Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

70 LIX, ORSZÁGOS ÜLÉS. Széchényi Imre gr.i Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nagy érdeklődéssel és hazafias őrömmel figyelem a kereskedelmi minister úr ő excellentiájának a hazai ipar körül kifejtett tevékenységét. De meg kell vallanom, hogy kissé félek attól, hogy az eredmény nem egészen fog megfelelni a várakozásnak. Mi gondosan megrakjuk ugyanis a magyar ipar fészkét és nagyon lehetséges, hogy nem fog találkozni madár, a mely abba belerakja tojásait. Azt tartom ugyanis, hogy hiányzik az alkalmas emberanyag, ugy a munkás, mint a munkaadó szempontjából. Hisz ha az alkalmas munkás emberanyag nem hiányoznék minálunk, hát csak nem valószínű, hogy a mindennapi szükségletnek legprimitívebb árúczikkeit nem itt, hanem máshol dolgoznák fel. Itt van például az ing-gallér, az ing kézelője. Nem is beszélek arról, hogy a chiffont, a mely hozzá szükséges, Ausztriában készítik, mert a Magyarországban készített nem elég finom arra, hogy abból gallérokat állítsanak elő; de hogy abból a chiffonból megvarrják azt a gallért és kézelőt, még ahhoz is osztrák kezek kellenek. Tudom, hegy van néhány fehérnemű kereskedőnk, a ki minden áron iparkodik, hogy az magyar munkás által állittassék elő, de mi ennek az eredménye? Az, hogy kénytelen Ausztriából hozatni munkásokat, a kik azután ezt a primitív munkát elkészítik. Ott van például a keztyü, A keztyiik legnagyobb része Ausztriában készül. Tudom, hogy ujabban van néhány magyar keztyügyár, de ugy vagyok értesülve, hogy a munka nem praecis és hogy annak productumait a fővárosban nem igen lehet értékesíteni. De többet mondok: ha valaki elmegy egy uri divatkereskedésbe és vesz egy fonlard vagy egy selyemkendőt és megrendeli, hogy készítsenek belőle nyakravalót, öt napig kell reá várnia, és ha kérdi, hogy miért, akkor kisül, hogy azért, mert a selyem kendőt kénytelenek voltak Bécsbe küldeni, hogy ott csináljanak belőle nyakravalót. így van ez többé-kevésbé legtöbb iparunknál. De készakarva idéztem a ruházati ipart, mert köztudomású dolog, hogy az összes magyar iparok között a ruházati ipar a legnagyobb, tudniillik 26°/o- Ha tehát ennél így áll a dolog, mikép állhat akkor a többinél! Ez szól a munkásra. Már most nézzük, hogy miképen vagyunk a munkaadóval. Ki az, a ki minálunk gyárat alapit? Néhány részvénytársaság, néhány külföldi vállalkozó és egy pár speculans, a ki szakavatottság és tőke nélkül momentán conjancturákat iparkodik kihasználni. De az a fajta vállalkozó, a ki maga ért hozzá, routinirozott és a saját tőkéjét fekteti bele, olyan, sajnos, édes-kevés találkozik minálunk. De hát hogy is találkozzék, midőn Magyarországnak jobbmódu polgárai gyermekeiket mind olyan irányban neveltetik, hogy abból bizony nehezen lesz iparos. Hogy neveltetik gyermeifcet? A legtöbb része elküldi gymnasiumba. Végigjáratja annak felsőbb osztályait, azután elküldik őket az egyetemre és még szerencsés kivételt képeznek azok, a kik a polytechnikumra kerülnek, mert ott legalább munericus szellemet sajátítanak el, a mi kétségtelenül nagyon szerencsés egyensúlyát képezi a magyar jellem keleties felfogásának. De mondom, polgáraink legnagyobb része egyetemre, még pedig jogi egyetemre küldi a gyermekeket. Van-e ebből haszna az üzleti kenyérkeresettiek ? Nincs! Először, mert az a jogi egyetemen levő fiatal ember gyakorlatias kiképzést ritkán nyer; másodszor, mert épen azon éveket tölti az egyetemen, a melyekben még rá lehetne őt kényszeríteni valami erősebb munkára; ott pedig ráér arra, hogy politizáljon, hogy mulasson, hogy jourokra járjon, és a mikor ezt elvégezte, nem lehet tőle rossz néven venni, hogy nincsen kedve más állásra vállalkozni, mint lehetőleg könnyű hivatalra, vagy egy könnyebb oly kenyérkeresetre, a mely neki a délutánokat szabad rendelkezésére bocsátja. Ugyanezt, a mit mondtam, statistikailag is bebizonyíthatom. Érdekes, hogy a pályaválasztási statistika mit mutat. A gymnasiumi tanulók közül 1881-ben 22% ment a jogi pályára; 1895-ben már 27-7%. A reáliskolai tanulókból 1881-ben 2°/o ment a jogi pályára, 1895-ben pedig már 5*8%. Míg a többi pályák, a technikai pálya kivételével többé-kevésbbé apadó tendentiákat mutatnak és ezek között legfeltűnőbb és egyszersmind a legszomorúbb az