Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 77 társadalom rétegei, ez a szél az időszakonként ismétlődő erőlködése a forradalmi velleitásoknak. Most méltóztassanak megint képzelni e papírlapokat, a melyeket egymásra fektetek, csakhogy bizonyos kötőanyaggal erősítem egyik lapot a másikhoz, hogy egy tömb, mondjuk egy »pappendekli« váljék belőle. Hiába fújja a szél, nem fogja széthordani a lapokat, legfeljebb elmozdítja helyéből. Ez az angol társadalom, a hol egyik réteg a másikkal oly szilárdan össze van kötve a rokonság különböző kötelékeivel, hogy az már szövetté válik. Ily társadalmat óhajtok az én hazámnak is, mert meg vagyok győződve arról, hogy csak egy tömör, egységes, magyar, nemzeti társadalom lesz képes elérni azt, hogy ez az ország a második ezredévben is megállja a helyét. A költségvetést elfogadom. {Helyeslés.) Degenfeld Imre gr. jegyzői Soiymossy Ödön báró! Solymossy Ödön b*: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Ha szemügyre veszszük az ország törvényhozási kötelmeit, az ország költségvetése képezi ennek egyik legfontosabb anyagát. Azért is, mielőtt megszavaznám a költségvetést, méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden felszólaljak, és az átalános felszólalás keretében tartózkodva, érintsek egyúttal némely tárczát. Méltóságos főrendek! Ha visszapillantunk az elmúlt évtizedekre, lehetetlen nem constatálnunk, hogy országunk nem kímélve semmi áldozatot, mintegy rohamos léptekkel törte magát keresztül különféle akadályokon, hogy eljuthasson odáig, hol ma áll: az európai államok legcivilisáltabbjainak sorába. Máris oly polczon tündöklik, hogy a küíhatalmak elismerésének megnyilatkozása is nem egyszer jutott és jut osztályrészéül, sőt talán egészen nyugodtan meg lehetne koczkáztatni azt az állítást, hogy a monarchia súlypontja kezd itt lenni. De az országnak úgy az átalános modern culturalis, mint közgazdasági, társadalmi fejlettségével szemben egészen természetszerű kifolyásnak kell elismernünk azt is, hogy midőn az ország a fejlődöttség bizonyos magasabb niveauján áll, a viszonyok nem szűnnek meg anyagi áldozatokat követelni és consequenter kidomborodik, kiduzzad az anyagi küzdelem. Sőt érezni, hogy daczára annak, hogy e fejlődéssel mintegy párhuzamosan ujabb meg ujabb jövedelmi források nyittatnak meg, mégis az államnak sok oly korköve telte új és meglevő, de fokozatosan emelkedő kiadásai szülemlenek, melyekre nézve a fedezetet előteremteni nem csekély gondjába kerül az államnak. Ily nagyobb szabású áldozatot követelnek például a különféle humánus intézmények, képzőművészeti kiadások, közösügyi kiadások, a külügy, a véderő, a melyben természetesen nem maradhatunk el, bármily áldozatok követeltessenek is és bármi teher nyomja is a nép vállát, mert — hiába, — biztos véderő nélkül nyugtunk nem lehet, és mit ér minden előhaladásunk, ha nem gondoskodunk első helyen és első sorban aziránt, hogy hazánk, saját személyi és vagyoni biztosságunk meg legyen óva. Különben is mennél harczképesebb haderővel rendelkezünk, annál nagyobb kifelé a tekintélyünk. Különben is az a nézetem, hogy minél egyenletesebb a szomszéd államok hadereje, annál inkább biztosítva van, — a mit mindnyájan óhajtunk, — a béke, és annak kimondhatatlan áldásos gyümölcse. Rátérek egy másik ügyre, mely szintén sok áldozatunkba kerül, a népnevelés ügyére. A nélkül, hogy itt bármi kritikát akarnék gyakorolni, egy megjegyzést el nem mulaszthatok. Szerintem az iskolaépítések és azok külső díszítése körül kissé túlságosan költekezünk; túlságos drágán és luxussal épülnek nemcsak a városi, hanem — a mi engem különösen érdekei — a falusi iskolák is, mert ezt különféle előírások és a modern styl iránti túlzott előszeretet így parancsolják. Már pedig azt hiszem, szegény szülők gyermeke egyszerű tanteremben is beszívhatja a kellő szellemi táplálékot, s a szülő sem viseltetik antipáthiával az iskola iránt, ha a miatt is nem terheli vállait túlságos teher. Szemmel tartandó az is, hogy a növendékek túlnyomó száma szegény földmívesek gyermeke, tehát nemcsak a kiadás terén, hanem a tananyag mennyisége és minősége, továbbá a tanítási idő tekintetében is mindig mérlegelni kell a helyi gazdasági viszonyokat, mert elvégre is csak a szép iskolával és a folytonos oktatással nem adhatunk a szegény gyermeknek ruhát és