Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

78 LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. éhségét sem csillapíthatjuk. Kérem a nagyméltóságú kormány figyelmét arra is, hogy fektessen nagyobb súlyt átalában az elemi középiskolákban, de főkép a községi iskolákban az erkölcsös, vallásos nevelésre. Mi, a kik a nép között élünk, érezzük, hogy úgy a vallásos érzület, mint az erkölcsösség lazult és bizonyos lejtőn van, már pedig ezzel az államiság talpköve is rendülhet. Az egészséges társadalmi élethez nemcsak anyagi, hanem valláserkölcsi erősödés is kell. Ép azért szükséges, hogy a vallásosság és erkölcsösség csiráját oltsuk be a fiatal, még tiszta talajba, hogy annál erősebb legyen ellenállási képessége a rossz példákkal szemben. Ez pedig úgy érhető el, ha a kormány az egyházi főhatóságokkal karöltve működik e czél érdekében minden rendelkezésére álló eszközzel és hivatalos és egyházi közegei által. Rátérek az engem leginkább érdeklő földmíveíési ügyre. Mondhatom, hogy e téren és átalában a gazdasági téren meglehetős sok történik. A szakminister urak át vannak hatva attól a tudattól, hogy mindent meg kell tennünk mennél több jövedelemforrás előteremtésére. A nemes szándékok a legfényesebb tettekben is nyilvánulnak. Ilyen az állattenyésztés okszerű és helyes emelkedéssel járó fejlesztése, ilyen a különféle iparos és gazdasági szaktanfolyamok nyitása. Ott van a kopár területek befásitása, a gyümölcsészet fejlesztése, különféle állami üzemeink fejlesztése, mint távirda, közlekedési eszközeink, olcsó tarifák. Szóval, e téren meglehetősen sok történt, de vagyok bátor felemlíteni azt is, hogy miután az 1867-iki kiegyezés óta országunk, de mindkét ország, közgazdaságilag izmosodott, valamint a külhatalmakkal szemben tekintélyében erősbödött, én őszintén bevallom, teljes hive vagyok a kiegyezésnek, de egyúttal a vám- és kereskedelmi szövetségnek is, mert a mellett, hogy országunknak mindenféle alkotmányos jogai biztosítva vannak, én határozottan az állitom, hogy mezőgazdasági productumaink, különösen pedig állataink értékesítésére nézve ez idő szerint, tekintve a közös piaczokat, határozottan előny. Ezzel azonban épen nem akarom azt állítani, hogy nem volna sok kívánni való és hogy a társország ne találna ebben előnyt. Sok kívánni való van és a társország nagyon is megtalálja előnyét, különösen iparával, a mi mezőgazdasági productumaink értékesítésével szemben. Csak az a sajnálatos, hogy ők nem akarják ezt belátni, nem akarnak méltányosak és elismerök lenni, a mint azt legújabban bebizonyitották Ausztriában. De, méltóságos főrendek, a mi iparunk fejlesztésénél nem lehet mondani, hogy ennek csak az osztrák ipar áll útjában. Én nekem meggyőződésem az, hogy itt sok hiba van. Ilyen az, hogy nálunk hiányzik a kereskedelmi és ipari igazi érzék, azonkívül a gazdaközönség és a kereskedő érdekközösségének érzete hiányzik és van némi gőg, a melyet az előttem felszólalt méltóságos főrendi tag, Széchényi Imre gróf is felemlített, hogy bizonyos anlipathia uralkodik a kereskedői pálya ellen, mig a külföldön a legelőkelőbb családok sarjai passióval, szakértelemmel, előszeretettel működnek e téren. Tervbe van véve, hogy iparunk még inkább fog fejlesztetni s különféle gyárosok fognak letelepedni, kik bizonyos szakértelemmel és tőkével fognak bejönni, s az állam részéről gyámolitásban s különféle előnyökben fognak részesülni. Én meg vagyok győződve, hogy akkor lesz nekünk iparunk, de akkor igyekeznünk kell ezt a szakértelmet, ezt a passiót elsajátítani és azt az importot ellensúlyozni azzal, hogy magunk termeljünk exportképes jő anyagú iparczikkeket. Egy megjegyzést azonban az iparfejlesztés és a gyárak emelése tekintetében nem mulaszthatok el, és ez az, hogy soha se téveszszük szem elöl, hogy Magyarország mezőgazdasági állam, tehát egy pillanatra se téveszszük el a vidék helyes megválasztását, mert mit érne a szépen, majesteticusan kimagasló füstölgő kémények egész sorozatában gyönyörködni, ha eltévesztenők a helyes vidék megválasztását és mezőgazdaságunk rovására rontanék munkásviszonyainkat. Én a legnagyobb örömmel fogadom a kereskedelmi minister úr intentióit, de a vidék helyes megválasztását szem elől ne téveszszük. Igaz, hogy sok történt a mezőgazdasági és kereskedelmi téren, de mégis sok tenni való van, fog is lenni nemcsak e téren, hanem állami életünk egész terén is, de mivel sem szellemi, sem erkölcsi nagyobb szabású közgazdasági fej-