Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-76

LXXVÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. 107 Zichy Nándor gr.: Tehát nem tekintetik interpellatiónak, kivételes dolognak, hanem úgy a felszólalásra, mint a válaszra nézve a további vita fentartatik. (ügy van!) Rudnyánszky József b. jegyző: Zelenski Róbert gróf! Zelenski Róbert gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A minislerelnök úr 6 nagyméltósága újévi beszédében a következőket mondotta: »Hirdessük a nemzetnek, hogy nem elég, hogy kiki a kis kátéból citálja, hogy a földmívelés, ipar és kereskedelem egymásra van utalva, hanem hirdessük, hogy nem szabad engedni, hogy a társadalom szétváljon két táborba. Nem szabad egyiknek sem a másik rovására boldogulni és másik kárában keresni saját előnyét. Minden érdek számára az állami életben külön speciális politikát csinálni nem lehet; czélhoz csak az a politika vezet, mely összefoglal, egyeztet, az egyensúlyt keresi és találja és a végczélokban egyesít.« Ha megragadom ezt az alkalmat abból a czélból, hogy ezt a felette igaz mondást idézzem, teszem ezt azért, hogy bebizonyítsam, miszerint mi agráriusok teljesen a nagyméltóságú ministerelnök úr kívánsága értelmében járunk el és ebből kifolyólag, ha valóban megtörténnék az a szerencsétlenség, hogy két táborba válnék szét a társadalom, ennek előidézőit nem bennünk kellene keresni. Mi, az igaz, mindig hirdettük és ismételjük, hogy ép oly barátai vagyunk az iparnak és kereskedelemnek, mint a mezőgazdaságnak., de ezt a mondást, nemcsak a kis kátéból citáljuk, hanem ezt megvalósítani is törekszünk, minden egyes követelésünkben. Ezt be is bizonyíthatom. Nem létezik jelenleg fontosabb kérdés annál, hogy miként fogunk megalkudni Ausztriával és a többi államokkal, midőn vám és kereskedelmi szerződéseink le fognak járni. Már számtalanszor kimutattam, hogy az előbbi években kötött szerződéseink következtében, kevés kivétellel, mindazon czikkek, melyeket a gazdák eladnak, jóval kevesebb vámvédelemben részesülnek nálunk, mint védvámos közgazdasági politikát űző nyugoti szomszédaink legtöbbjénél, azon tárgyak legnagyobb része pedig, melyeket mi gazdák fogyasztunk, érzékenyen nagyobb vámmal vannak megterhelve nálunk, mint előbb idézett szomszédainknál, jelesen a németeknél, a francziáknál, az olaszoknál. Ebből kifolyólag követelésünk az, hogy a mezőgazdasági termények vámtételei összhangba hozassanak az ipari termények vámtételeivel, tekintettel arra az arányra, mely úgy Német-, mint Franczia- és Olaszországban elfogadtatott, miután, ép ugy mint ezek, Ausztria-Magyarország nemcsak megszűnt a legtöbb gabonafélékben, sőt ökrökben és sertésekben is export területet képezni, hanem e tárgyakból évenként már tetemes bevitelre is szorul. Senkisem tagadhatja, hogy az arány a mezőgazdaság és ipar közgazdasági fontossága között sokkal tágabb nálunk, mint akár Németországban, akár Francziaországban. Jogosult lenne tehát részünkről, ha több védelmet követelnénk mezőgazdasági terményeink részére és kevesebb védelmet ipari terményeink számára, mint a milyenben részesülnek nyugoti szomszédainknál. Ezt azonban nem teszszük, mert át vagyunk hat/a annak szükségétől, hogy az ipar természetes fejlődése minden lehető egészséges eszközzel előmozdittassék, és nem akarjuk a föídmívelést, az ipar rovására előnyökben részesittetni. Ennek bebizonyítására citálhatom azt, mit erre vonatkozólag a múlt évi október hó 8-án tartott kassai gazdacongressuson mondottam: »A követendő kereskedelmi politika, ha méltányosak akarunk lenni, őszintén a nemzeti termelés védelmének alapján kell hogy álljon, tehát egyenlő oltalomban kell hogy részesítse úgy az ipart, mint a mezőgazdaságot ... Mi mérsékelt, de határozott számokban kifejezett vámokat kérünk búzára, rozsra, tengerire, állatokra, állati terményekre, borra stb. és azt mondjuk az iparnak, hogy állapítsa meg ő is vámjait. Beleegyezünk azokba, mert nemcsak a mezőgazdasági érdekeket, de ép oly mérvben istápolva akarjuk látni az ipari érdekeket is, mert vám és kereskedelmi politikánkat, nem phrasisként, hanem őszintén, a nemzeti termelés védelmének alapjára óhajtjuk fektetni. 14*