Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

76 LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. A másik pedig az, a mi ebből logice következik, hogy az imigyen felfelé törekvő szülő nem tűri, hogy gyermekének vagyona alábbszálljon annál a poíeznál, a melyet neki elérnie sikerült, s miután, ha több gyermeke van, el kell osztania vagyonát, egyszerűen az az eredmény, hogy csak egy gyermeket óhajt, és igy történik meg az, hogy a modern franczia vagyonos ember quasi az ősi elsőszülöttségi jogot vindicálja fia számára és azt mondja: »je rnutile ma famille, pour ne pas mutiler ma fortune,« én csonkítom a családomat, hogy ne csonkítsam a vagyonomat. Ezen törekvés törvényét elkeresztelték a a francziák »capilarité sociale« vagyis társadalmi hajcsövességnek. Mert valamint a lámpa belében az olaj, a föld tömecseiben a talajvíz, úgy emelkedik és törekedik egy magasabb, fényesebb, boldogabb anyagi jövő felé a franczia társadalom minden egyede, szomszédait, társait, felebarátait csak arra valónak tekintve, hogy az anyagiakban felülmúlja, elkerülje, így állunk a gazdaggal, a jómódúval. Hát hogy vagyunk a szegénységgel Francziaorczágban ? Erre azt mondja Dumont »Tandis que la misére estféconde la richesseet l'aisance sönt relativementstériles.« Ugyanezt mondja Levasseur, de oly formán, hogy nem kívánom itt ismételni. És ugy is van. A szegény ember, az iparos, a bányász, a napszámos Francziaországban épugy szaporodik, mint minálunk. Miért? Mert nincs neki mitől félnie, hogy vagyonát meg kell osztania a gyermekei között. Ez talán elég volt arra, hogy bebizonyítsam, hogy nem áll az, a mit mondanak, hogy tudniillik a franczia nép elvénül és és elgyengül, hanem az intézményekben van a baj. Például Algírban a franczia, mihelyt oda kivándorol, sokkal szaporább ; például Kanadában az ott lakó francziák szaporábbak az angolszász fajnál is. Hát vájjon nálunk ez a baj más okra vezethető-e visza? Mi különbség van a mi szaporodási fogyatkozásunk és a franczia népé közt? Kettő. Az egyik az, hogy a franczia nép intelligensebb és előrelátóbb. A másik az, hogy ott annak az alapját, hogy egyenlő osztály legyen, száz év előtt csinálták meg, nálunk pedig csak 50 év előtt. A földmivelő népnek előrelátóbb büszkébb része nálunk is elsajátította ezt a. bacillust. És kik azok. Nagyon jól tudjuk, hogy a legszorgalmasabb, legelőrelátóbb és legtakarékosabb magyar földmivelő a kálvinista paraszt Ezek már reá jöttek arra a születési korlátozásra és ez legjobban meglátszik a statistikából, mely azt mutatja, hogy a kálvinistáknál a szaporodás 40 százalékról lement 38°/o-ra, és hogyha a katholikusok nem szaporodnának a régi mértékben, a statistika nem mutathatná ki a 40°/o szaporodási átlagot. De nemcsak a statistikáról, hanem a magam praxisából is meg tudom ezt magyarázni. Éveken át gazdasági előadója voltam Somogy vármegyének és foglalkoztam ezzel a kérdéssel; mert Somogymegyében ez a születési korlátozás a gazdagabb kálvinistáknál nagyon el van terjedve. Enquéteztünk a lelkészekkel és megnéztem az anyakönyveket. És mi tűnt ki? Ugyanaz, a mi Francziaországban, hogy akkor kezdődött ez a fogyatkozás a szaporodásban, midőn az egyeulő osztályt kezdték meghonosítani. És a legfőbb és a legérdekesebb az, hogyha az ilyen gazdag földmíves paraszt véletlenségből elszegényedik valamely csapás folytán és beszegődik béresnek, ő, a kinek mindig csak két gyermeke volt, egy pár év múlva nagy családra tesz szert. (Derültség.) Szóval mi következik ebből ? Az, hogy nem a vagyonszerzés reménytelenségében, hanem a vagyoneloszíástól való félelemben keresendő a gyermekek születésének korlátozása. És ez uraim több tekintetben fontosabb minden egyébnél. Mert itt a magyarság suprematiájáról van szó. Ez pedig én előttem és, meg vagyok róla győződve, méltóságos főrendek előtt is suprema lex. Ez ujabb bizonyítéka annak, hogy az örökösödés rendje nemcsak vagyontechnikai szempontból Ítélendő meg, de társadalomképző és socialethikai szempontból is. Legfeltűnőbben megvilágítjuk ezt azzal, ha parallelába állítjuk 2/Í00 szaporodási franczia nemzetet a hétszeresen akkora szaporodású angollal. Méltóztassanak képzelni, méltóságos főrendek, egy csomó papírlapot, száraz, finom papírlapot, amit egymásra rakok. Ha jő egy szél, széjjel fogja fújni a papircsomót úgy, hogy alig tudom megint összerakni. Ezek a papírlapok a franczia