Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.
Ülésnapok - 1896-57
LVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 51 tria közt 1867 óta fennáll. Az egyik hazánknak nemzetiségi viszonyai, a másik a mi gyengeségünk azon terhek elviselésére, melyek a nemzetközi viszonyoknál fogva szükségessé teszik a nagy hadsereg fentartását, mi pedig egyedül annak költségeit el nem birjuk. Ezt a második okot fel lehetne hozni addig, mig a közösügyi költségek teherviselésének kulcsa Magyarországra nézve előnyösen alakult. Azonban a mily mértékben módosul a közös költségek teherviselésének kulcsa Magyarország hátrányára, a mily mértékben emelik a quótát Magyarországon, oly mértékben gyengítik azok, kik a közös hadsereg mellett foglalnak állást, saját álláspontjukat. Ez az én álláspontomra nézve bizonyos mértékig megnyugtató. Midőn az osztrákok azt kívánták, hogy a közösügyi költségeknek Magyarország 41°/o-át fedezze: azt az arányt állították fel nagyban és egészben, a melyben mi a közös hadsereghez ujonczot állítunk. Vagyis, a mily mértékben megközelíti a közösügyi költségekből ránk eső arány a 42°/o-ot, oly mértékben közelitik meg e köllségek az önálló magyar hadsereg költségeit. És igy ha megközelítik, vagy ha azokat elérik, megsemmisül a közös hadsereg mellett felhozott pénzügyi indok. Maradnának tehát a nemzetiségi viszonyok. Hát a nemzetiségekkel szemben, méltóságos főrendek, szolgál-e a magyar állam hivatalos tekintélyének emelésére az olyan állapot, midőn a magyar nyelv használatát minden ok és szükség nélkül, csak azért, mert a csehek a cseh nyelv mellett tüntettek, büntetéssel korlátozni akarják ? Csábító, édesgető lesz-e azután a magyar honpolgárokra nézve, hogy magyarul tanuljanak, az, ha majd véletlenül elszólva magukat az ellenőrzési szemlén, ezt tüntetésnek veszik és megbüntetik őket? Visszás állapot ez! Addig kell az ily dolgokon segíteni, mig azok nagy izgalmat nem okoznak. Midőn e kérdés felmerült, nem tagadom, nem szült az országban valami nagy izgatottságot. Ha nem ismerném a magyar történelmet és nem tudnám, hogy nálunk a fellángoló lelkesedést látszólagos teljes aléltság szokta felváltani, hogy minden nagy izgalom után nagy nyugalom következik: csodálkoztam volna ezen. De tudjuk, hogy az utóbbi időben más kérdések foglalkoztatták a magyar társadalmat és a közjogi kérdésektől a figyelmet nagyrészben elterelték. Engem tehát nem lepett meg az sem, hogy annak a rendeletnek a kibocsájtása nem szült valami nagyobb mozgalmat. De éppen ezért igyekezzék a kormány felhasználni a nyugalmat arra, hogy csendesen, minden feltűnés nélkül lehessen a rendeletet eltüntetni. Mert lehetnek idők, mikor nagy izgalom keletkezhetik az efélékből. Annak azután rendszerint kárát szokták vallani olyanok is, kik az izgalom előidézésében ártatlanok. Szóval mindig kerülendőnek .tartom, hogy nagy kérdések akkor oldassanak meg, mikor azokat nagymérvű társadalmi izgatottság előzi meg. Nagy kérdéseket nyugodtan kell megoldani. A legnehezebb kérdések egyikét, a közös hadsereg kérdését, most a maga egészében megoldani lehetetlen; de elő kell készíteni annak békés megoldását, elő kell készíteni úgy, hogy a magyar hadsereg felállítása lassan, fokozatosan, minden megrázkódtatás nélkül lehető legyen. Az út és mód meg van adva; Magyarország, hála istennek, rendelkezik egy oly intézménynyel, a mely egy önálló hadseregnek magvát és keretét képezheti és ez a honvédség. A magyar önálló hadsereg felállítható úgy, hogy a közös hadsereg magyar része alakittatik át magyar hadsereggé, vagy úgy, hogy folytonosan évről-évre, fokozatosan, mérsékelten, a pénzügyi helyzetre kellő tekintettel, fejlesztjük a honvédséget, viszont a közös hadsereget megtartjuk egyideig azon állapotban, a melyben ma van, lassacskán pedig létszámát csökkentjük, emeljük a honvédségét, s akkor idővel a közös hadseregnek csekélyebb létszámú magyar részét teljesen megmagyarositani nem lesz nehéz. Méltóztatnak tudni, méltóságos főrendek, hogy a delegatio tárgyalásain is fölmerült az a kérdés, vájjon nem tervezik-e a közös hadsereg szervezetének bizonyos átalakítását, módosítását természetesen úgy, hogy az a közös hadsereg fejlesztéséből, gyarapításából álljon. Kétségtelen, hogy Magyarországban is, Ausztriában is szaporodik a lakosság, megvan tehát a lehetőség a véderő számának fokozására. A lakosság ezen természetes szaporodásából származó lehetőségét a véderő fokozásának már most fel lehet használni vagy a közös hadsereg javára egészen 7*
