Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 81 Mert nem elég attól a telekkönyvvezetőtől csak bizonyos dolgozni tudást megkívánni, szükséges ahhoz bizonyos intelligentia és Ítélőképesség is, már pedig olyan tisztviselőtől, a ki csak néhány középiskolát végzett, bármily tiszteletreméltó, szorgalmas és becsületes tisztviselőkkel birunk is e téren, a mint azokat mindnyájan ismerjük, ezt joggal megkövetelni nem lehet. Ha nézzük a külföldet, azt látjuk, hogy annak összes államaiban már szakítottak ezzel a díjnokrendszerrel és a helyett a gyakornoki rendszerre tértek át, mert belátták, hogy mily fontos ezen telekkönyvi intézmény. Épen azért azon kéréssel vagyok bátor a nagyméltóságú kormányhoz fordulni, hogy legyen szives oly irányú Ígéretet tenni, hogy e bajon segit és hogy már a mostani törvénynyel is iparkodik már e bajon annyiban segíteni, hogy a telekkönyvi tisztviselőknek ily irányba való minősítését szives lesz elrendelni, mert ez nagyon fontos, mert sokszor egy roszszul bejegyzett szótól függ sok ezer forintra menő pereknek a keletkezése és sokszor egész családi birtokok függnek épen a hibás telekkönyvibejegyzésektől. Midőn tehát e tekintetben is szives megnyugtatást kérnék a nagyméltóságú kormánytól, egyebekben megjegyzem, hogy a költségvetést elfogadom; elfogadom pedig azért, mert látom, hogy a t. kormány iparkodik országunkat a legmodernebb államok sorában megtartani és elfogadom azon biztos reményben, hogy a jelen kormány az igazi szabadelvűség korlátai között továbbra is iparkodni fog a t. kormányelnök úrnak ama hangzatos jelszavait megtartani, érvényesíteni: jog, törvény, igazság! (Éljenzés.) Dégenfeld Imre gr. jegyző: Zselénszky Róbert gróf! Zselénszky Róbert gr.: Nagyméltóságú elnök úr méltóságos főrendek! 1894. április 25-én napirenden lévén a képviselőházban a Romániával kötött vám- és kereskedelmi szerződés tárgyalása, kimutattam, hogy autonóm vámtarifáinkban azon czikkeknek legnagyobb része, melyeket a gazdák eladás czéljából termelnek, nálunk sokkal kevesebb vámvédelemben részesülnek, mint akár Németországban, akár Francziaországban, akár Olaszországban, tehát olcsóbbak, mii dazon tárgyak pedig, melyeket a gazda venni tŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. kénytelen, kevés kivétellel, jóval nagyobb vámvédelemben részesülnek nálunk, mint a főnevezett három államnak bármelyikében, ennek folytán drágábbak. Ugyanakkor vagy más alkalmakkal bebizonyítottam annak szükségét, hogy egyidejűleg járjanak le az Ausztriával és a többi kereskedelmileg reánk fontosabb államokkal kötött szerződések, követeltem az őrlési kedvezmény megszüntetését, kértem a borhamisítóknak szigorú üldöztetését, reámutattam annak szükségére, hogy a szeszgyártási és a szeszcontingentálási törvények revisió alá vétessenek, sürgettem a tőzsde reformját. Mikor mindezeket kértem, nem hittem, tekintetbe véve az akkori viszonyokat, hogy legyen kilátás arra, miszerint méltányos követeléseim rövid időn belől a megvalósulás stádiumába lépjenek. Szerencsére csalódtam, még pedig azért, mert olyan ministerelnököt van szerencsénk a kormány élén most tisztelhetni, kit nem hatalmi, hanem országos érdekű motívumok vezetnek, kiben tehát minden közérdekű követelés támaszt kereshet és találhat. Természetesen, a fönnernlitett kívánságaink mindegyike még nem teljesült, de nem azért, mert a közjóval ellentétben állnának vagy teljesíthetők nem lennének, hanem azért, mert azok igen szövevényes kérdések, melyeknek keresztülvitele, számtalan érdekkört érintvén, sok időt vesz igénybe. Teljesült azon kívánságunk, hogy egyidejűleg járjanak le az Ausztriával és a többi, kereskedelmileg reánk fontosabb államokkal kötött szerződések. Nem tudom eléggé hangsúlyozni azt, hogy ezzel mennyire javítottunk az Ausztriával kötött vámszövetségünkön. E vívmány nélkül, melyet ministerelnökünknek köszönhetünk, alig volnánk képesek elérni azokat a méltányos és amezőgazdasági terményeknek is védelmet biztosító autonóm vámtarifákat, melyeknek törvényesítése elengedhetetlen követelése nemcsak a magyar, de még az osztrák mezőgazdasági érdekeknek is. Megszűnt továbbá az őrlési kedvezmény. Ez szintén egyik felette fontos kívánsága volt ii