Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-76

108 LXXVL ORSZÁGOS ÜLÉS. Az országos magyar gazdasági egyesület pedig, a kötendő vám- és kereskedelmi szerződéseket tárgyaló határozati javaslatában, a többek között igy nyilatkozik: »Gazdasági érdekeink istápolását nem az ipar és mezőgazdaság érdekeinek a kereskedelmi forgalom növeléséért való kölcsönös föláldozásában, hanem ezen termelési érdekek kölcsönös és eredményes védelmében találja. Ezekkel szemben Matlekovits úr, kit azért idézek, mert őt tekinthetem jogosan az eddigi egyoldalú és igazságtalan vámrendszer megalapítójának és fő védelmezőjének, theoriában concedál ugyan nekünk némi agrárvámokat, de ezeket tüstént annyi föltételtől teszi függővé, hogy azokból tulajdonkép nem marad meg semmi. A budapesti ipar- és kereskedelmi kamara pedig, hallomás szerint, szintén ugy bánt el a kötendő vám- és kereskedelmi szerződéseket tárgyazó föliratában, az agrár-vámokkal, hogy semmi reményünk sem lehet méltányosabb és hathatósabb védelemre, ha tanácsa, óhaja elfogadtatnék. Érdemes itt fölemlíteni, hogy mig az Országos magyar gazdasági egyesület, kötendő vám- és kereskedelmi szerződéseinket tárgyaló munkáját mindenkinek, kit ez ügy érdekei, szívesen elküldte, addig a budapesti ipar- és kereskedelmi kamara füzetjét nemcsak én nem tudtam megszerezni, de még az Országos magyar gazdasági egyesület sem tudott abból még egy példányra sem szert tenni. Az agráriusok követelése igazságos, méltányos, tiszta, azért nem fél a világosságtól, a naptól. Nem tudtam, — a mint említettem, — megösmerkedni a budapesti ipar- és kereskedelmi kamara nézetével, tehát positiv kritikát nem gyakorolhatok fölötte, de gyanakvóvá tesz a bujkálás, a sötétben rejtőzés. Egyébiránt örömmel tapasztalom, hogy a földmivelésügyi minister úr ő nagyméltósága is osztozik a vámvédelem tekintetében nézetünkben és képviselőházi utóbbi budgetbeszédjében is az agrárvámok emelése mellett nyilatkozott. Ezekből csak azt következtethetem, hogy mi sohasem akartunk és nem is kívánunk az ipar és kereskedelem rovására boldogulni és azoknak kárán saját előnyünket keresni, hanem ellenkezőleg, teljes erőnkkel azon vagyunk, hogy jövendő vám- és kereskedelmi politikánk olyan legyen, hogy vagyonosodásunk három factorát lehetőleg fontosságukhoz mérten, egyenlő előnyökben részesítse, tehát minden tekintetben a nagyméltóságú ministerelnök urnak újévi beszédje alapján állunk. Az őrlési kedvezmény megszüntetését követeltük és szerencsénkre, az osztrákok hathatós támogatásával el is értük. E kérdés mellett nemcsak mezőgazdasági, de épp oly, ha nem fokozottabb mérvben ipari érdekeket is hoztunk fel, melyek már is fényesen beváltak. Erősen apadt buzabevitelünk, lisztkivitelünk pedig virágzik. 1899-ben exportáltunk Angliába 1,029.616 angol mázsa lisztet, 1900-ban — 1900. jul. 1-től már nem volt őrlési kedvezmény — 1,167.955 angol mázsát, tehát többet. A malomipar decentralisatiója megkezdődött és tovább folyik, a mi mezőgazdasági, ipari és közgazdasági szempontból igen egészséges folyamat. Ennek bebizonyítására felhozhatom, hogy a fővárosi malmok küldöttsége, mely a múlt év végén a kereskedelmi minister úr ő nagyméltóságánál járt, panaszképen előadta, hogy mig a vidéki malmok az 1899. évnek utolsó negyedében még csak 8 százalékkal részesedtek a fiumei lisztexportban, addig ez a participatio az 1900-ik évnek megfelelő időszakában már 16 százalékra emelkedett. Ehhez még hozzáadhatom, hogy múlt január hóban a 69.162 mmázsa fiumei lisztkivitelben a vidéki malmok már 30 százalékkal vettek részt. A tőzsdejátékot üző budapesti malmok elveszítették ugyan ütőkártyájukat, de a malomipar színvonala ezzel csak emelkedett, mert most már kevésbé függ a tőzsdejáték esélyeitől. A búzának budapesti és még inkább vidéki árparitása már régen nem volt olyan kedvező, mint jelenleg, mert az árképződésnél már érvényesülni kezd az őrlési kedvezmény megszüntetésének hatása. A selejtes minőségű szerb és román búzák-