Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-57

50 LVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. ban folyó nemzetiségi viszályoknak csak az volna is a hatásuk, hogy a közös intézményeket érintik, már ez is aggodalmat képezne hazánkra nézve. Még aggodalmasabb azonban, ha olyan jelenségek merülnek fel ebből a harczből kifolyólag, hogy a közös intézményekre nézve oly rendelkezések történnek, a melyek a magyar államiság tekintélyét mélyen sértik, és a magyar nyelvnek a közös intézményeknél különben is szerfölötten korlátolt érvényesülését büntetés terhe alatt még szűkebb körre szorítják. A múltban is igen szűk körre volt szorítva a magyar nyelv használata a közös hadseregnél, nem volt azonban megtiltva, hogy az ellenőrzési szemlére bevonuló tartalékosok magyarul, a magyar állam hivatalos nyelvén jelentkezzenek. Méltóztatnak tudni, hogy a közös hadügyminister rendeletet bocsátott ki, a melynél fogva az ellenőrzési szemléken a tartalékosoknak németül kell jelentkezniük; a kik ennek nem tesznek eleget, büntetéssel sújtatnak. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak a főrendiház bizottságában való tárgyalásakor, a honvédelmi minister úr ő nagyméltósága azt mondta, hogy e rendelet kibocsátására nem Magyarországon előforduló esetek, vagy magyarországi viszonyok szolgáltatnak okot, hanem az, hogy Csehországban tüntetőleg cseh nyelven jelentkeztek a tartalékosok. Szerintem, méltóságos főrendek, a dolog lényegén semmit sem változtat ez. Semmit sem változtat azon a tényen, hogy rendelettel korlátozzák Magyarországon a magyar nyelvnek, az állam hivhtalos nyelvének használatát, használatát a közös hadseregnél olyankor, a mikor a közös vezérlet, a közös vezénylet szempontjából a jelentkezésnél valamely egységes nyelv használatára teljességgel nincs szükség. Még az 1867: XII. törvényczikk szellemével is ellenkezik ez, melynél fogva ugyanis mindaz, a mi a hadsereg vezérletére és vezényletére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el, és ennek alapján ez időszerint a német nyelv a közös hadsereg nyelve; mondom, még ezen törvény szellemével is ellenkezik ez az intézkedés, mert ilyen intézkedésre a vezérlet és a vezénylet egysége tekintetéből semmi szükség sincs. Szomorú helyzet az, hogy mivel Csehországban a cseh nyelv mellett tüntettek, Magyarországon magyar honpolgárt a magyar nyelv használatáért büntetéssel fenyegetnek, sőt meg is büntetnek. Az a körülmény, hogy a 64.000 és egynéhány száz tartalékos közül, a ki az ellenőrzési szemlén a múlt évben jelentkezett, mindössze a hetedik hadtestnél 11-et, a harmadik hadtestnél, — ha jól emlékszem, — három egyént büntettek ; ez a körülmény magán a dolgon, hogy ily rendelet létezik, hogy ily rendelet még nem lett visszavonva, egyátalán nem változtat. Sajátságos világításba helyezi ez a rendelet a mi egész közjogi helyzetünket. Szánandó állapot ez, a melynek jellemzésére én a parlamentáris kifejezések szótárában szavakat hiába keresnék. Illusóriussá válik, ha ilyen tények merülnek fel, egész culturtörekvésünk. Hiába állítunk mi óvodákat a magyar nyelv fejlesztésére, hiába alkotunk egyesületeket, a melyeknek czélja a magyarság és a magyar nyelv terjesztése az országban, ha azután a magyar állam hivatalos nyelvének használatáért magyar honpolgárokat megbüntetnek, és miként egy példa is tanúsítja, román származású, de magyarul jelentkező ifjút a büntetéstől való félelem öngyilkossá tesz. A tanúság ebből az, hogy a viszony Magyarország és Ausztria közt, úgy, mint az 1867-ben megalakult, oly szoros, hogy az osztrák viszonyok és az ottan mutatkozó bonyodalmak magyar culturtörekvéseinket is illusóriussá tehetik. Ezekre a dolgokra ráutalni, s egyszersmind ezen dolgok orvoslásáról gondoskodni nemcsak azoknak kötelessége, a kik az 1867 : XII. tőrvényczikket módosítani óhajtják, hanem elsősorban azok volnának arra hivatva, hogy ezen segítsenek, a kik azon törvény mellett foglaltak állást; mert ez az 1867 : XII. törvényczikk szellemével szemben visszaesés, hanyatlás. 1867. évtől mostanáig szabad volt magyar nyelven jelentkezniük a tartalékosoknak, a kik ellenőrzési szemlére bevonultak; most büntetéssel fenyegetik őket, ha magyarul mernek jelentkezni. Ez az egy példa is elég arra, méltóságos főrendek, hogy ebből levonjuk azt a tanúságot, hogy milyen nagy hatással lehetnek az osztrák viszonyok alakulásai hazánkra. Két okot szoktak felhozni az 1867-iki kiegyezés mellett és azon viszonynak változatlan fentartása mellett, mely Magyarország és Ausz-