A történelmi előzmények helyesek. Csakhogy az a főiskola, a melyet Pázmány Péter alapított s a melynek alapját Lósy gyarapította, nagyon különbözik a mai tudományegyetemtől. Meglehet, hogy ennek az egész kérdésnek az évenként való felvetésére nem nagy súlyt fektettek sem az egyik, sem a másik részről, ámde hogy ez a kérdés 30 esztendeig napirenden