Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 109 nak vámmentes behozatala megszűnvén, emelkedett lisztünk minősége, értéke, ára. Közgazdasági tudósítók közlései szerint a magyar lisztért fizetnek Londonban jelenleg 3 shilling 6 pence-el többet, mint az egyéb származású legjobb lisztért. Tehát törekvéseink sikere e kérdésben is legalább is épp annyit használt az iparnak, mint a mezőgazdaságnak. Engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy most egy rövid pillantást vessek a gabonatőzsde elleni küzdelemre. Sokszor, igen sokszor pertractáltam a tőzsdereform kérdését szóval és írásban. Ez alkalommal tehát nem magáról a játékról fogok szólni, hanem arról, milyen növekvő mérvben istápoltatunk küzdelmünkben az ipar és kereskedelem részéről. A fedezetlen határidő-üzleti játék ellen intézett agitatióm kezdete összeesik az 1892-ben tartott német tőzsde-szaktanácskozmány üléseivel. Azon a gazdák javarésze és több előkelő iparos és kereskedő határozott állást foglalt ugyan e játék ellen, de áttekintve az egész tanácskozmányon, be kell vallani, hogy igen kevesen , értettek még akkor e kérdéshez és jóval többen nyilatkoztak e játék mellett, mint elleae. Mennyire haladtunk azóta a jó irányban. Ennek bebizonyítására hivatkozhatom egyrészt a múlt év végén megkezdett bécsi tőzsde-szaktanácskozmányra, melyben nemcsak azt tapasztaljuk, hogy már igen sokan teljesen jártasok e szövevényes kérdésben, de azt is, hogy a nagy többség, mely sok iparost és kereskedőt is számlál soraiban, a határidő-üzleti játékot határozottan eltiltandónak véli, másrészt a franczia képviselőházhoz intézelt egy föliratra, mely múlt évben lett szerkesztve és melyet aláirt 1714 gyapjugyártással és kereskedéssel foglalkozó, többnyire elsőrangú czég, illetőleg gyáros vagy kereskedő, 53 megye, 189 város, 22 kereskedelmi kamara, 16 gazdasági egyesület és 218.000 a gyapjú földolgozásával foglalkozó alkalmazott és munkás. A rövid, de meggyőző felirat fordításban jgy szól (olvassa); »Alulirottak a hatóságokat figyelmeztetik arra a komoly és tartós veszedelemre, mely abból származik, hogy határidőüzletek köthetők nyers és főkép fésült gyapjúban. E határidőüzletek fésült gyapjúban, mely nem lévén nyers termény, hanem igenis félgyártmány és mely ennek folytán nem kellene, hogy kitéve legyen az üzérkedés mesterkedéseinek. ..« Megjegyzem, itt érdekes, hogy beleegyeznének abba, hogy fedezetlen határidőüzlet űzessék nyers terményben, mert nagyon jól tudják, hogy ezzel a nyers termény ára többnyire leszorittatik és igy olcsóbban kapják; de hogy fedezetlen határidőüzlet fésült gyapjúban, félgyártmányokban köttessék, ez ellen határozottan állást foglalnak (folytatólag olvassa): »azt eredményezik, hogy a fésült gyapjú ára befolyásoltatik és az azzal foglalkozó kereskedelem és iparnak normális lefolyása elé gát vettetik.* Itt szó sincsen a mezőgazdaságról, hanem csak a kereskedelemről és iparról. (Folytatólag olvassa) : »A határidőüzleti jegyzések semmikép sem egyeznek meg a termény valódi értékével, mert hosszú tapasztalat azt bizonyítja, miszerint semmi komolyabb összefüggés nem lelhető a játékszülte árak és azok között, melyek egyrészt a termelő piaczok, másrészt a londoni gyapjúauctiókon jegyeztetnek. Arra sem lehet hivatkozni, hogy az ipar szükségleteit biztosítja és fedezi a határidőüzlet révén, miután statistikailag kétségbevonhatlanul bebizonyítható, hogy a forgalomnak csak igen kevés része bonyolittatik le árúban, a legtöbb kötés ellenben árkülönbözettel egyenlittetik ki. Hogy csak egy példára szorítkozzunk, felemlíthetjük, miszerint a Roubaix-Tourcoingi liquidationalis cassa 1899-ben 40,335.000 kiló fésült gyapjú eladást közvetített határidőre és ebből csak 4,035.627 kiló lett árúban lebonyolítva, tehát hozzávetőleg 10°/o. 1894-ben több érdekelt kereskedelmi kamara által támogatott lépések tétettek azon czélból, hogy szabályoztassanak, legrosszabb esetben adóval sújtassanak a határidőüzleti műveletek. Erre a kereskedelmi minister egy szak„anácskozmányt összehívott ugyan, de maradt